Majus vegi agymenes

Itt a vege egy ujabb honapnak. Fuss el vele. (Holnap a Color Run kereteben el is fogok!)

Itt az ideje tehat megint egy kis osszegzesnek es elore tekintesnek.

A “Melo Majusra” sok mindent megfogadtam, volt, amit betartottam, volt amit nem, osszessegeben meg is elegedett vagyok.

Osszehoztam 3 elhelyezest es szerzodest kotottem egy uj ceggel. Ezzel igy eddig ez a honapom lett hivatalosan is a legjobb. Kaptam is erte egy 50 fontos vasarloi kartyat, amit hol mashol, mint a SportsDirectben fogok elloni? 🙂

Ahogy mar elozo heten utaltam ra, a mazlifaktoron kivul egy dolognak tudom be a majusi sikert: hogy feltettem a szemellenzot es csak micro-szinten koncentraltam a feladataimra: szepen, egyikrol haladtam a masikra, anelkul, hogy nagyon belegondoltam volna, hogy a mozaikokbol mi fog a vegen kijonni, vagy mi az elvart, minek kellene kijonnie…

Kozben felepitettem egy alom varat is, es ennek esetleges megvalositasahoz elkezdtem angol tanarnak tanulni. Letudtam egy hiper-szuper inspiralo hetvegi tanfolyamot rogton a honap elejen, megismertem nehany erdekes embert, rajottem, hogy vannak meg rajtam kivul fejlovott emberek. 🙂

Hogy utaljak kicsit az “Aktiv Aprilisomra” is: valtoztattam kicsit az etrendemen, azt hiszem jo iranyba, mert egyre kevesebbet “csalok”, sot a multkor mar a Cadburry csoki se izlett. Lehet lazat kellett volna mernem, mert ez tuti valami nagy betegsegre utal. Ja, leszoktam a kesudiorol is. Helyette raszoktam a mandulara, ami csak fel fokkal jobb. De legalabb ott az a fel fok, juniusban majd leszokok a mandularol is, segond. Ugyis jon a nyar, a sok csabito, illatos szines gyumolcs, na azokert meg leszek feszulve az tuti.

22b6124f553f8d241a045b9e94033feb

Az edzesemen is valtoztatnom kellett, mert sajnos a zsir nem megy le olyan gyorsan, mint ahogy az izom (bezonyam) maszik felfele, ugyhogy kezdett kicsit NDK-s uszonos beutesem lenni. Na hat azt mar nem, ugyhogy mar ket hete szigoru kardio-ugrabugran vagyok. Nem szandekozom sokaig csinalni, mert hosszutavon nem lottyedt tejeszacskora szeretnek hajazni, raadasul – kimondom batran – elegge utalom a kardiot ahhoz, hogy ne akarjam sokaig nyomatni. Ja, meg vettem egy sulyzokeszletet, osszesen 18 kg, a futarsrac allitolag alig birta felvonszolni a masodikra. A kis majom gondolom sose edzett 20 kilos “visszuk haza a kiolvasott konyeveket meg a teliruhakat” boronddel. Bezzeg mi. Na mindegy, szoval mivel nem akarom, hogy a Ferko tobbet lobalja az EN sulyzoimat, mint en :), meg mert ugye tejeszacsko-effektust sem akarunk, ezert ma szepen kidolgozom a sajat kis edzestervemet. Lesz benne kis Insanity is, meg Pentek Enci is, meg a heti 1-2 futas is persze. Meg mindig a kardio marad majd tulsulyban, egy honap mulva majd meglatom mire megyek ezzel.

Visszazokkenve a majushoz, nagy fogadalmam volt ugye, hogy jobban “jelen leszek” online is. Nos, ez egyebkent nagyon elgondolkodtatott, es nem is vetettem magam bele akkora elannal, mint elsore terveztem…

Ugyanis en az ekkora foku “jelenletben”, “kitarulkozasban” eleg nagy veszelyt latok.

Vegyunk egy atlagos embert – mondjuk engem – aki csak a fobb oldalakon kepviselteti magat, a specialisabbakat (mint pl a zenei oldalak, vagy Forsquare-t pl hagyjuk is).

Szoval en, mint egy “mezei” felhasznalo jelen vagyok…

Facebookon

Google+ -on (mert oda kb ugy lettem “beregelve” a draga jo Google altal, hogy nem volt beleszolasi jogom.), ami egyben Youtube is

Instagramon

Pinteresten

Twitteren

LinkedIN-en es Xing-en (utobbi a LinkedIn nemet verzioja)

es itt WordPressen ugye… meg meg ami nem is jutott eszembe.

