Boldogsagterv

Szoval mi is hat az a Boldogsagterv?

Egyvalamit leszogeznek. Nem vagyok boldogtalan. Sot! Altalaban egy ritka boldog perszona vagyok, az atlagnal meg talan optimistabb szemleletmoddal megaldva. (A magyar atlagnal legalabbis biztosan optimistabb… :))

Akkor minek nekem megis egy Boldogsagterv? Jo kerdes, ha nekem kellene elneveznem, talan nem is igy hivnam, hanem inkabb “Anti-hiszti” tervnek. Ez jobban kifejezi a lenyeget, ellenben eleg idetlenul hangzik. Egyenlore sajnos nincs jobb otletem, ugyhogy lopom Gretchen Rubin kifejezeset: Boldogsagterv. (Varom viszont a nevotleteket! Gretchen biztos nem haragszik meg a “lopasert”, de jo lenne valamit kikreativkodni a tortenet vegere…)

Tehat nem vagyok boldogtalan, de vannak olyan pillanatok, amikor boldog sem vagyok. Amikor pillanatnyilag nem erzem jol magam a boromben, mert nyugos vagyok, vagy gondterhelt, vagy csak siman olyan semmilyen. Ez persze rendben is van, belefer, az ember nem lehet mindig boldog, nemde? (Illetve ott mar tuti tudatmodosito szerek vannak a dologban…) Ugyanakkor mi lenne, ha csokkentenenk a nem boldog pillanatokat, es novelnenk a boldogakat? Mi lenne, ha novelnenk az aranyt a “hepinessz” javara?

Gretchen egyebkent hasonlo kiindulopontbol indult a konyv megirasakor, de nala van meg egy nyomos erv: fel akar keszulni a rosszra. Arra a tragediara, amit elore nem latunk, de elobb-utobb barkit elerhet, plane egy ketgyerekes csaladanyat, akit rengeteg csaladtag es fontos ember vesz korul. (A ferje egyebkent majproblemakkal kuzd.) Mikor errol az indokrol olvastam a konyvben, bizony igencsak meglepodtem: hogyan jon ossze ez a pesszimista gondolat a boldogsagra valo torekvessel? Gretchen ugy ervel, hogy ki akar dolgozni egy strategiat, ami mar mukodik, es amit akkor is alkalmazni tud, amikor itt a baj. Valamit, amit mar ismer, amibe kapaszkodhat, ha a helyzet ugy kivanja.

Nekem nincs ilyen motivaciom. En nem akarom, hogy egy ilyen aggodalmaskodo gondolat lengje be a Boldogsagtervemet. En mindig, minden helyzetben csak annyira tekintek elore, amennyire szukseges. (Ez altalaban egy igencsak rovid idoszakocska, aki ismer, tudja, hogy elegge “carpe diem” tipus vagyok.) Nem akarok feleslegesen rettegni valamitol, ami ugyis eljon. Plane, mert mar ateltem. Hihetetlen, hogy az ember mennyi tenyezot nem befolyasolhat az eleteben, ezert aztan felesleges is aggodni rajta. Inkabb ragadjuk meg a pillanatot, probaljunk minel tobbet a jelenbol es a holnapbol kisajtolni… tervezni, nevetni, remenykedni, ertekelni. A tobbi pedig majd lesz valahogy. Ennek maximalizalasa, azt hiszem nagyjabol ez az en Boldogsagtervem.

De akkor hogyan is nez ki a Boldogsagterv?

Gretchen – iro reven – elso lelkesedeseben a boldogsag, mint fogalom kutatasaba vetette magat, megprobalta meghatarozni, hogy mi is az a Boldogsag. Nem nagyon sikerult neki, ellenben elolvasott egy rakas konyvet, amit o nagyon elvezett, en viszont biztos valami iszonyat unalmasnak tartanek. Nem sok dologban hasonlitunk egyebkent az ironovel; o egy tipikus mai amerikai csaladanya nehany olyan bagatell sztereotipiaval, amit en europaikent hajlamos vagyok rahuzni az amerikaiakra. Olyan dolgokbol csinal “ugyet”, ami nekem meg se fordul a fejemben, olyan dolgokra csodalkozik ra, ami nekem evidens. (Pl. mikor a sajat zsugorisagat boncolgatja, megemliti, hogy kenyszeritenie kell magat, hogy olyan luxuscikkre koltson, mint a papirzsepi… elvegre a WC papir is tokeletes ugyanarra a feladatra… Hat erre a mondatra en csak pislogni tudtam.) Hozza teszem, hogy sose viseltettem kulonlegesebb erdeklodessel Amerika irant, en tipikusan az a buszke Europai vagyok, akiben van egy furcsa jellegu felsobbrendusegi erzes ezzel kapcsolatban… de legalabb vallalom. 🙂

Szoval Gretchen sok problemaval kuzd, amivel en nem, illetve sok kerdest feltesz, amit en magamnak mar reg megvalaszoltam. Megis, remek gondolatebreszto a konyve, a modszere es az otlet, ami mindemogott rejlik.

