Egyet elore, egyet hatra

Lassan (gyorsan) vege az elso Boldogsagterves honapomnak, igy gondoltam nem art egy kicsit megallni es korulnezni. Nezzuk, mi van a hatunk mogott? No es mi van az uton elottunk?

Sok dolgot fogadtam meg egy honappal ezelott, es bevallom ezek nagyja nem mindig jutott eszembe a megfelelo pillanatban… De sokszor emlekeztem rajuk, es ez jo dolog. Apro lepes a valtozas fele.

A fo celom az volt, hogy ne parazzak ra mindenre egyszerre, hogy lazuljak kicsit. Ez biztosan sikerult, bar sokszor emlekeztetnem kellett ra magam. Azonban igy visszatekintve rajottem, hogy oldottabb lettem, sikerult lejjebb adnom abbol, hogy meg a vasarnapomat is orara pontosan megtervezzem.

De nezzuk egy kicsit reszletesebben!

Az “alap” fogadalmakra konnyebben odafigyeltem, mivel ezek nagyreszet nem mostanaban talaltam ki, az eletem fontos szabalyai voltak eddig is. A kulonbseg talan csak annyi, hogy meg intenzivebben igyekeztem magam tartani hozzajuk. Takaritok lelkesen, igyekszem sokat inni, kiolvastam Frei Tomit (sajna a masodik kotettel varnom kell, mert draga Edesanyukam az elso es a harmadik reszt vette meg ❤ :)), es meg kepeslapot is kuldtem Husvetra az oreglanyoknak! Voltam random bulizni, illetve tervezgetek egy kis osszeroffenest a sajat szuletesnapom alkalmabol is. Kiprobaltam par uj receptet, illetve felfedeztem egy jo kis ettermet a munkahelyemhez kozel.

Igyekeztem a dolgaimat se (annyira) halogatni, de a majusom kereteben ezen meg lesz mit javitani az biztos…

Valamint rendszeresen blogolok, ugyebar. (Hipp hipp hurraaaa!)

Az Aktiv Aprilisra tett fogadalmakkal mar vegyesebben boldogultam… nem, nem a sport reszevel, ahogy ezt olvashattatok azzal semmi gond nincs, az maga az imadat. Ugralok, mint egy kelekotya, de ha elfaradok, akkor se kezdem ostorozni magam, hanem egyszeruen pihit tartok. (Heti ket pihinapom van, igyekszem a naptaromhoz es tarsasagi programjaimhoz igazitani oket.) A futassal ugye jol haladok, igy a Colour run-on nagyon nem eghetek be. A futozenes listat is osszehoztam, bar ehhez volt mar egy nagy adag segitsegem alapul, amit javareszt egy Facebook-os csoport (aka Betuleves) lelkes tagjaitol olloztam ossze.

Az eves teren mar kicsit engedekenyebb voltam, de oszinten szolva a lelkiismeretem (szinte) teljesen nyugodt.

Leszoktam a kesudiorol, de ketszer a honapban lecsuszott egy zacsival. Viszont mar el tudok menni a “magos” reszleg mellett a Tescoban anelkul, hogy kesuert nyulnek, ez nalam mar nagy szo. Ettem csokit is. Most komolyan, az ember lanya hogy ne egyen csokit a 8 eves evfordulojan a szerelmevel? Vagy Husvetkor…? Vagy a szulinapjan? Vagy csak ugy, alkoholmamorosan? Szoval a csoki parszor becsuszott, de onmagamhoz kepest hatarozottan csokkentett adagban, es nem tablaszamra. Meg az alkohol is…

A csalo napokat furcsan tartottam meg. Egyreszt volt, hogy utolag jottem csak ra, hogy “na ez volt a csalo napom”, erre oda kell figyelnem… masreszt viszont soha nem tartottam konkret csalo napot, csak csalo etkezest, es itt van kerem holgyeim es uraim a macska elkaparva! Rajottem valamire, es noha igy is jo nehany felesleges elgyengules miatt szemrehanyast kell tegyek magamnak, osszessegeben megsem akarok a kardomba dolni. Mert nem adtam fel. Mert hiaba ettem meg ket sor csokit, a harmadik sorra mar megalljt parancsoltam, es nem mondtam azt, hogy “akkor mostmar mara ugyis mindegy, majd holnap ujra probalkozom”. Mert attol meg este ugyanugy lenyomtam a napi edzest, ahelyett, hogy “mar megint felbuktam” buntodattal tarcsaztam volna a legkozelebbi pizza-szallitot.

Ez a lenyeg lanyok (fiuk), a Kitartas. Hogy termeszetesnek veszem, hogy odafigyelek, megtanultam, hozza szoktam, es fut a program tovabb meg akkor is, ha nemi apro zavar keletkezett a rendszerben.

A poen egyebkent az, hogy nem magamtol vagyok ilyen okos, a feljebb emlitett Facebook csoportban irt valaki hasonlot, egy “ki mit bunozott mostanaban” poszt kommentaradatanak kereteben… es akkor elgondolkodtam. Nem dieta, eletmod. Azt hittem tudom a szo jelenteset, pedig meg en is csak most tanulom.

Azert most senki se rohanjon oromeben a Nutellas csuporhoz, gondolvan, hogy akkor miert ne…? (Amugy is, akinek van meg otthon elfekvoben egy Nutellas csuporja… az vagy nagyon durva lelkierovel bir, vagy sumak van a dologban!) A csalas szot senki se tevessze ossze a megszokassal, vagy a rutinnal, mert nem ugyanaz!

Szoval ha a megszokott eletmodomhoz valo visszateresem rutinjat mar az elore megtervezett es nem random “csalasokkal” fogom tudni kombinalni… na akkor lesz az adu asz a kezemben! 🙂 Ez a cel.

Kellett egyebkent egy furcsa megfigyelest is tennem: valami hulyesegre muszaj rakattannom… ha nem a kesudiora… akkor a haztartasi keksz itteni verziojara, amit az angolok teazashoz hasznalnak. Elkepeszto. Soha nem voltam “kekszes”, egeszen egy multkori alkalomig, amikor az elozo esti alkoholizalas “nyomait” keksszel probaltam enyhiteni a gyomromban…. Azota bakker egyre gyakrabban martogatom ezt a vackot a teamba. Okes, hogy nem egy tabla csoki, de feldolgozott, cukros, lisztes szirszar es felesleges kaja, teljesen felesleges.

Miert nem tudok a sargarepara raszokni???

A husmentesseget is jol tartottam, bar ez neha csak egy “tiszta” napra redukalodott, plusz nehany “felesre”, azaz delben mondjuk nem ettem hust, de este igen, es masnap is hasonloan… ennek oka, hogy neha az ember tervez, a huto tartalma, meg az elore fozott romlando etelek pedig diktalnak. De mar megmentettem par csirket, az tuti.

Arra is igyekszem emlekeztetni magam, hogy akkor egyek, amikor ehes vagyok, es ne allandoan. Ezt egyebkent mindenkinek ajanlom kiprobalasra, erdekes “parbeszedeket” folytathat le az ember lanya a sajat testevel. Rajottem peldaul, hogy siman elelek egy bananon meg egy bogre kaven egy delelotton keresztul, raadasul ugy, hogy lefutok par kilometert es utana meg edzek egy orat… ennyit arrol a hiedelemrol, hogy a kiados reggeli nelkul az ember ket bakugras utan elgyengulten esik ossze… tovabba megfigyeltem, hogy nalam a “zabaroham” ebed utan van, olyankor valahogy mintha az “adj meg kajat” gomb benyomva maradna az agyamban… aztan mivel ezaltal csak elcsipegetek minden felet, keso delutanra vegul valahogy alabb hagy a lelkesedes es vacsiidore nem, vagy csak alig vagyok ehes. Az, hogy ezekbol a megfigyelesekbol milyen konkluziot vonok le hosszu tavra, meg nem tudom pontosan, folyamataban van meg a dolog. 🙂

Apropo valami, amit ugyan nem fogadtam meg, de “igy alakult”: a sajtokat visszabb vettem, illetve a “neha-neha” szojatejes latte-kat is kitiltottam 100%-osan. Jobb lett tole a gyomrom es laposabb a hasam. 🙂

Ja, vegul, de nem utolso sorban…. kaloriat nem szamoltam. (Neha lehet jobb is volt. :))

Az eredmeny?