Ez – szerintem – rengeteg. Ennyi erovel az utcara is kiplakatolhatnam az arcomat.

Mert hiaba van meg minden oldalnak a celja es a celkozonsege, hacsak nem kulonbozo nevekkel regelsz be mindenhova, nagyon hamar nyomonkovetheto leszel. Hiaba valogatod meg az ismeroseidet Facebookon, vagy Google+on, hiaba szukited a fokuszt a munkara a Twitteren vagy LinkedIN-en, hiaba vagy alneven WordPressen… igazabol fel oras munka maximum valakinek atjutni az egyik profilrol az osszes masikra. Szepen at lehet fuzni az egeszet… WordPressrol Twitterre, onnan Instara, Facebookrol Worpressre… Twitterrol LinkedIN-re… es igy tovabb. Mindegyik ossze van kotve valamelyik masikkal es szepen lanckent futnak tovabb.

Hogy mi ezzel a bajom?

Hiaba nem osztom meg a lakhelyemet mondjuk Twitteren, ha nemi kutakodas utan siman ki lehet lyukadni egy olyan profilomon, ahol meg ott van. Vagy hiaba nem teszem ki a privat eletemet LinkedInre, megintcsak hamar megtalalhato leszek… es onnantol kezdve hiaba vagyok itt “Cukorhal”, ha mashol meg – nyilvan – a sajat becsuletes nevemmel es adataimmal szerepelek.

Ennyi erovel minek szabalyozom, hogy melyik profilon mennyit mutatok magambol? Kb omleszteni is lehetne az egeszet…

Guglizz ra magadra! Mit talalsz? Na es ha a “nicknevedet” hasznalod?

Akarmennyire is szeretnenk azt hinni, hogy a kezunkben a kontroll, hogy hol, mi, es mennyi jelenik meg rolunk…. ez marhara nem igy van. A Google raadasul nem felejt. Nekem pl. az osszes erofeszitesem ellenere meg mindig a neten kering a holland telefonszamom… persze mar nem el a szam lassan ket teljes eve, de akkor is.

A net veszelyes hely, fokent, mivel az ember nagy letszamban birkacsorda modjara tud viselkedni… plane ha meg adott esetben egy fantazianev jotekony “takarasat” is elvezi.

A netes “jelenleted” pedig olyan helyeken is landolhat, amikre nem is szamitasz (pl. rendorsegi aktaban).

Szoval lehet paranoiasnak hivni, de szerintem valami elkepesztoen ovatlanok vagyunk, ami az internetes jelenletunket illeti…

Na, de a nagy para-keltes utan inkabb evezzunk megint kellemesebb vizekre!

Itt a “Szerelmes Junius”!

Juheeeejjjj!

Ez a honap a szerelemrol es a draga Ferjecskemrol fog szolni. Romantika es tomeny nosztalgiazas minden mennyisegben. 🙂

Persze kicsit nehez dolgom lesz, mert a juniusom foszereploje is aktiv olvasoja a blogomnak. Ezert kicsit forditanom kell a bevett szokason es csak utolag kozolhetem, hogy mik voltak a terveim, fogadalmaim.

Elso kozos programnak holnap itt is van a Color Run, egy kis futas, sok szin, megtobb moka!

Ennel jobban nem is lehetne kezdeni a nyarat!

1982285_10152314164693729_1396012530_n

We <3 LinkedIn

Meg a par hettel ezelotti angol tanfolyamon kerult szoba a LinkedIn es annak hasznossaga. A tanarno ugy velte, hogy felesleges felregisztralni, mert nem ott fogunk tanari allast talalni. Teljesen ledobbentem es a nem egyetertesemet persze nyilvan azonnal ki is fejtettem.

Szerintem ugyanis nincs a vilagon olyan felnott ember, akinek felesleges lenne LinkedIn-re felregisztralnia.

De mi is az a LinkedIn?