A Terv maga egyebkent roppant egyszeru: Gretchen vette az idot, papirt es ceruzat (igy kepzelem, de lehet billentyuzetet ragadott), es felirta maganak azokat a fogadalmakat, amik nap, mint nap atfutottak az agyan.

O vegul 12 parancsolatot hozott ossze maganak, ez az alap, ha ugy vesszuk.

Nem irom le az osszeset, mert meg a vegen a kiado elkap illegalis publikalasert (vagy otletlopasert ugye), de ime nehany pelda:

  • Legy Gretchen!
  • Engedd el!
  • Viselkedj ugy, ahogy erezni szeretned magad!
  • Azonositsd a probelmat!
  • Tedd, amit tenned kell!

… es igy tovabb. Van, amit kreativnak tartok, van amit sablonosnak. Meg jo, hogy nem vagyunk egyformak. 🙂

Tovabba eloallt egy olyan “felnottsegem titkai” listaval is, ami sajat bevallasa szerint is bugyuta evidenciakat tartalmaz, megis emlekeztetnie kell ra magat. (Azt hiszem ha melyen onmagunkba nezunk, mindenkinek van egy-ket ilyen gyongyszeme…)

Pl:

  • Masok nem ugy latjak a hibaidat, ahogy te eszleled.
  • Segitseget kerni szabad. (Ez az en vesszoparipam is lehetne… lesz is.)
  • Legyen nalad pulcsi.
  • Ha valamit nem talalsz, takarits.
  • A recept nelkul kaphato gyogyszerek nagyon hatasosak. (Itt megint legyintettem egyet, hogy “Amerika!”…)

.. es meg nehany hasonlo gondolatebreszto, bologatast kikenyszerito vagy csak megmosolyogtato emlekezteto.

Gretchen egyebkent csinalt egy tablazatot, amiben bizonyos idokozonkent pipalgatta, hogy mit tartott be, es mit nem. Na ez az, amit en tuti nem fogok. Szinte latom, ahogy ellenkezo esetben allnek sajat magam felett, es rohognek magamon. De lehet van akinek meg igy jon be, es ez rendben is van igy.

A kovetkezo – szerintem sokkal erdekesebb – resz az elkovetkezo egy ev megtervezese volt, marmint termeszetesen Boldogsagterv szempontbol. Gretchen minden honapnak adott egy fo temakort, amit szeretne kicsit “gatyaba razni”. Igy telt a januar pl. az eletero jegyeben, a februar a hazzassageban. Marciusban a munkajara koncentralt, majusban a szabadidejere, juniusban a barataira, stb…

A temakorokkel kapcsolatban is kitalalt nehany betartando szabalyt, amit ha nem is egesz evben, de legalabb abban a honapban igyekezett minel jobban betartani. Vegul volt olyan “szokas” amit, megtartott, es volt, ami a kukaban vegezte.

Januarban – ahogy emlitettem – az eletero volt a fo temakor, olyan “szokasos” fogadalmakkal, mint:

  • Fekudj le korabban!
  • Mozogj rendszeresen!
  • Dobd ki, ramold el, rendezd at!
  • Oldj meg egy kinos ugyet!
  • Legy energikusabb!

A konyv lenyegeben azt koveti vegig, hogy mit hogyan sikerul betartania a 12 honap alatt, illetve mirol milyen konzekvenciakat von le. Ahogy sejthetitek, van, amivel azonosulni tudok, van amivel nem, vannak otletei, amiket szupernek tartok, es vannak, amiket nem is igen ertek… Amit viszont nem gondoltam volna az elso oldalak utan, hogy vegul en is beallok a sorba es kidolgozom a sajat kis Boldogsagtervemet. Volt persze egy-ket kosza gondolat, ami atszaladt az en agyamon is, hogy “hu ezt nekem is kellene”, vagy “igen, en ezt igy csinalnam”, mignem a multkoriakban megvallott hisztiroham utan ugy dontottem, hogy na akkor alljunk meg, es most le is irom ezeket a kosza otleteket. (En regimodi tipus vagyok es tenyleg tollat, papirt ragadtam.)

Hat mit ne mondjak, sikerult eleg rendesen meglepnem magam.