En latom az alakulast, a tendenciat, es ennek nagyon orulok. Jo uton jarok, tehat ez a resz most egyenlore azt hiszem, hogy nagyon is sinen van.

Hogy boldogabb lettem-e?

Passz.

Voltak rossz napjaim, foleg a munkambol kifolyolag, de egy multkori posztommal is sikerult egy feszult napot osszehoznom magamnak… ami nyilvan elkerulheto lett volna, ha nyolcszazszor is atgondolom, hogy mit valtok / valthatok ki masokbol egy-egy irasommal. Remelem megtanultam a lecket.

Ugyanakkor lehet, hogy megeloztem egy csomo mas rossz pillanatot, amirol igy nem is tudok…. egy munkahelyi krizis helyzeten is viszonylag lazan atlendultem, ahogy mondani szokas, bevettem a “leszarom” tablettat. Hatott. (Mindenki legnagyobb oromere. :))

Elmelkedek a jovomon… es ha nagyon nagyon naaaaagggyon lassan is, de alakul, kristalyosodik, hogy mit akarok… es talan majd az is, hogy hogyan.

Kaptam vissza mindket nagymamatol kepeslapot, aminek nagyon orultem. 🙂

… es ha elfog a fancsali vilagfajdalom, akkor is igyekszem minel gyorsabban, vagy “hangtalanabbul” tultenni magam rajta, es valami pozitivra koncentralni.

Hat ennyi kerem, tyuklepesek.

Es hogy mit tartogat a majus?

Bevallom kicsit felek tole, mert a legnagyobb “gocpontot”, a munkamat es az ahhoz fuzodo viszonyomat vesszuk celba. Nem lesz egy konnyu menet, mert bar szeretem a szakmam, sajnos ez neha csak egy iciri-piciri molekula az osszkepben. Munkaero toborzokent* dolgozom, tehat emberekkel. Emberekkel beszelek egesz nap, toluk fuggok, veluk kell mindent megbeszelnem, elrendeznem, megertenem, megterveznem, betartanom… es el kell viselnem, hogy ok igernek, de nem tartanak be, vagy kozbejon valami, vagy lemondja, vagy tobbet az eletben a telefont nem veszi fel…

Van az a mondas, hogy csak az romolhat el, amiben ott van az emberi tenyezo is. Nos, az en munkam, az en sikereim szinte 100%-ban az emberi tenyezokon mulnak… a hatas pedig nem azonnali. Amit ma teszek, vagy epp nem teszek, annak nem a mai napomra, hanem a hetekkel, honapokkal kesobbi sikereimre lesz hatasa.

Marpedig ez egy nagyon sikerorientalt szakma. Plane a kapitalista London sziveben. Ha valami nem tetszik, vagy nem birod a tempot, el lehet menni, ot masik ugrik lelkesen a helyedre.

A fluktuacio baromi nagy, a tulora elvaras, a felso vezetoseg szemeben pedig mar szinte nem vagy mas, csak szamok, meg statisztikak. Hany orat logtal tegnap a telefonon? Hany uj klienst sikerult szerezned? Hany elhelyezesed volt az elozo honapban?

Szamok, szamok es szamok. Blablablabla…

Eleg ijesztoen festem le, tudom.

Miert vagyok meg mindig ebben? Jo kerdes.

Mert a vegere akarok jarni. Mert mindent meg akarok tapasztalni, rutinos roka akarok lenni. Mert szeretek az emberekkel csevegni. Mert orulok, ha valaki sikerehez, egy ujabb lepcsofokhoz a karrierjeben en (is) hozzajarulhattam. Mert jol esik a megerdemelt bonuszt a szamlamon latni.

Ugyanakkor a merleg neha nagyon billeg, ezt mostanaban kifejezetten erzem. Ezen probalok valtoztatni majusban, hatha kicsit hatekonyabba, motivaltabba tehetem magam. Mert voltak mar a munkaban szenvedelyesebb idoszakaim is, jo lenne abbol valamennyit visszahozni, anelkul, hogy tulsagosan rastresszelnek a dolgokra. Minel tobb percet elvezni, es minel kevesebbet idegeskedni.

Ez lesz a cel majusban.

Kemeny feladat lesz, az tuti.

success

Siker, ha megkapod amit akarsz. Boldogsag, ha azt akarod, amit kapsz.

*Arrol, hogy mit is csinal egy munkaero toborzo, illetve hogy kerultem en ebbe a szakmaba, mar regebben irtam egy posztot (katt a piros szora). Meg szerencse, mert hogy most nem ulnek neki mindent elmagyarazni, az is biztos… 🙂

Reklámok

Sajtkukac

Lassan vege az Aktiv Aprilisomnak, viszont meg oly’ keves szo esett a honap “aktiv” reszerol, gondoltam ezt ideje lenne potolni!

Ahogy megfogadtam, tartom magam ez elore elhatarozott utemtervhez: rendszeresen (heti 1-2 alkalommal) futok, illetve mellette lelkesen nyomom a sulyzolobalos ugribugrit is… es imadom. Ha valamit, hat a sport reszet nem nehez betartani a havi fogadalomcsomagombol! No, de had’ fejtsem ki mit is jelent ez pontosan!

.

A hivatalos kedvenc napom ezennel a szombat lett. Nem eleg, hogy hetvege, de meg raadasul az a napja a hetemnek, amikor az ot napos nyug-aradat utan kicsit csak magammal foglalkozom. Legalabb a delelott erejeig.

Amiota tavaszodik es relative normalis idoben mar vilagos van, keptelen vagyok sokaig aludni, atlag 7-8 ora korul kipattan a szemem. Szeretem egyebkent, hogy nem vagyok az a sokaig alvo tipus, mert ha egyszer-egyszer megis megcsuszik a szundizas, minden bajom van, hogy “uristen, mar elment a fel nap, es meg nem csinaltam semmit”. Kicsit kenyszeres vagyok, tudom, mellesleg ezert a kattanasomert is anyat “okolom”, ugyanugy mint a “joidoben ki kell menni” rogeszmemert. No, de vissza a lenyeghez! Imadok agybol kavet inni, igy a szeanszom elso mementojakent iszom egy “medzsik KV“-t, eszem egy banant, aztan varok. 🙂 Kozben bevackolom magam a takaroba es olvasok… ugy 1-1,5 orat. Ennyi ido alatt a refluxom is megbaratkozik a kave-banan komboval, de meg ehes se leszek ujra (sot ilyenkor furamod egesz delelott nem vagyok az).

breakfast

Reggeli menu: medzsik KV + banan

Aztan amint kepes vagyok letenni a konyvet, futonaciba “ugrok” es indulhat a delelott aktivabbik resze! Most jon a lenyeg: legalabb 20 perc amig bemelegitek. Nem 2, hanem 20! Sokan szerintem egyebkent itt rontjak el, ezert nem birjak a futast, vagy adjak fel fejben tul gyorsan: mert nem melegitettek be rendesen! En mar kitapasztaltam, hogy az agyam egy lusta diszno tud lenni, neha ido kell neki, mire felfogja, hogy most bizony melo van! Ha csak ugy nekiallnek futni, ramtorne mindenfele nyug es fajdalom es folyamatosan azon kattognek, hogy “en ezt nem birom, azon nyomban meg kell allnom, kulonben meghalok”. Tudom, tapasztaltam. Viszont ha vegignyomom az aktiv, durvan ugrabugralos bemelegitesemet nemi nyujtassal a vegen (szakavatottaknak mondom, hogy az Insanity videok bemelegiteserol van szo), akkor valahogy “atkattanok” Forrest Gump uzemmodba, es olyanon mar nem akadok fent fejben, hogy “jesszus en most tenyleg lejottem futni?!”

A kozelunkben levo csatorna partjan szoktam nyomulni, nem a legkellemesebb hely, de igy Londonon belul megteszi, ha az ember megis egy kicsit nyugodtabb es zoldebb utvonalra vagyik. (Persze mindig elfelejtem lefotozni…) Eleinte zene nelkul futottam, de az utobbi ket alkalommal mar kiprobaltam a zenehallgatos verziot is. Eskuszom neha meg csapoltam is kozben! (Mellesleg a Daft Punk Alive albumat szerintem ugy ahogy van sportolashoz talaltak ki.)