Ha roviden, tomoren akarom megfogalmazni, akkor azt mondom, hogy a Facebook “business” verzioja. Itt is profilt keszithetsz, informaciokat oszthatsz meg magadrol (leginkabb azokat, amiket az oneletrajzodba is beirnal), van egy hirfolyam falad, sot, meg a like-okat is osztogathatod boszen. A kulonbseg csupan csak annyi, hogy itt nem a reg (vagy kevesbe reg) elfeledett barataidat gyujtod magad kore elsodlegesen, hanem a munkaval, karrierrel kapcsolatos kontaktjaidat. A LinkedIn ismerkedesi kodexe eppen ezert valamivel nyitottabb: olyanokat is bejelolhetsz (persze megfelelo indolkas mellett), akiket nem, vagy csak alig ismersz – ennel fogva ez a kozossegi oldal kivaloan alkalmas a “networking”-re, azaz a hasznos kapcsolati halo felepitesere.

Mi fejvadaszok eppen ezert szeretjuk olyan nagyon: konnyebben es kellemesebben tudunk a “celpontjaink” kozelebe ferkozni. En sokszor azt a taktikat valasztom, hogy eloszor ismerosi felkerest kuldok a delikvensnek, es miutan elfogadta, csak akkor hivom fel telefonon. Megiscsak “baratibb” egy olyan hivas, ahol ugy kezdhetem a mondandomat, hogy “LinkedIn-en mar voltunk kapcsolatban”.

Ugyanakkor azt veszem eszre, hogy a LinkedIn egyfajta nyug a magyarok szamara, sokaknak nem akarodzik foglalkozni vele…  hat bizony, angolul van a menu, ez van, ezt kell szeretni. Sokan talan ugy is vannak vele, hogy mivel nem tudnak angolul, ezert felesleges “jelen lenni”, de ez szerintem nagy butasag. Ha nincsenek nemzetkozi torekveseink, egy magyar nyelven kitoltott profil is hasznos lehet: fokent mert egyre tobb magyar felhasznaloja lesz az oldalnak, es mert (es ez a legfontosabb) ingyen reklamot csapunk magunknak.

De mielott meg jobban belerohanok a surujebe, had magyarazzam el a hasznossagot a sajat peldamon keresztul!

Messze nem voltam meg fejvadasz, amikor regisztraltam az oldalra; akkoriban Amszterdamban dolgoztam a TomTom-nak egy mezei ugyfelszolgalatoskent. Emlekszem napokat toltottem az oldal bongeszesevel, hihetetlen sztorikat olvastam arrol, hogy kinek hogy hullott az olebe valami szuper uj munka a LinkedIn aldasos folyomanyakent. Nezegettem, toltogettem, csinositgattam. Kitoltottem mindent, amit csak tudtam, az egyetem mellett vegzett felszolgaloi munkatol kezdve a golyatabori aktivkodasomig mindent megemlitettem, amit fontosnak, relevansnak ereztem. Amikor kitalaltam, hogy erdekel a HR es a toborzas vilaga, hat nem restelltem azt se megemliteni a bemutatkozo reszben.

Igy adodott, hogy a kesobbi kolleganom rambukkant, felhivott, beszeltunk, interjuztam es vegul Angliaban kotottem ki. Fejvadaszkent. Ha jol emlekszem egy evvel a regisztralasom utan mondhatni berepult a sult galamb a szamba. En csak annyit tettem, hogy kiirtam a profilomra: “szeretnek sult galambot a szamba”, es kaptam is.

Gondolom igy mar ertitek, hogy miert rohogom elbol arcon azt, aki nekem azt meri mondani, hogy LinkedIn-re regisztralni felesleges. Ezt kijelenteni is az.

Ugyanakor az elejen melo van vele, az biztos. De gondoljunk csak bele! Fogod magad, egyszer odaulsz, kicsit inspiralodsz, majd kitoltod, rendesen kitoltod, lelkiismeretesen, ugy, hogy a vegen azt mondd, hogy “na, ez kiraly lett, ez vagyok en” es ennyi. Onnantol kezdve annyi a dolgod, hogy neha azert felnezel az oldalra, hogy kaptal-e levelet… onnantol kezdve ez a profil kepvisel teged, kershetove valsz, ha ugyes voltal, talalatkent feljon a neved a gugliban, anelkul terjed a hired, novekszik az a bizonyos kapcsolati halod, hogy igazabol foglalkoznal vele. Ha meg meg kihasznalsz egy-ket extra funkciot (ezekrol kesobb) akkor tenyleg semmi sem allithat meg.

