Elozmeny: A Hiszti

Amikor jo par hete elkezdtem olvasni Gretchen Rubin Boldogsagterv cimu konyvet, meg en magam se gondoltam, hogy akkora motivacioval fog ram birni, hogy billentyuzetet ragadjak, es napvilagra hozzam a sajat “boldogsagtervemet”.

Hozza teszem kozben sikerult egy relative borzalmas honapot osszehoznom. De ne is szaladjunk ennyire elore…

Az uj evet, mint mindenki mas, en is nagy tervekkel es hangosan ki nem mondott, de annal nyomosabb fogadalmakkal kezdtem. Sot, hogy kelloen “ujhullamos” legyek, en az eletmodvaltast mar karacsony masnapjan megkeztem, mondvan minek varjunk annyit?

A Bridget Jones ota klasszikus, tipikus noi fogadalmak fogantak meg az en fejemben is: kevesebbet eszem (illetve inkabb nem mindegy mit), tobbet mozgok, en leszek a munka hose, meg mellette szexistenno es odaado feleseg is. Aha. Ja.

December 25.-en szinte repulo rajtot vettem: heti hat nap edzes, egeszseges eletmod 120%-ban (pl. no alkohol, bezonyam), illetve egy igaslo attitudje a munkahelyen… ment minden mint a karikacsapas.

Aztan visszanyalt a fagyi. Marciusban valahogy semmi nem jott ossze: az elore betervezett munkahelyi sikerek egy ido utan elmaradtak, a nagy testi formalodas belassult, az a csoki vagy zacsi kesudio meg csak le- lecsuszott. (Vigyazat, utobbi komoly fuggoseget okoz!!!) Innentol pedig egy “kellemes” es elmaradhatatlan hullamvasut vette kezdetet, buntudattal, stresszel, rosszkedvel megspekelve.

A csucspontom talan az elozo hetvegi hisztirohamom volt. Hisztiroham. Nekem. Talan oteves koromban volt utoljara. (Na jo, lehet Ferko megvetozna ezt a kijelentesemet.)

Futni indultunk az egyik elso, napsuteses tavaszi napon. Eleve bal labbal es a munka miatt iszonyat stresszesen keltem, illetve a mozgasszegenyebb hetem buntudata es a futas miatti drukk is ratett meg egy lapattal. Nem vagyok nagy futo (ertsd: “iszonyatszar”), ezert szamomra minden apro “merfoldko”  nagy elorelepest jelent. Ferko valasztotta az utvonalat, ami – mint azt nehany szaz meter utan konstataltam – hamar ugyanaz lett, mint amit minden reggel megteszunk munkaba menet. Mikor elertunk a szakasz forgalmasabb reszere – masfel kilometer utan – egyszeruen besokalltam, meg kellett allnom. Nem setaltunk sokat, illetve ujra, meg ujra nekikezdtem a gyorsabb temponak, de minden alkalommal azt ereztem, hogy en most valami iszonyatos eroszakot teszek magamon. Vegul feladtam. Ez persze csak fokozta a rossz hangulatomat; a duh is becsatlakozott a negativ erzelmeim aznapi skalajaba. Igy erkeztunk el A Hisztihez. Konkret hiszti, voroslo fejjel, konnyes szemmel, futoscuccban, Nyugat-London kozepen egy amugy csodas szombati napon. Percekig nem tudtam megnyugodni es nem tudtam, hogy ezek utan megis mit kezdjek magammal. Hogy nezzek tukorbe, mihez kezdjek egy ekkora csodtomeggel, mint en vagyok?!

Aztan ahogy tisztult a fejem, ugy szegyelltem el magam. Na nem, ezt mar nem. Ha valaki, hat pont en itelem el a godor melyen sebeiket nyalogato nyafibabakat, erre tessek mit csinalok?! Jesszus. Ezt is megertuk. Annyi alkalmam lett volna elbukni, feladni, kiakadni, de nem tettem. Akkor most mit is csinalunk itt kerem szepen?

Szoval tarkon ragadtam magam, es kihuztam magam az aznapi mocsarbol. (Elotte gondolatban ket pofont is lekevertem magamnak…)

A fent emlitett konyv hatasara, illetve a sajat tapasztalataimbol is tudom, hogy neha nem sok kell a jo kozerzethez, ezert nem bonyolitottam tul a dolgot: vettem egy jo furdot, szemoldokot szedtem (!), lakast takaritottam.

Mintha kicsereltek volna. A konyhaval egyutt az en lelkem is megtisztult. Fellelegeztem, egy uttal meg is vilagosodtam. A diagnozis: tulvallaltam magam.

Felreertes ne essek, nem arrol van szo, hogy akkor legyintek, es mostantol inkabb megis tolom az arcomba a tabla csokit, mondvan, hogy “probaltam, nekem ez nem megy”. Ellenkezoleg! Probaltam, es tudom, hogy ment is!

Az elvarasaimat viszont rendszerezni kell. Mert barmennyire szeretnek is, nem fogok tudni megfelelni az osszes eletmod iranyzatnak, dietetikusnak, a fonokom ambiciozus – es neha picit irrealis – elvarasainak, a Ferfiaknak, a Noknek, vagy a Divatnak. Pedig szeretnek. Szeretnek fitnessz modell lenni (nem valami piszkafa kifutos csajszi!), meg Carrie Bradshaw es Angelina Jolie egybegyurva. No meg persze party-kiralyno, allatvedo, taplalkozas szakerto, profi sminkes, “szuletett feleseg” es femme fatale. Meg szexi, mint Scarlett Johansson. Sikeres, mint Coco Chanel… meg… meg… meg.. a lista talan vegtelen.

De valoszinu nem leszek. Nem mind. Nem egyszerre.

Ezert Gretchen Rubin utmutatasat kovetve szamba veszem, hogy mire figyeljek, hogy a szines kavalkadbol legalabb egyvalamit sikeresen megvalositsak:

hogyan legyek Bognar Katalin.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s