Szakadek

Nehez megfogalmazni…

Ott allsz a szakadek szelen.

Nehez megfogalmazni… tudod, hogy ugrani kell. Mar nincs vissza…

Ugrani kell, mar nincs visszaut. Jobb lesz. Mas lesz. Menni kell, ugrani kell.

Megis, ott allsz a rohadt szakadek szelen, es elgondolkodsz.

Biztos?

Biztos ezt akarom?

Nem egyszerubb hatra lepni? Nem egyszerubb meghatralni?

Visszaterni a megszokottba. A ketrecbe, a biztonsagosba?

Nem.

Nem az.

Lepsz. Elore lepsz.

Leugrasz.

Osszetorsz.

Felallsz.

Es ujra kezded.

Elindulsz elore.

…. mignem megint egy szakadekhoz ersz.

.

.

… A melyen ulve olyan nehez most barmit is megfogalmazni…