Tudom en persze, hogy honnan az unszimpatia: az emberek utalnak oneletrajzot irni, es lenyegeben ez is az. A konnyebbsege viszont az, hogy ez mar elore strukturalt, itt tenyleg csak a tartalmat kell hozzaadni, anelkul, hogy agyalnal rajta, hogy elobb a munkatapasztalatodat emlitsd meg, vagy a sulikat. (Itt ragadnam meg az alkalmat: a munkatapasztalatot tessek a CV-ben eloszor emliteni, a suli ugyanis nem feltetlen erdekes… ja es az Europass-t tessek szepen elfelejteni, koszontem.)

Szoval a tartalom, azt bizony oda kell potyogni, ki kell talalni. Jo hir viszont, hogy ez kb ugyanaz lehet, mint az oneletrajzban. Szepen sorban meg lehet adni a munkahelyeket, datumot… es tessek arrol is irni par mondatot, hogy mit is csinaltal konkretan!

Tok egyszeru. Ha azt latom, hogy Kovacs Jolanka 2013 junius ota ugyviteli asszisztenskent dolgozik a T-Systemsnel, abbol meg en marhara nem fogom tudni, hogy mit takar az, hogy “ugyviteli asszisztens”. Kavet foz? Fenymasol? Netan egy egesz projektet koordinal? Na ugye!

Ezert aztan az elso nagy titok, amit a LinkedIn profil sikeressegevel kapcsolatban meg kell hogy osszak igen prozai: tessek rendesen kitolteni. Ahogy emlitettem, ha nem angolul, akkor magyarul, az is jo.

Van egyebkent egy rossz hirem is: elsore nem lesz tokeletes. Ugyanaz van ezzel is, mint az oneletrajzzal, tobbszor at kell olvasni, ra kell nezni “friss” fejjel, csinositgatni, stb…

De aztan megvan, ott van es kesz.

Amire meg ki kell hogy terjek: a fenykep. Legyen. Mindenkepp. Nem, nem a mult evi nyaralason keszult foto lecci. Ugyan nem tolem szarmazik a kovetkezo otlet, de nagyonis tetszik: olyan fotot valassz, amin ugy nezel ki, mint munkavegzes kozben szoktal. Ha kiskosztumben dolgozol, a kepen is abban legy, ha bohocruhaban, akkor szintugy, ha meg kinyult Metallica-s poloban… akkor meg inkabb a celjaidhoz oltozz. 🙂

Szoval nyaralos kep kilove. Lattam fejvadasz csajt bikinis fotoval… meg csak jo teste sem volt, ugyhogy ezt tenyleg nem nagyon tudtam hova tenni. Egyebkent tavol alljon tolem, hogy bunko legyek, de a brit fejvadasz lanyoknak rendkivul jo erzekuk van ahhoz, hogy valami rendkivul unprofesszionalis kepet tegyenek ki magukrol: leginkabb a mult szombat esti pub-ba menes elott keszult selfie (azaz onmagarol keszitett kep) csucsoritos verzioit, meg hasonlok… eleg ketsegbeesett igy levadaszni a kis kockasinges fejleszto sracokat… (Na jo, elragadtattam magam, bocsi.)

Visszakanyarodva a lenyeghez: van jo kepunk, van kitoltott profilunk… mehet a “kapcsolodas”. Noha a LinkedIn felkinal egy sablon szoveget, amivel elkuldhetjuk a kapcsolodasi felkeresunket, itt megint csak “lecci lecci” azt toroljetek ki es irjatok valami szemelyeset. Ha azert szeretnek Belaval kapcsolatba kerulni mert szep kek szeme van a profilkepen, akkor ezt irom: “Kedves Bela, szeretnelek felvenni az ismeroseim koze, mert szep kek szemed van a kepen. Elore is koszonom, kellemes napot! Kata” Remelem ezt most akkor nem kell tulragoznom.

Van profilunk, kepunk, Belank meg meg par ismeros… tegyuk fel, hogy aktiv, konkret celjaink vannak a jovore tekintve: uj munka, uj vallalkozas, uj orszagba koltozes, vagy barmi, ami miatt jol johetnek a kapcsolatok, vagy az, hogy minket minel tobben megtalaljanak. Ket fontos trukkot erdemes ezzel kapcsolatban megemliteni:

Az egyik a kereshetoseg. Minel tobb kulcsszo van elrejtve a profilodon, annal elobb jossz fel talalatkent. Nagyon bagatell pelda: ha te piros orru bohoc vagy, akkor emlitsd meg joparszor a “piros orru bohoc” fogalmat a profilodon, es ne feltetlen szinonimakat keress! Illetve minden olyan fogalmat, aminek meg a titlushoz szoros koze van, hasznalj batran! Peldaul ha en ugye ezt a bizonyos bohocot keresem, akkor olyan szavakkal fogom telepakolni a keresesem, mint “piros orr”, “bohoc”, “cirkusz”, “nagy lab”, “vicc”, “nevetes”, “szorakoztatoipar”, meg mittudomen. Ha ezek a szavak – hogy hogynem – pont szep szamban szerepelnek a profilodon, akkor bezony a gugli talalati listajan eleg hamar fel fog bukkanni a neved! Mint az also kepen lathato, a Google-lista a nevet, es a nev alatti titulust mutatja, igy azt az egy sort tenyleg erdemes relevans kulcsszavakkal telepakolni. Nalam is jol nezne ki, hogy “Bognar Katalin – orok almodozo es blogger”, de igy az eletben nem fogok ertelmes talalatkent megjelenni sehol, az tuti. (Plusz a fonokom agyon is utne…)

linkedinresults

Igy jelenik meg a LinkedIn profilunk talalatkent a Google-n: nev, titulus, hely.

A masik nepszerusito trukk a LinkedIn-en letrehozott csoportok (groups) aktiv hasznalata. Van mar csoport szerintem minden temanak. A piros orru bohocunknal maradva, neki mindenkepp erdemes a “cirkuszosok”, “bohocok”, “eljen a piros orr” meg hasonlo csoportokba belepnie. Meg ha nem is aktiv tagja a csoportnak, a hasonlo erdeklodesuek, szakmabeliek konnyebben ra fognak bukkanni, mintha messzire keruli ezeket a tomoruleseket.

Vegul, de nem utolso sorban: a LinkedIn nem Facebook. Noha itt is van hirfolyam fal, itt is meg lehet osztani kepeket, linkkeket, ezek tobbsegenek illik a munkaba, foglalkozasunkba vagnia. Neha persze johet egy kis humor, vagy valami szemelyesebb dolog, de a “nagy igazsagokat” hirdeto motivacios kepek, meg tarsaik pl. mar kezdenek unalmasak lenni, a tobbi “nepszeru” hulyesegrol nem is beszelve. Az altalanos szabaly pedig: egy nap lehetoleg csak egyet! Mint emlitettem, itt a “komolyabbik” oldalunkat kell mutatnunk, tehat ez nem az a felulet, ahol az este folyaman minden szogbol lefotozott vacsorankat kell 60 kepben kiposztolnunk… (Pedig en tuti megtennem.)

Zaraskent pedig, hogy ne erje szo a haz elejet, ne csak az eszt osszam, hanem szemleltessek is:

Nezzetek meg a kovetkezo peldat* (katt a szora)! Direkt olyan embert igyekeztem keresni, akirol nem gondolnatok, hogy barmi haszna lehet egy LinkedIn profilbol. Nem IT-s, nem manager, vagy valami “atyauristen”, hanem egy foszakacs ez a draga uriember. Azt hiszem a profilja magaaert beszel. (Hogy a LinkedIn “nyitottsagat” illusztraljam: siman bejeloltem ismerosnek azzal a szoveggel, hogy nagyon tetszik a profilja, es felhoznam peldakent a magyar nyelvu blogomban ha nem banja. Remelem nem fogja, kulonben kereshetek valaki mast….)

No es persze az en profilom* (megint katt) se hianyozhat. Hozza teszem, hogy az en esetemben a ceg aminel dolgozom kisse beleszol, hogy milyen szoveg legyen fent, vagy mi legyen a fejlecemben, de azt hiszem ez a mostani helyzetem szerint csak elonyere valt a profilomnak. Azert igy is igyekeztem a szemeyisegemet benne hagyni… a felszolgaloi multammal egyutt. 🙂

linkedin

Sok sikert a profil gyartashoz, ha kerdes, eszrevetel, ohaj-sohaj van, ne habozzatok irni!

*A profilokat teljes pompajukban sajnos csak akkor tudod megtekinteni, ha be vagy regisztralva es lepve LinkedIn-re. Maskulonben a tartalom elerheto, de a forma sokkal egyszerubb, “lebutitottabb”. Magyarul ronda.

Pillango-effektus

Azt hiszem a het folyaman elertem a karrierem egy bizonyos merfoldkojehez: engem probaltak meg “levadaszni” a munkahelyemen keresztul.