Altalaban olyan 5,3 km-t szoktam megtenni. Sajnos nem tudom pontosan se a tavot, se az atlag idomet, mert – mint arra csak nemreg dobbentem ra – az alkalmazas, aminek a segitsegevel eddig mertem, nem adott pontos adatokat a GPS jel verszegenysege miatt. Szoval nagyjabol csak az a biztos, hogy futok. 🙂 (Lam-lam, tenyleg szuksegem van egy normalis sport orara!)

fussak_ma

Egyenlore ugyanazt a kb 5 km-es tavot futom szinte minden alkalommal, nem torekedtem a tovabbi novelesre, mert a szeansz utan altalaban meg var ram otthon egy “randevu” Pentek Enikovel. A futas tehat amolyan bemelegites, a cardio ha ugy tetszik… 🙂

Apropo Eniko. Imadom. Mar emlitettem, hogy tartottam tole az elejen, hogy az amcsi edzosvideok utan (amit egy pasi tart) milyen lesz egy magyar csajszi inkabb “home made” szagu videoira nyomulni… nem tehetek rola, de Rubint Reka egy altalam vegigrohogott viedeojanak remkepei lebegteg a fejem felett…

Az elso alkalommal kicsit Enikon is mosolyogtam, a “dig deeper” meg “push it” meg “are we good ya?” menoen hangzatos edzoi biztatasok utan a “huuu de kemeny”, meg “gyeruuunk, ne hagyd abba” felszolitasok kicsit bugyutan hangzottak… olyan nagyon magyarul na. 🙂 De erre vegul nem sok idom maradt figyelni, mert Eniko nem viccel, gyorsan, intenziven, es kozben kedvesen, mosolygosan csinal ki… de nagyon. Egy-ket edzes utan volt olyan, hogy kicsit azt ereztem, hogy “szerintem ez nem volt eleg”, de a masnapi kellemes izomlaz meggyozott, hogy tevedtem.

Az elozo programnal – amit ket honapig csinaltam – az elso heten ereztem brutal izomlazat, utana viszont csak olykor-olykor valamit. A videok ott par naponta ismetlodtek, igy azert sikeresen ra lehetett unni (nekem is, meg talan az izmaimnak is). Orommel konstataltam idaig, hogy itt meg a harmadik het vege fele is tud “tegnap is mozogtam na!” erzesem lenni masnap.

Enikonel mas a rendszer, mint amihez elotte szoktam: az o videoi atlag 20-25 perc korul alakulnak (bemelegitest es nyujtast leszamitva), a havi elore osszerakott edzesterveben pedig minden aktiv napra ket video van megadva… ami 4 DVD-nyi anyagrol osszevalogatva! Ennel fogva az egy honap alatt alig parszor ismetlodnek a videok, es akkor se feltetlen ugyanazok vannak egymassal tarsitva. Megunhatatlan! Raadasul jo motivacio az is, hogy nem tudom mi jon a kovetkezo nap, es hajt a kivancsisag… 🙂

A majd’ egy honap alatt eddig egyetlenegy edzest hagytam ki, azon a heten kicsit elszamoltam magam, es a ket pihinap mellett becsuszott egy harmadik is, amikor nem jutott idom az esti edzesre. (A kivancsiak kedveert: Eniko Brutal Zona edzeset csinalom.)

Szoval abszolut szerelem.

Persze most biztos paran felszisszennek, hogy miert nem jarok edzoterembe, mint minden ember, aki kicsit is komolyabban veszi a mozgas-egeszseg-taplalkozas szentharomsagot? Nos, minek is jarnek? Mert divat? A fittseg is az, szoval mar meno vagyok. 🙂 Mert gyors eredmenyt hoz? Nem sietek, itt Angliaban aligha fog hamarosan beutni a bikiniszezon…

En csak erosebb, fittebb, formasabb szeretnek lenni, az ido vagy barmifele balvanyozott idealkep surgeto nyomasatol mentesen. Azt elvezni, hogy egyre tobbet tudok, hogy varom, hogy mikor bujok megint a sportruhamba, vagy mikor huzok megint futocipot. A mozgas szereteteert.

En – egyenlore – igy szeretem!

Nektek mi a kedvenc sportotok, mozgasformatok?

rainbow_puppy

Eat, pray, love

Nem ez a het volt eletem hete (eddig). Mint ahogy az elozo sem… es az azelotti sem.

Nem tudom Nektek van-e olyan film a repertoarotokban, amit olyankor neztek meg, amikor minden mas kotel szakad. Ami valamiert fontos, es amit ezredszerre se tudtok megunni. Nekem lassan ilyen lett a cimet ado “Izek, imak, szerelmek”.

Anno egyebkent a konyvvel kezdtem es teljesen magaval ragadott, de a sok adaptacioval ellentetben nalam itt a film is kivaltja ugyanazt a hatast, hiaba, Julia Roberts-szel rossz alkotast nem nagyon lehet osszehozni.

A sztori szerintem valoszinu sokaknak nem tobb egy kedves es talan enyhen sablonos tortenetnel, engem viszont allandoan almodozasra, ujragondolasra es tervezesre sarkall. Mert basszus az a no a vasznon (vagy a konyvben) EN vagyok!

Aki nem ismerne a tortenetet: egy amerikai irono egy a furdoszobakovon atsirt ejszaka utan ugy dont, hogy szembe nez az eletevel: elvegre nem elegedett es nem boldog. Elvalik a ferjetol, majd belemenekul egy masik kapcsolatba… amiben szepen lassan rajon, hogy cseberbol vederbe esett. Ezert aztan otthagyja a pasit, a torteto New York-ot, az osszes baratjat, azert, hogy egy evig vissza se terjen. Helyette elmegy Olaszorszagba jokat enni es nyelvet tanulni, Indiaba meditalni es Balira megtalalni az egyensulyt. Persze, mint minden happy end sztorinal lenni szokott, vegul a nagy szerelem szele se maradhat ki a cselekmenybol.

eat-pray-love-movie

Szoval ez a no ott minden nyavajajaval egyutt en (is) vagyok. Felre ne ertsetek, nem all szandekomban elvalni a ferjemtol es nincsenek kusza, atlathatatlan kotodesi problemaim a ferfiakkal… de en se vagyok a helyemen. Hiszen en is nyelveket akarok tanulni, racsodalkozni az izekre, az emberekre, a szokasokra, a szinekre. En is meditalnek Indiaban, hogy megtanuljam lecsendesiteni az elmem, bringazgatnek Balin… es camambertes bagettet ennek Franciaorszagban (valahol a rivieran), vegigjarnam az El Caminot, elheverednek a fuben Afrikaban egy hatalmas fa arnyekaban, megneznem az egyiptomi piramisokat, ujraelnem az amszterdami bringas elmenyeket Koppenhagaban, sziesztaznek Spanyolorszagban, esetleg atingaznek rendszeresen Gibraltarra, megcsodalnam Isztambult…

Persze, sok nyar van meg hatra az eletembol, amikor szepen aprankent begyujthetek nehany elmenyt az emlitett orszagokbol a csaladi albumba, en azonban ennel tobbre, masra vagyom. Nem vagyok telhetetlen, de engem sokszor nem a turistaelmeny vonz, illetve ha valahol turistakent fordulok meg, akkor is azon kattogok, hogy milyen szivesen elnek az adott kornyezetben egy ideig. Engem a hetkoznapok erdekelnek, de valami veszettul.

Tudjatok hany nyelvkonyv csucsul a polcomon jelenleg is? Lassuk csak… olasz, portugal, holland, spanyol… de most epp erosen erdekel a sved es a maltai is.

Sokan mar az eddigi “teljesitmenyemet” is irigylesre meltonak talaljak; elvegre voltam egyetemista Nemetorszagban, eltem egy evet a csodas Amszterdamban es jelenleg a sokak altal hon ahitott London a lakhelyem.

Megis nyughatatlan vagyok. Megfigyeltem; nagyjabol egy ev alatt jutok el oda minden alkalommal, hogy kezd parazslani a talaj a labam alatt… szoval mostanra mar nagyon mehetnekem van!