Rengeteg otlet, gondolat, fogadalom rejtozott mar a buksimban, arra varva, hogy a konyv hatasara vegre tenyleg felszinre is bukkanjon. Rendkivul mulatsagos volt mindet osszeirni, es elkepeszto, hogy szinte folyamatosan jegyzeteltem, fel se pillantva a noteszombol.

Be kell vallanom, hogy mar a vegeredmenyt latva is valami heroikus orom keritett a hatalmaba!

Mielott azonban ezt megosztom a nagykozonseggel, meg egy fontos mozzanat:

Gretchen a Boldogsagterve megvalositasa kozben, egy fogadalom miatt kezdett neki a blogolasnak, persze mi masrol, mint a sajat Boldogsagterverol? Elmondasa szerint az egeszbol vegul egy nagy, kozos interaktiv elmelkedes kerekedett ki, amin nem is csodalkozom. A Boldogsag mindenkit foglalkoztat, plane manapsag, plane a rohano vilagunkban. (Ujabb sablonos megallapitas, most tolem.) A minap arra kaptam fel a fejem, hogy a Boldogsag vilagnapja van, mig par eve szerintem azt se tudtuk, hogy letezik ilyen. (En legalabbis biztosan nem…)

Szoval a Boldogsag egy relevans tema, tehat megerdemli, hogy foglalkozzunk vele, nemde? Annak, hogy en is elkezdtem errol irogatni, tobb, nyomos oka is van:

  1. Szeretek blogolni. Mindig is szerettem, szeretni is fogok, oromot okoz. Most vegre van is megint tema…
  2. …egy tema, ami szerintem sokunkat osszekothet, illetve (remelem) masoknak is inspiraciot, otletet es motivaciot adhatok a valtoztatasra. Illetve modositok… a legjobb lenne, ha egymasnak adhatnank otletet es motivaciot.
  3. Akik ismernek (meg akik nem) azok tudjak, hogy nehezen “adom ki magam”. Egyszeruen nem tudok magamrol kommunikalni, pedig lehet kellene. Az egyik hosszutavu fogadalmam, hogy ezen valtoztassak, ennek jo (es kicsit konnyitett) megoldasa, hogy irkalok itt ossze-vissza.

Nem torok “ev blogja” baberokra, nem is fogok, de ha osszejon valami Gretchen-ehez hasonlo interaktiv kis csapat, az szuper lenne! Elvegre szinte mindenki elegedetlen az elete bizonyos pontjaival, hat miert ne kezdjunk el valtoztatni rajta mar ma? Nem kell varni januar 1-ig, de meg csak a kovetkezo hetfoig se…

Szoval mielott en megosztom a kis szemelyre szavott Boldogsagtervemet, mindenkit egy kis onvizsgalatra kerek:

Ti min szeretnetek valtoztani, mit szeretnetek “megreformalni”?

takeaneed

Ps: Szerintem ragadjatok papirt, ceruzat! 🙂

Advertisements

Boldogsagterv” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hmm. Tök durva. Nem tudom,valahog azokról írsz,amik tökre bennem vannak Rólad. Pl. most az van,hogy miért nem beszéltünk erről tegnap?Aztán rájöttem,hogy mert nem is kérdeztem,és mivel Téged meg ismerlek,hogy nehezen hozol fel ilyesmiket(amin változtatni is akarsz,ezaz!), ezért magamat nem értem, na mindegy.
    És hihetetlen, de én is valami ilyet csinálok épp. Bagdy Boldogságkönyvét, Szendi Játszmás könyvét húzogatom alá sárgával épp. Mi meg hülyék vagyunk, hogy nem osztjuk meg, beszélünk róla,közben kb ugyanaz megy bennünk. Legalább cseréljünk könyveket 🙂
    Szal nekem is megszületett egy dolog most hirtelen: azt a kevés, de nagyon közeli barátságot is ápoljuk, kérdezzünk, beszélgessünk!! Csók: Pami

    • Pamela… 😀 😀 Hat ezen most jot nevettem. 🙂 Mondjuk egyebkent tegnap amikor itt voltal, akkor szimplan elfelejtettem emliteni, mert az otlet java, meg hogy kellene irni a blogba is inkabb este fogalmazodott meg bennem. Aztan ma reggel irtam ki a fejembol a sajat kis otleteimet, es basszus ahogy irtam is, igencsak megleptem magam is vele. Csak irtam, irtam, iiiiiirtam. Aztan amig lendultben voltam blogra is vetettem az alapokat, mert sajnos kicsit olyan vagyok, hogy ha nem irok akkor rogton, amikor van ihlet, akkor annyi, kesobb mar nem fog ugyanugy eszembe jutni… Konyvet mindenkepp csereljunk! 😀 Ja, a baratoknak meg egy egesz honapot fogok szentelni of korsz! 😉 (juliust… :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s