Betelefonalt egy – ha jol emlekszem – “Schulz” vezeteknevu holgy es velem akart beszelni. Ez nem nagy ugy, sikertelenebb napokon akar 60-70 telefonszamot is tarcsazok, nyilvan akad par ember, aki visszahiv… A recepcio kapcsolta is rogton hozzam, szegeny fejvadasz legnagyobb pechjere viszont en epp a mosdoban voltam, igy a hivast a managerem fogadta. Mrs. Schulz eloadta, hogy egy Java technologiara epulo projekttel kapcsolatban beszeltunk reggel… a fonokom meg tok artatlanul megkerdezte, hogy megis melyik projektrol? (Ugyanis en leginkabb a NEM Java pozikon dolgozom… illetve a pozikat sose hivjuk projektnek…) Erre a kerdesre a kollegina mar nem keszult, igy szegeny nem latott mas kiutat, minthogy lecsapja a kagylot.

Mire visszaertem, a fonokom vigyorogva kerdezte, hogy beszeltem-e reggel vmi “Schulz” nevu novel Java ugyben? Oszinten szolva baromi rossz a memoriam, igy en joforman a jegyzeteimbol es cetlijeimbol elek, de meg igy is hatarozottan ugy veltem, hogy emlekeznek ra, ha beszeltunk volna… (Pont azert, mert noi IT-sokkal ritkan beszelek, plane a Java technologiarol).

“Gratulalok, akkor megvolt az elso fejvadasz hivasod!”

A nap tovabbi reszeben nem lehetett levakarni az onelegult mosolyt az arcomrol, mintha minimum a jackpotot utottem volna meg.

Az “en vagyok az asz” erzesemet egyebkent tovabb fokozta, hogy Mrs. Schulz olyan elszant volt, hogy masnap reggel ismet probalkozott. A sors fura fintorakent viszont ismet a fonokombe sikerult “belefutnia”, igy a hivas vege megint csak elszomoritoan elkoszonesmentesre sikeredett.

Egyebkent haragudtam a manageremre, mert sikerult elijesztenie szegeny lanyt; penteken ugyanis – hiaba vartam a hivasat – mar nem jelentkezett.

Mi van ha epp almaim munkajarol maradtam le?! – nevetgeltunk a kollegakkal a nap hatralevo reszeben. (De most komolyan???!???)

Azota viszont latom a “zoldfuluek” szemeben a respektet, az egyikuk meg meg is kerdezte, hogy en miota vagyok a szakmaban, o mikor fog az en szintemre eljutni…? Hat mondanom se kell az onelegult vigyorom ezutan meg szelesebbre huzodott.

Ugy latszik kint vagyok abbol a bizonyos godorbol (kopp-kopp-kopp), mar ket elhelyezest produkaltam a honapban, es a harmadik is egy hajszalon mulik – ezzel megdontom a rekordomat. Plusz a juniusi elso is a kanyarban van.

Hogy mi valtozott?

Hat ez az.

Ha “nagyokos” akarnek lenni, most kihuznam magam, vernem a mellem es azt mondanam, hogy EN.

De oszinten szolva ez igy ebben a formaban baromi onelegulten hangzana.

Inkabb csak annak tudom be, hogy kicsit most mellem allt a szerencse (vegre!), es hogy foggal-korommel ragaszkodom azokhoz a kis bugyuta fogadalmakhoz, amiket meg a honap elejen tettem.

Olyan ez, mint valami pillango-effektus: csak a pillanatra koncentralok. Szamoljak el tizig (na jo, szazig) amikor epp pechszeria van, tartsam magam mindenaron a napi tervemhez, meg akkor is, ha neha baromira nincs kedvem hozza, atb… a tobbi pedig mar a hegyrol legurulo hogolyo modjara alakul, novekszik magatol.

A pillango is ugy rebbenti meg a szarnyat, hogy nincs tudataban az altala generalt esemenyek vegkimenetelevel.

En persze a napi agymenesben kevesse erzem magam pillangonak. Erekletesebb ha azt mondom, hogy bozotvagoval torom at magam minden egyes napon, oran, csak hogy a vegen visszafordulva allapitsam csak meg, hogy no lam csak milyen osvenyt csaptam szet magamnak.

Szoval a osszessegeben heten se unatkoztunk.

A Boldogsagtervemet egyebkent ismet vegyesen hozom.