Hogy mi ezzel a gond? Az elet. A “szokas”. A norma. Szerencsere olyan parom van, aki osztozik a lelkesedesemben es hasonloan tud “viszketni a talpa”, mint az enyem… De az Elet nem partnerunk, vagy csak nagyon lassan es nehezen.

Mert mit kellene tennem? Munkaba jarni hetfotol pentekig, elvaras szerint kicsit “workaholic”-ka (azaz munkamaniassa) vallni, mert manapsag ez a “trendi”? Lakast venni hitelre, minel tobb penzt es karriert akarni, meg akkor is, ha nobol vagyok, majd hirtelen az egesznek hatat forditani, szulni nehany gyereket es a Csaladanyak mintapeldanyava valni… minden nap egyensulyozni az anyasag es a business woman kozott, harcolni a kilokkal, torekedni a heti ket szexre, es kozben lopva gondolni arra a 10 nap szabadsagra, amit a nyaron eltolthetek valami “exotikus” helyen (a gyerekekkel es a ceges e-mailekkel a BlackBerry-n a nyakamban)? Ez legyen az utam es a celom, mert ez a normalis? Mert manapsag mindenki igy csinalja?

Megprobaltam, tenyleg. Minel inkabb a jo uton haladok egyebkent (legalabbis a felpercenkent pittyego BlackBery mar megvan), annal inkabb azt erzem, hogy satuba huzom a fejem, es meg mosolyognom is kell hozza minden egyes alkalommal, mikor szoritanak egyet rajta. Mert ez igy jo. Mert ezt igy kell.

Dehogy jo. Mar egy ideje sejtem, hogy ez nekem nem jo, sot, halkan, otthon, a negy fal kozott mar talan ki is merem mondani ezeket a gondolatokat. De ennyi. Egyenlore itt tartok.

Johet a jogos kerdes: akkor viszont mit akarok? Hat ez az!

Fogalmam sincs.

Illetve megis, de csak homalyosan. Szabadsagot, fuggetlenseget. Hogy ne mas mondja meg, hogy mikor es mennyi szabad napom lehet egy evben. Pont annyi penzt, ami mellett nem kell aggodni, de nem akarok vegalathatatlanul a szamok buvoletebe esni… legyen “eppen eleg”. Egeszsegeseket, minosegit es finomakat enni. Jo borokat inni (a legutobbi posztom ellenere). Szeretni a munkamat. Elvezettel dolgozni, mert fontos a munka. Soha nem voltam munkakerulo, es nem is leszek, az is biztos… Szeretnek egy kutyat is, akit elvihetek magammal setalni, vagy a sarki kozerteshez. (Szeretnek vegre egy foberlot, aki megengedi, hogy tartsunk allatot…) Szeretnek persze majd gyerekeket is, minimum kettot. De elotte szeretnek elmenyeket, amiket estenkent meselhetek nekik.

Szeretnek… egyensulyt.

Mint mindenki mas.

Akkor hol rontjuk el megis oly’ sokan?

Elmeselek egy rovid szosszenetet, ami par napja a fejemben ragadt:

A fonokom baratnoje Tahitirol valo. 16 evesen hagyta ott a szigetet, Franciaorszagba ment a nagyszuleihez, most Londonban el a fonokommel mar evek ota. Egy jol meno, borokkal foglalkozo PR cegnel dolgozik… es nemreg utazott vissza Tahitire par hetre. Ennek kapcsan meselte a fonokom, hogy szegeny lany mar nagyon varta, es hat meg is erti a parjat, mert hat gondoljunk csak bele, Tahiti maga a Paradicsom… es neha nagyon szenved, mert a Paradicsom utan nagyon mas tud lenni a koszos, zsufolt London.

Nem mertem hangosan feltenni a kerdest, ami azonnal atvillant az agyamon: Akkor miert nem el a Paradicsomban? Miert nem ter haza? Vagy miert nem tesz azert, hogy megtalalja a Paradicsomot… itt, vagy valahol mashol?

.

Azt hiszem az en elonyom sokakkal ellentetben csupancsak annyi, hogy lassan kezdem kezzelfoghatova tenni magamban a vagyaimat. Hogy lassan rajovok, hogy mit akarok. Sot, nem csak rajovok, de tenni is akarok erte.

Csak azt nem, hogy hogyan…?

Minden esetre egy felismeressel legalabb mar elorebb jarok.

Mar csak egy terv es a megvalositas kell…

.

Ti hol tartotok?

dreams

Cheers!

Igazabol teljesen masrol terveztem ma irni, es nem vagyok benne biztos, hogy helyesen teszem-e, ha a temat boncolgatom, de egy erdekes kerdes mar regota motoszkal a fejemben…

Arrol ugye keringenek a kicsit is egeszsegtudatosabb forumokon mindenfele ertekezesek, hogy ha valaki dohanyzik, azt nyilvanoans el lehet itelni, illetve piszkalodasunk, hogy ugyan hagyja mar abba teljesen jogos, es helyen valo… de ha egy kover ember tomi magaba a chips-et, akkor szocialisan a vilag legnagyobb taplojanak szamitanank, ha hasolnora celozgatnank…

Valahol ezen a vonalon utott szoget a fejembe az alkohol. Tortent ugyanis, hogy mostanaban egyre kevesbe vagyom az ittas elmenyekre, es ezzel parhuzamosan egyebkent egyre vacakabbul is birom a piat… plane masnap. Az idei Szilveszteri buli heveben megelt nagy dimenziovaltasok utan ugy ereztem, hogy kell egy kis pihi es egy egy honapos alkoholtilalmat fogadtam. Na, felre ne ertsetek, a sikeresen tulelt egyetemi eveimhez kepest mar igencsak halovany masolata voltam onmagamnak az elmult evekben is, de azert igy is sikerult egy-ket jol iranyzott bulit osszehozni (lasd Szilveszter ugye). Szoval kitalaltam, hogy no alkohol, es meglepoen jol is birtam. Nem hianyzott. Egyaltalan.

Nem hianyzott a bizonytalansag, a homalyos erzekeles, a “jesszushogyjutokhaza” panik, a “jesszuseztenmondtam?” dobbenet, a dehidrataltsag, a gyomorfajas, a masnap, az esetleges szegyenerzet… valahogy… egy gonddal konnyebb lettem.

Hozza kell tennem ehhez a megkonnyebuleshez, hogy az utobbi ket evemben sokaig en az alkoholizalas egy teljesen mas mellekhatasaval is megkuzdottem, hosszu honapokig, minden aldott alkalommal. Tortent ugyanis egy olyan megrazo dolog az eletemben, amin sokaig nem tudtam tultenni magam. Talan tulzottan sokaig is, noha sikerult “falakat” epitenem, es kifele relative normalisnak mutatkoznom. Egeszen a masodik kor alkoholig… olyankor minden egyes alkalommal – hol hangosan, hol csak csendben, magamban – olyan erzesek, gondolatok tortek fel belolem, amik a hetkoznapokon sikeresen elnyomva maradtak… ilyenkor viszont megtorpedoztak az estemet.

Fajo emlekek, minden egyes jol sikerult este vegen.

Talan emiatt ereztem leginkabb ugy, hogy nem kell ez nekem. Ma mar persze mas van a hatterben, sokkal prozaibb, es masok szamara talan elfogadhatatlanabb indok: nem akarok felesleges hatvanezer kaloriat magamra szuszakolni, es nem akarom a mulatozas utohatasait masnap magamon viselni. Sportolni akarok, egeszsegesen etkezni, nem masnaposan fetrengeni es konyekig a Dorritos-os zacskoban kutatva enyhiteni a tultengo gyomorsavamat, mint ahogy pl. ma is teszem. Ismeros, nem?

Es itt erunk el a mondanivalomhoz: az ivas szocialis statuszahoz. Mert van neki. Nem is kicsi. Azt vettem ugyanis eszre, hogy a kornyezetem nem tud mit kezdeni azzal, ha nem-et mondok az alkoholra. Sot! Megha iszom is egy-ket cidert (almabor), azzal se feltetlen vagyok 100%-ig elfogadott tagja a tarsasagnak, ha en vagyok az egyeduli, aki nincs benne egy “rovidben”.