Nagyon figyelek arra, hogy – akar fogat osszeszoritva, de – vegigmenjek a napi beutemezett feladatokon. Mellesleg sose erek a vegere. Eppen ezert az, hogy az osszes e-mailemet megvalaszoljam egyszeruen lehetetlen vallakozasnak tunik. Erolkodesem ezugyben kb csak arra eleg, hogy ne usszak el meg jobban.

Nem tudom megfigyeltetek-e a kovetkezot, ez is gondolom Murphy egyik jolsikerult alaptorvenye:  ha egy teendo ott figyel a naptaradban, tuti semmi humorod nincs tulesni rajta, inkabb foglalkoznal minden massal, ami persze meg veletlen se szerepel a tennivalo listan… eleg gyarloak vagyunk mi emberek na.

Lelkesen masirozom a magassarkuimban is fel-ala, ugyanakkor a nyari “kollekcio” eloturasa (es vasalasa) eddig meg varatott magara. (Eszrevettem, hogy a kozvetlen kozelemben levo kolleganok is mintha gyakrabban hordananak magassarkut.)

A “social media” csatornakon talan csak kicsivel vagyok aktivabb – ez, es a blogok is idohiany miatt nem kaptak akkora hangsulyt, mint az elejen terveztem.

Az idohiany melle visszatert meg egy nem kivanatos regi “kedves ismeros” is, megpedig a “tanulnom kellene” csufnevre hallgato Buntudat. Ott ul a vallamon minden hetvegen, minden pillanatban, amikor epp nem az angol nyelvtant tanulom. (Most is a bal fulem mellol integet Nektek.) Az angol tanulast egyebkent meglepoen elvezem… ha egyszer mar nekialltam. 🙂 A honap elejen elvegzett tanfolyam emleke folyamatos mosolygasra keszteti a lelkemet. Jo dontes volt.

A TEFL egyebkent mar most lelkesen kuldozgeti e-mailben az allasajanlatokat: Kina, Del-Korea es Laosz szerepelnek a legutobbi hirlevelben.

Ilyenkor persze menthetetlenul elkezdek abrandozni es probalom magam Del-Korea egyik zsufolt utcajara vizualizalni. (Ami egyebkent nem is olyan nehez, bar gyanitom a vizioimba Kinaval es Thaifolddel kapcsolatos kepi elemek is vegyulnek.)

Menthetetlen vagyok az mar egyszer biztos, de ez igy van jol. Tervezek, almokat szovok, abrandozok, mikozben valahol a szivem melyen tudom, hogy ha az en lepkem rebbent egyet a szarnyaval…. hat csak a joeg tudja megis mi sul ki abbol a vegere.

butterfly

3 ev

“Menj kulfoldre, tanulj nyelvet, szerezz tapasztalatot!” – miota az eszemet tudom, ezt hallottuk a hugommal Apatol.

Emlekszem, hogy meg ovis (esetleg kisiskolas?!) koromban Apa maga is aktivan tanulta az angol nyelvet. Mindenhol papirok meg konyvek hevertek, es ami a legtutibb: felvette magnora a sajat felolvasasat, hogy visszahallgatva javithasson a kiejtesen. Ha jol emlekszem egyszer a Huggerral felenekeltunk valami gyereknotakat a kazira, amig Apa 5 percre eltunt valamiert…

Egyebkent meg a mai napig is elkepeszto szokincse van, illetve a kiejtese is kenterbe veri jopar londoni lakoset… Az elso angol szavakat is tole tanultam, emlekszem az “exercise book” valamiert kulonosen megragadott, szerettem izlelgetni a szot.

Anya se maradt ki a jobol. Egy idoben az egyik anyuka estenkent angol orat tartott felnotteknek, amire o is lelkesen eljart. A szines, “BEGINNERS”  feliratu tankonyv minden aktualis lapja tele volt labjegyzetekkel…

Hogy miert meselem el mindezt?

Hogy ertsetek. Mar a Hugom is, en is kulfoldon elunk, s neha megkapom a kerdest, hogy hogy lehet az, hogy mi mindketten ilyen messzire sodrodtunk, tobb nyelvet beszelunk folyekonyan, es hogy ennyire nem felunk az ujtol, az idegentol.

Ilyenkor szoktam elmeselni a fenti szosszeneteket, hogy erzekeltessem, hogy nekunk ez nagyjabol termeszetes. Ebben nottem fel. Annyit hallottam, hogy a “kulfold” jo es latni kell es beszelni kell, hogy oszinten szolva nekem kicsit csalodas volt azt tapasztalnom sok-sok evvel kesobb, hogy ez a kivandorlo magyarok szamara egyaltalan nem termeszetes hozzaallas, egyaltalan nem magatol ertetodo. Nekem, nekunk az.