Ezzel most nem az ismeroseimet szeretnem persze “boncolgatni” (plane mert regebben meg en is az az “itatos” fajta voltam, ezuton is bocsi mindenkinek…), inkabb az egesznek a szocialis hattere, indoka erdekel. Miert van az, hogy ha valaki a tarsasagban nem, vagy csak mertekkel alkoholizal, azt a tobbiek mindig, minden alkalommal, minden ujabb korben megprobaljak “megteriteni”? Hogy az egyetlen elfogadott indok nagyjabol csak a varandossag? (Es hogy ezt persze szinte minden alkalommal valaki ellovi poenkent?) Mitol tartunk? Hogy nem erzi majd jol magat? Hogy mi nem fogjuk miatta jol erezni magunkat? Miert az alkohol fogyasztashoz merjuk – akar tudatosan, akar nem -, hogy az illeto mennyire teljes tagja az adott kis tarsasagunknak?

Ha tudjuk, hogy az alkoholnak (meg akar rovid tavon szemlelve is) kb. nem sok “haszna” van, akkor miert nem fogadjuk el azt, aki aznap nem ugrik velunk egyutt fejest a kutba?

Ha a dohanyzas, es a koverseg nem meno, akkor a “nem ivas” miert az? 

En egyebkent nem tudom a valaszokat a kerdeseimre, ezert is tettem fel oket most “hangosan” is.

Hatha valaki bolcsebb nalam. 🙂

glass

Kajaposzt2

Ez a poszt ket okbol szuletik szuletett. Egyreszt mert meg mindig kejes orommel tolt el az etelrol filozofalni (oooo igen!), masreszt szeretnem leszogezni, illetve bizonyitani, hogy az egeszsegesebb taplalkozas nem feltetetlen csak csirkemellet meg salatat jelent. Bar az is megunhatatlan es orok kedvenc.. 😉

Szeretnek meg itt az elejen nyomatekosan figyelmeztetni mindenkit, hogy a jelen iromany a nyugalom megzavarasara alkalmas kepeket tartalmazhat! 🙂

.

Nem szeretnek itt most persze nagy “gasztroblogger” baberokra torni, illetve mas receptjeivel ekeskedni, de gondoltam megosztok parat a csodasan sikerult “dejokeszakaja” oromfotoimbol (eljen az instagram!), hatha ezzel is adok egy kis ihletet.

A dolog egyebkent rendkivul egyszeru: adva van egy csomo weboldal, ahol az ember kenye-kedve szerint csodasabbnal csodasabb recepteket talal, igy igazandibol meg csak a sajat kepzeloeronket se feltetlenul kell hasznalni. De ha valaki megis leveszi a polcrol es leporolja a sajat kreativitasat, akkor meg plane csodajo krealmanyok szulethetnek! Nem is beszelve a diadaloromrol…

Meg csak egyebkent az “elvakult” (vagy kevesbe elvakult) paleos oldalakig se kell “elmennunk”, szerencsere ma mar a NoSalty is rengeteg egeszseges receptet tartalmaz. Ha pedig a hutom aljan csucsul nehany olyan alapanyag, amit jo lenne mar fogyaszthato allaptoban viszont latni, mielott meg lejar a szavijuk… az altalam multkoriban felfedezett almenuben csak megadom ezeket az osszetevoket, es hopp, az okos kis weboldal eszerint dobalja nekem a recepteket! Zsenialis, el voltam ragadtatva!

Ha neadjisten valamelyik szimpi recept tartalmaz valami olyan osszetevot, ami nem “paleo”, akkor se nagyon kell ketsegbeesni; kis gyakorlassal ra lehet jonni, hogy mi mivel helyettesitheto. (Pl: feherliszt maglisztekkel vagy esetleg zabliszttel… ami lenyegeben daralt zab!)

Igy szuletnek egyebkent az otletesebbnel otletesebb paleo-receptek az elvetemultebbek agyaban, es igy szaporodnak gomba (vagy nyulak??) modjara a paleo-blogok. Ma mar kb annyi van, hogy Dunat is lehetne veluk rekeszteni, akar ketszer is, es meg az angol nyelvu oldalakat meg se emlitettem…

Hogy bizonyitsam igazamat, az alabbi linken (igen, ami piros, az link) egy komplett paleo-receptblog-gyujtemeny talalhato.

Persze sok oldallal az a nagy bajom, hogy telis-tele vannak a mar multkor is serelmezett “paleo”-suti, meg edesseg receptekkel. Nem azt mondom, hogy ezek nem erdekesek, vagy pl. Karacsonykor nem sutnek sokkal szivesebben ilyeneket, de a “normalis” kajareceptek es az edessegreceptek aranya szerintem sokakat megteveszt es rossz iranyba terel el. Szoval csak okosan! 🙂

Nincs benne a felsorolasban (mert nem paleo azt hiszem), de a MastTeszta nevu blogon is remek receptek vannak, foleg annak, aki rendszeresen sportol, tultette magat a “nem akarok ugy kinezni mint egy body builder” kifogason, es nem fel proteinport hasznalni. Nem akarok belemenni a miertekbe es reszletekbe (kezdem tul gyakran irni ezt, nem?), de a lenyeg, hogy aki nem akar / tud naponta kiloszamra csirket, tojast vagy turot enni, ugyanakkor nem szeretne, ha a combon csucsulo zsirparna helyett az a kis keveske izom bontodna le a napi edzeskvota utan, annak bezony feherjeporra kell “fanyalodnia”. Azaz kb. mindenkinek, aki rendszeresen sportol. Persze proteinnel nem lehet kivaltani a normalis etkezeseket, de a szokasos edzes utani adag mellett neha bele lehet csempeszni egy-ket receptbe is, akar liszt helyett. Elkepesztoen jo dolgok jonnek ossze belole! Csinaltam mar pl. protein palacsintat, illetve a reggeli zabkasamat is altalaban feherjevel (is) izesitem. Pont ma fedeztem fel, hogy a delutani kavemba kevert keveske vanilias feherjeportol teljesen cappuccino jellege lesz az itokanak. Oromittas felfedezes! 🙂 Ahogy mondam viszont, a feherje – az edzes utani porciotol eltekintve – csakis alkalmankenti osszetevokent szerepel a konyhamban, mivel nem tudom szem elol teveszteni a tenyt, hogy valahol megiscsak egy “mu” porrol, es nem igazi etelrol beszelgetunk. Meg mellesleg tejbol es tejsavobol van, ami nem fer bele a paleoba. Na bumm. (Vannak egyebkent paleo-barat feherjeporok is, tojasbol, illetve marhabol, de eddig valahogy nem volt bizalmam felejuk. Igen, jol olvastad, marha.)

De terjunk ra egy-ket konkret csodakreaciora, csak hogy mindenkinek ossze fusson a nyala! No meg meg nem keso kitalalni a holnapi menut…. 🙂

Elso szamu jatekosunk es egyben egyik leg-leg-legnagyobb kedvencunk a CSIZZA! Igen, csizza. Mint csirke, meg pizza! A recept lenyegeben igen egyszeru es elvetemult (es Lilla “sorstars” Facebook oldalarol szarmazik): le kell turmixolni (megint jol olvasod) a csirkemellet kis tojassal, a trutymot szetmaszatolni a tepsiben, megsutni, es kesz is a “pizzateszta”. Aztan keretik telepakolni mindenele foldi joval es jol megenni. Ezzel lenyegeben a pizza utani esszerutlen vagyodas konkretan ki is van kuszobolve! 🙂

Teszteltem mar egyebkent a paleorol mit sem tudo, az egeszseges eletmodot eles ivben kerulo ferfiemberen is: megette. Izlett. Boldogsag.

csizza

Ime a CSIZZA! Vigyazat, gyorsan fogy!

Ha mar a “tesztas” dolgoknal jarunk, tovabbi pofatlanul egyszeru es nagy kedvenc a “paleocsinta“, ami lenyegeben banan es tojas osszekutyulva, kisutve. Gondolom nem kell magyaraznom, hogy ez meg a palacsinta utani erthetetlen “kattanatot” hivatott csillapitani. Aki egyebkent jobban vagyik a hagyomanyos palacsintahoz jobban hasonlito utanzatra, annak a gesztenyelisztes verziot ajanlom, csudifinom. Kep persze nincs, szerintetek a palacsinta nalunk levegon van egy fenykepezesnyi idoig?! Ugyan maaaar…

A paleocsinta sos testvere lehetne a zablepeny, ami eletmento arra az esetre, ha “hordozhato” es gyorsan eheto utravalot kell osszehoznom: tok meno kenyerhelyettesito! Legutobb, mikor a repterre mentunk, ilyenekkel nyomultam: raktam bele salatalevelet, meg vmi csirkesonkat, osszecsavartam, oszt’ csokolom.

Sok paleos nem tud szabadulni persze a kenyer-fuggosegtol, ugyhogy ma mar a paleo-kenyer receptek szeles tarhaza lelheto fel a neten. En meg a multkori, otthoni latogatas alkalmaval kostoltam a Baross-cukraszda (bp-i paleo cukraszda) bagettjet, ami nagyon bejott. A cukiban szerencsere meg lehet venni a bagetthez kikiserletezett magliszt kevereket, ami lenyegeben len-, tokmag es szezamliszt mixe. A receptet meg voltak olyan jofejek es feltettek youtube-ra, ugyhogy nana, hogy vettem en is a titkos keverekbol, es megsutottem otthon a magam kis bucijait. Isteniek, es a hutoben egesz jol elvannak, koszonik szepen. Meg a gyomromban is, haha! 🙂

Buci

A kesz paleo buci hadsereg

Mivel egyebkent elore fozok magamnak nagyjabol az egesz hetre, egyertelmuen a viszonylag konnyen, gyorsan elkeszitheto es tarolhato eteleket reszesitem elonyben. Nemreg kattantam ra a kulonbozo fasirtokra, amik egyreszt ude ujdonsagot jelentenek a natur husi helyett, masreszt remekul fagyaszthatoak. Meg mindig csucsul par szem kulon elcsomagolt adag az amugy tenyernyi meretu fagyasztomban, es szoktam is aldani az agyamat egy-egy szerda este, amikor mar kifogytam a hetvegen megfozott kajakbol es nincs kedvem este kilenckor nekiallni valamit kotyvasztani. Kivesz, kiolvad, elvisz, megesz, orul. Nagyjabol igy szokott ez ilyenkor kinezni.

Eddig ket verziot probaltam, ez kerem az almas-repas pulykafasirt, ami meg onmagaban nassolva sem rossz:

fasirt

Almas-repas pulykafasirt

O pedig itten egy zabos verzio, ami nalam csirke helyett ismetelten pulykabol keszult:

fasirt2

Fasirt zab-bundaban

Aztan igy neztek ki a kis cukorfalatok utra keszen, karfiolbol keszult “kamu krumplipurevel”. Ettem hozza csemegeubit is, csak hogy tutira meglegyen a feeling!

fasirt3

Hetfore keszen!

Tovabbi nagy kedvenceim meg (marmint elkeszites szempontjabol) a kulonbozo rakott zoldsegek. Natinak meg mindig nem tudom elegge megkoszonni azt a jenai talat, amit ram hagyott, kihasznalom rendesen! (Koszi Natiiii!!!) Rakott zoldseg alatt termeszetesen en nem a krumplit ertem elso sorban, hanem inkabb karfiolt, brokkolit… vagy kb barmit, legutobb pl. a draga ferjem javaslatara rakott kaposztat (savanyukaposzta) csinaltunk. A koncepcio mindig ugyanaz: zoldseg, ha kell enyhen megfozve, elore megpiritott daralthus, joghurt (na ilyenkor szoktam joghurtot enni), es saaaaajt! Bedobal es megsut. Aztan orulunk az olvadt sajt latvanyanak es illatanak, valahogy igy:

rakott

Orom, boldogsag 🙂

Olyan is akad persze, amikor nincs kedvem extrazni. Amikor igenis salatara meg natur husira vagyom. Ilyenkor is lehet viszont egy csomo mindennel varialni: csirke helyett suss pulykat, vagy halat, hasznalj mas fuszereket, vagy valami ujfajta pacot. Nekem nagy kedvencem a pulykasteak, olivaolajjal es szigoruan termeszetes (aka izfokozo mentes) vegetaval megkenve, hirtelen kisutve. Annyira jo ize van a pulykanak, nem is ertem miert van mindenki csak a csirkemellre ragyogyulva. A salata meg ugyancsak kreativitas fuggvenye: sokaig toplistas volt nalunk a ceklas-rukkolas-fetasajtos (vagy mozzarella-s) verzio, de mar kicsit rauntunk. En imadom a klasszikus gorog salit is, de barmilyen verziot meg lehet bolonditani egy kis gyumolccsel, avokadoval, vagy piritott (sozatlan!!!) magokkal is. Apropo piritott magok: a legjobb otthon, hazilag megpiritani a sutoben, vagy serpenyoben!

steak

Pulykasteak “bele minden vackot” salataval

Vegezetul egy jotanacs: gyujtsetek a jo recepteket, mert a boseg zavara miatt akkor tuti nem fogjatok megtalalni, amikor kellene. En eszement modjara teszem a “kedvencek” koze az osszes weboldalt, meg guszti, “eztmegakaromcsinalni” recepteket, szoval ha egyszer behal a bongeszom es elveszik az osszes, akkor nagyon fogok sirni.

Nagyon.

Most viszont a boldogsagrol temazunk ugye, ugyhogy remelem mindenkinek sikerult oromet okoznom nehany recept, vagy weboldal tippel. Sajat tapasztalat, hogy a receptek bogaraszasa alatt hatvanyozottan repul az ido, szoval csak ovatosan! 🙂

Szoval, kinel mi lesz a holnapi menu?

Helyzetjelentes

No Kicsikeim, letelt az elso hivatalos “Boldogsag-hetem”, gondoltam ideje hat helyzetjelenteni!

En vegyes erzelmekkel viseltetek a kezdes irant, de “elsore nem volt rossz” alapon osszessegeben elegedett vagyok. Persze mindenkinek a sajat iteletere bizom, hogy Jokislany voltam-e vagy sem. 🙂

Az Amit elkezdhetsz ma… azt kezdd el ma! alaptetelemnek koszonhetoen en az Aktiv Aprilisomat mar (amolyan biztos ami biztos alapon) elozo het szombaton, azaz marciusban elkezdtem. (Fejlovott vagyok, tudom.)

Sporty Spice (alias Mel C, aki nem emlekszik…) hozzam kepest nudligumi lehetett sportolas teren: elozo szombaton ugyanis lefutottam eletem elso 5km-et es eloszor baratkoztam egyet Pentek Enikovel is, uszkve 30 percig. Lobaltam a sulyzot, mint egy eszelos, es hozza kell tegyem; marhara elveztem! Vasarnap nem nagyon volt olyan pont, ehol ne ereztem volna kellemesen bizsergeto izomlazat, de azert nagy mellennyel azt gondoltam, hogy egy kis futas nem arthat meg. (Igazabol total ra voltam lelkesulve es a joido csak tette alam a lovat.) Azt mondjuk sejtettem, hogy 5 km-t nem akarhatok megint kisajtolni magambol, es vegul igazam is lett. Kicsit tobb, mint 4 km-t futottam le, eleg skizofren allapotban. Jo, a futas, mint kifejezes itt most tenyleg tulzas, inkabb vanszorogtam. Hol imadtam, hogy “juheee, megint futok, eg a zsir, eg a zsiiiiiir”, hol meg azon agyaltam, hogy “hogy lehetek ilyen hulye, hogy itt kinzom magam?!”. Szoval nem volt egy egyszeru etap, de utana azert megvolt a “mekkora egy istenverte hos vagyok” feeling, amit aztan megint megfejeltem egy kis sulyzolobalassal.

looklikerunning

Ahogy szerintem kinezek futas kozben – es ahogy valojaban kinezek

A het tovabbi reszeben elkezdtem rendesen a talaloan “Brutal Zona edzes”-re keresztelt edzestervet, ami minden nap nagyjabol egy orat vett el az eletembol. Eniko egyebkent nagyon “tunci” a videokon, leginkabb az az erzesem van ugri kozben, mintha egy baratnovel edzenek.

Szerdara aztan elegge lefaradtam, ugyhogy bekitattam egy kis pihit… meg aztan csutortokon meg egyet, mert a Relax es legy random! es Ne legy mimoza! fogadalmak alapjan elmentem a kollegakkal egy italra… meg aztan meg egyre, meg meg egyre, es vegul egy jo kis tancolos mmulatozas kerekedett a dologbol… csutortok este. Igen, a fejemhez vaghatjatok, na: tobb alkohol csuszott le, mint terveztem. De csak rose-t ittam, beccsuletszo! 🙂 (Az edzesterv egyebkent hetente ot aktiv es ket pihenonapot tartalmaz.)

Az Ujits! otletemet is szuperjol betartottam; sutottem incsifincsi almas-bazsalikomos csirkemellet, illetve felfedeztem egy uj etkezdet is a melohely kozeleben, amivel most nem tudok betelni. Altalaban persze fozok magamnak minden napra, de akadnak kiveteles napok (relax es legy random, ugye…). Az emlitett “etteremben” egyebkent minden nap mas “home made” etelekbol lehet valasztani, van tobbfele salata, illetve incsiklando egyeb etelek. Tobbfele salatat lehet osszemixelni egy igencsak laktato adagga, ugyhogy a vega napjaimra szuper megoldast kinalt a felfedezesem.

Az Olvass minden nap! fogadalmat se volt nehez betartani, Frei Tamas konyve sikeresen lekoti a fantaziamat. A metron olvasas ad valamifele hetvegi hangulatot a hetkoznapoknak is, ha mas nem, hat arra a fel oracskara…

A heti egy “csalo” napom egyertelmuen a csutortok volt, a kelletenel kicsit tobb rose, es az este legvegen “masnapossag prevenciobol” megevett haztartasi (szeru) keksz miatt. De nem ettem csokit es kesudiot, jessz! 🙂

Kaloriat meg persze meg veletlenul se szamoltam… 🙂

Tegnap aztan megint hasitottam egy 5-ost, plusz lenyomtam hozza a napi “pentekeniko” adagot is.

Ma meg lusta majmocska modjara meg mindig az agyban vagyok… arra varva, hogy az ido kedvezzen egy konnyed kis kocogasnak (az biztos, hogy tanulva a multkoribol most nem eroszakolok magamra 4 km-t), illetve hogy az ebednek szant csirkemell vegre kelloen kiolvadjon.

De hat ugye csak lazan, es relax… (Huhh ezt meg sokszor el fogom sutni, az tuti…)

relax

Gondolkodj pozitivan, mozogj minden nap, egyel egeszsegesen, dolgozz kemenyen, maradj eros, legyen hited, aggodj kevesebbet, olvass tobbet, legy boldog, lazits, szeress, elj!

 …es hogy boldogabb lettem-e? Nem tudom, talan. Talan voltak olyan pillanatok, amikor boldogtalanabba valtam volna, ha nem emlekeztetem magam valamelyik fogadalmamra. A munkaban is ujra jottek a sikerek, bar neha uralkodnom kell magamon, hogy ne kezdjek el tulzottan parazni a jovon. Az edzesek utan is – minden alkalommal – elegedetten konstatalom, hogy “igen, ma is megcsinaltam”. Kevesebbet agyalok a kajan, a munkan, es jobban alszom.

Ugyanakkor rengeteg alkalom akad, amikor nem, vagy nem azonnal jut eszembe a “Boldogsagterv”, illetve neha zavar, hogy meg annyi, de annyi dolog van, amit nem “szedtem” rendbe.

De ahogy emlitettem ugye, elso hetnek nem volt rossz. 😉

… es nektek milyen sikereitek voltak a heten?

balloon

“Kajaposzt”

Ez most amolyan “kajaposzt” lesz, mert ugye az “aktiv aprilisom” kereteben mi masrol is irhatnek, mint arrol, hogy mit eszem es mit nem? (No meg imadok enni, meg irni is rola. :)) Persze nem titkolt szandekom nemi utmutatoval szolgalni azoknak, akik fogadalomtengereben szinten nagyobb hangsulyt kap az egeszsegesebb eletmod es a taplalkozas. Megigertem a multkor, hogy nem reszletezem a paleot, es ez tovabbra sincs szandekomban. Az azonban mar mas kerdes, hogy hogyan is jutottam el idaig, illetve mit miert eszem, vagy eppen nem eszem…

Az elso merfoldko a tudatosabb taplalkozas teren nalam talan a zabkasa volt. Mar egyetem alatt volt egy idoszakom, amikor minden reggel azt ettem, akkoriban meg nem tul fantaziadusan kb mindig fahejjal. Azota kikupalt a kreativitasom es mar csak a csillagos eg szabhat hatart! 🙂 Ezerfele gyumolccsel, magvakkal lehet varialni, no meg kakoval, fahejjal, esetleg fuszerekkel, makkal, lekvarral… Megunhatatlan, valami feherjeforrassal kombinalva (pl. feherjepor) pedig igazi szuperreggeli! (Azaz: nem feltetlenul akarsz mar delelott 10-kor ehen halni…)

Porridge

Hat nem szep?

A kovetkezo lepeskent ugy bo masfel eve elhagytam a tejet. Az enyhe refluxom miatt ez nem volt egy bena otlet, de az apropo ennel joval egyszerubb es prozaibb volt: nem izlenek az Angliaban kaphato tejnek nevezett lottyok, en valahogy az osszesnel erzek egyfajta fura “muanyagizt”. Anno persze mi massal helyettesitettem volna, mint szojaval…? Nagy hiba volt; nemcsak, hogy megtanultam, hogy a szoja nem a baratunk, hanem, meg ki is alakult ra nemi intoleranciam. Hat remek. Regota nagy szerelem (volt) meg egyebkent a mandula-, meg a mogyorotej, de a cukortartalmuk miatt most valtottam a cukormentes mandulatejre, illetve a zabtejre, ami arban vigan veri az osszeset. (Ujabb aprilisi fogadalom: nem iszom cukros mandula-,vagy mogyitejet.)

A tej elhagyasa utan a joghurt es a turo is eleg hamar kikoptak az etrendembol, de azok valahogy teljesen maguktol. Nem azt mondom persze, hogy nagy ritkan nem fogyasztok joghurtot, bar akkor is inkabb csak azert, mert az etelbe kell.

Maradt viszont a sajt, amit a paleolit etrend nem nagyon “tur meg”. En viszont neha (na jo, sokszor) kifejezetten megkivanom oket, es nem is nagyon vagyok hajlando lemondani roluk. Fincsi kis kecskesajt, vagy raolvasztott kemenysajt a brokkoli koretemre… nincs az az eletmod ami errol kepes lebeszelni! 🙂 (Persze csak mertekkel na…)

No de a nyulos sajt vizualizalasa utan terjunk vissza a tortenelem orankhoz!

Mar egy ideje elegge erett bennem a gondolat, hogy tobbet kellene valtoztatnom az taplalkozasomon, amikor “szembe jott velem” az “eddmagad” blog. Total rakattantam. (A szemfulesek meg engem is megtalalhatnak a cikkek kozott. :)) Telis-tele jobbnal-jobb zoldseges receptekkel, ugy megfogalmazva, hogy meg en is meg tudom csinalni! Az elkovetkezo honapot a konyhaban toltottem, ami rendkivul fura volt, mert elotte lenyegeben messzire kerultem a fakanalat… De a tojasmentes sutik, tofus kajak es zoldseges csodak megbabonaztak. Ekkoriban vettem a turmixgepemet is, amivel azota is mely szerelemben vagyunk. Teljesen vega vegul nem lettem, de eleg sok tofut es babfelet ettem… amitol nem, hogy fogytam volna, hanem meg hiztam is, valamint – mint kesobb rajottem – a pocimnak se tettek jot. Szoval nemi vega-kalandozas utan rajottem, hogy azert nem torvenyszeru, hogy minden “zoldsegevo” vekony, de errol majd meg kesobb… A blogot persze mind a mai napig szupernek tartom, de mar csak nagyon ritkan fozok rola barmit is.

smoothie

A legjobb dolog, amire a turmixgepet hasznalni lehet!

Az “eddmagad”-nak koszonhetem egyebkent, hogy megtanultam osszetevoket olvasni a termekek cimkein, kerulom a feldolgoztott elelmiszereket es szepen lassan megszabadultam a feherliszttol es a cukortol is. Regota nem talalhatoak mar meg a konyhamban, de alszentseg lenne azt mondani, hogy nem csuszik le neha valami olyan etel, ami nem tartalmazza egyiket sem.

Itt tartottam nagyjabol, amikor eloszor hallottam a paleolit taplalkozasrol, de akkoriban meg csak valami ujabb hobortnak, baromsagnak tartottam…

..mig egy napon csak a szemem ele kerult egy cikk amit el is olvastam es megvilagosodtam: “nahat, en kb igy eszem!”

Engem persze az egesz paleolit taplalkozas moge koltott ideologia, meg osemberes baromsag abszolute hidegen hagy. Az mar kicsit kevesbe, hogy lassan minden etelnek megvan a “paleos” valtozata, a csokitortatol kezdve az aranygaluskan at… sok a lelemenyes recept, ami szuper, epp csak a dolog lenyege veszik el valahol… mert a lenyeg az lenne (na tessek, csak belemegyek), hogy rengeteg zoldseget es sovany hust fogyassz, valamennyi gyumolccsel, magvakkal es egeszeges zsirokkal, olajokkal megspekelve. Ennyi. Nem “paleo kakoscsiga”, meg reform kenyer, meg az anyam kinja. Fraszt.

Csakhat ugye a “dietazok” nagyon talalekonyak es ma mar kb. dobostorta is van paleosan, meg csulokporkolt “paleo nokedlival”. Persze. (Egyebkent az egeszseges zsirok fogalmat tenyleg sokan osszekeverik a csulokpokrolttel, meg a szalonnaval…) A kivancsiskodok szamara ajanlok egy-ket “paleos” Facebook csoportot, szerintem nem letezik olyan kajarecept, aminek ott nem lehetne beszerezni a “paleos” valtozatat… (Jatszok a gondolattal, hogy kilepek ezekbol a csoportokbol, de meg egyenlore visszatart, hogy azert neha tenyleg akad egy-egy szuper recept.)

Elolvastam egyebkent egy amcsi paleos “nagyur”, Loren Cordain egyik konyvet, amiben azt taglalja, hogy ez a fajta taplalkozasmod mennyifele betegseget megeloz… noha hiszek abban, hogy a sok zoldseg, gyumolcs, sovany husok az egeszseg szempontjabol artalmasak tenyleg nem lehetnek, a konyv szajbaragos (mondhatnam amerikai) stilusa kicsit sok volt. Ezert (is) mondom, hogy engem a mogotte huzodo ideologia, meg propaganda nagyon nem foglalkoztat, en inkabb a sajat tapasztalataimra hagyatkozom.

Apropo tapasztalatok! Probalkoztam persze en is a kaloriaszamolassal, hajjajj, nem is egyszer! Legutobb azonban nemi fejtorest okozott az az ellentet, hogy sok kaloriaszamolos tudor szerint relative sok szenhidratot kell ennunk, plane ha az ember napi szinten edz. (Ugyebar en egy ideje boldogan sorolom magam ebbe a kategoriaba.) A szenhidrat azonban nem a brokkolimban, de meg csak nem is a naturcsirkemellben rejtozik, igy a paleo-kajalas elegge szenhidratszegeny etrendnek szamit. (Nalam annyival “jobb” a helyzet, hogy a zabot nem rugtam ki az eletembol, ami szinten – tobbek kozott – szenhidratforras.) Ezen a problemamezsgyen haladva vegul ugy dontottem, hogy visszaveszem a napjaimba regi nagy baratomat, a barnarizst.

Szoval mericskeltem nagy erokkel, megterveztem, hogy mikor mit eszem, hordtam magammal a tizorait, ebedet, uzsonnat a meloheyre (meg vettem egy nagyobb taskat, amibe mindez belefer…) es probaltam nagyjabol megfelelni az elore meghatarozott aranyoknak. Hat… vegyes sikerekkel. Vegul arra lettem figyelmes, hogy az agyam egyre gyakrabban az eves korul forog, illetve az ebedre megevett rizs nemhogy jollakatott volna, hanem szinte allandoan ehetnekem volt ebed utan… nem csoda, hogy azon kaptam magam, hogy tobbet “csalok”, mint kellene… Ettem akkor is, amikor nem kellett volna, mert nem birtam megallni, meg akkor is, amikor meg lehet meg lettem volna nelkule, de elo volt irva. Szerencsere eleg hamar feleszmeltem, hogy ez igy nem lesz jo. Bena vagyok, gyenge, vagy egyszeruen csak nem nekem talaltak ki…. Barmi is a konkluzio, a lenyeg, hogy ugy dontottem: “ujratervezes“.

A kozelmultban egyebkent jartam egy “nemhivatalos” etel-intolerancia vizsgalaton is, mert egeszseges eves ide, vagy oda, neha komoly hasfajasaim voltak az utobbi idoben. A vizsgalat a kulonbozo osszetevokre reakciokent jovo ellenallast meri a boron keresztul. Konkretan kb ugyanolyan hangot ad, mint a tengerparton kincset keresok kutyuje: serceg, meg sipol mint az allat.

Ez megint olyan dolog, hogy a modszer mogott huzodo ideologiaval en csoppet sem foglalkozom, se azzal, hogy mennyire megbizhato egy ilyen meres. En ugy voltam vele, hogy nekem megeri azt a par ezer forintot, ha kapok egy olyan listat, ami alapjan mar el tudok indulni annak kikiserletezeseben, hogy megis mitol faj a gyomrom, es mitol nem… A nagyokos tanacs persze az “ird fel mit ettel”, de konyorgom, amikor fozok magamnak valami foetelt, istentudja hany osszetevobol, akkor megis hogy sakkozzam ki, hogy ugyan mitol erzem magam rosszul…?

Vegeredmenyben olyan erdekessegek jottek ki, mint hogy pl. nem birom a “sima” vegetat, illetve a benne talalhato izfokozot (szebbik neven natrium-glutamat). Na erre akkor se jottem volna ra, ha eletem vegeig osszeirom, hogy mit eszek… es valoban, amiota a vegeta kilove az etrendbol, nem fajt a hasam. Voila!

Itt derult ki a szoja is, a mogyoro, a tej es a gomba, utobbi nagy vilagfajdalmamra. Ez persze nem azt jelenti, hogy eletem vegeig nem ehetek gombat (szep is lenne), de azert nem kellene harom nap egymas utan egy nagy labos gombapaprikast magamba diktalnom (nagy vilagfajdalmamra, mint mondtam)…

Neha bizony lecsuszik egy-egy szoja-latte (itt Angliaban a kavezokban sajnos a szoja az egyetlen alternativa), vagy par szem mogyoro… es biztos, hogy egy jo kis olaszos, vekony tesztas pizzanak se tudnek mindig “nem”-et mondani, gluten, meg feherliszt ide vagy oda.

Ahogy mar hangsulyoztam, az embernek nem rovidtavu, onsanyargato dietakban kell(ene) gondolkodnia, hanem eletmodvaltasban, ami nem megy naprol napra, csakis lepesrol lepesre. Pont ettol leszel ugyanakkor kitarto es sikeres: mert nem megtiltod magadnak az osszes etelt egyszerre, hanem az ut soran rajossz, illetve meggyozod magad arrol, hogy mi jo, es mi nem (es miert). Meg mindig sok edesseg van, ami csabitgat, ha elmegyek a nasi-reszleg polcai kozott (bar altalaban nagy ivben kerulom), de gumicukrot pl. mar az eletben nem tudnek ugy istenesen megkivanni, mert tudom mibol van… illetve mar a mekiskaja se csabit fura mod, ha csalni akarnek, nem az lenne az elso valasztasom… vagy amiota tudom, hogy a Nutella tele van nyomva palmazsirral (ami nem csak hogy nem egeszseges, de szegeny orangutanok elettere is annak feldolgozasa miatt csokken rohamosan), azota mar valahogy a nutellas palacsintat is szignifikansan ritkabban vizualizalom magam ele…

Szoval minden csak dontesek, erdeklodes, eszervek es sajat tapasztalat kerdese…

Persze mindig vannak ujdonsagok, vagy olyan dolgok, amikre rakattanok, pedig nem kellene, igy biztos, hogy az “izlesem” meg nagyon sokat fog alakulni az evek alatt. (Illetve remelhetoleg egyre kevesebb lesz a csalasra csabito “gyengepontom”. :))

.

Ti hol tartotok az egeszsegesebb taplalkozas fele vezeto uton?

eat-real-food