Egyebkent Apa is a szuleitol kaphatta a “gellert”, mert tudom, hogy az akkori viszonyokhoz kepest rengeteg orszagban jartak turistaskodni. A nagyim meg ovis koromban is tobbszor fogta magat egy busznyi hasonlo idos holggyel, es elmentek par napra Isztambulba shoppingolni. Nem tudom akkor hangosan kifejtettem-e (szerintem igen), de mindig nagyon vele szerettem volna menni…

Ugy dereng, hogy nagyanyam meselt egyszer egy tortenetet arrol is, hogy majdnem Spanyolorszagban “felejtettek” magukat, legalabbis ez egy aktivan megtargyalt terv volt. Vegul Apum vagy a tesoja megvetozta a dolgot, igy felszalltak a visszafele tarto jaratra is…

Ugy gondolom ezek utan nem csoda, hogy bennem es a Hugomban miert halmozodott fel hatvanyozottan a “kulfold” iranti merhetetlen szerelem. (Aki nem tudja: Hugger egyebkent legiutaskiserokent eli ki ezt a perverziojat mostanaban…:))

Van viszont egy masik oka is, amiert szeretek kapni az alkalmon es a szuleim nyelvtanulasarol meselni.

Merhetetlenul buszkeve tesz.

Sokan a generaciombol elismeroen bolintanak, hogy “ejha”, es ez nagyon jo. Foleg Anyara vagyok buszke (nyugi Api rad is): eltunk Magyarorszag kozepen egy svab faluban, megvolt a napi teendo, minden, es o megis angolul tanult. Csak ugy, hobbibol. Mert hasznos. (Lehet persze titkon kulfoldre keszultunk, de errol en nem tudok. :))

Hanyan tanulnak ma azert nyelvet, mert hasznos? Mert valahol – az en nezopontom szerint – az altalanos tudas resze kell(ene) hogy legyen? Hat valljuk be, a fiatal generacioktol eltekintve (akik meg a nyelvvizsgara hajtanak) nem sokan. Meg azok se, akik pedig tavozni keszulnek. Meg azok se, akik mar egy masik orszagban elnek…

Anya viszont angolozott. Estenkent, Hartan (aka a vilag kozepe), “csakugy”. Apa meg segitett neki a haziban. Igaz ugyan, hogy o nem jutott “messzire”, nem is igen erti a nyelvet, de legalabb megizlelte. (Mellesleg ujra elkezdeni sose keso… ;))

S hogy miert meselem el mindezt?

Mert a tegnapi nap egy – szamomra – keseredes evfordulo volt: pontosan 3 eve, hogy elhagytuk kis hazankat.

Amszterdam volt az uticel, mindent jo elore kitalaltunk, szerveztunk, honapokig keszultunk. Akkor ugy gondoltuk, hogy csak 1-2 evrol, tapasztalatszerzesrol es nyelvtanulasrol van szo. Roviddel tavozasunk utan viszont akkorat fordult a vilag, hogy mindenkitol azt hallottunk: “orultek vagytok, ha visszajottok”.

Ezert keseredes kicsit szamomra ez a nap. Nem igy terveztuk, es pont ezert egy reszem a mai napig hazavagyik: a csaladhoz, a baratokhoz, vissza a Bazilika kozelebe, vissza a budapesti nyarba. Tomeny es neha fajo nosztalgia az egesz.

Mostanra mar kicsit atalakult bennem az erzes, mar en magam sem akarok hazaterni… mert ahova visszaternenk, az nem a 3 evvel ezelotti Magyarorszag lenne. Sokat valtoztak az otthoniak, es rengeteget valtoztam en is. Tartok attol, hogy “otthon” hamar csodabogarnak szamitanek a mentalitasommal, hozzaallasommal, nyitottsagommal.

Inkabb meghagyom azt a nosztalgikus illuziot, ami bennem el az “otthonrol”, mintsem hogy egy hazateressel leromboljam azt.

Harom eve viszont minderrol meg mit sem sejtettunk. Csak azt tudtuk, hogy jo lesz, izgatottak voltunk es rettenetesen optimistak. (Meg ahogy az a lenti kepen latszik elegge faradtak is.)

airport

Nem tudtuk, hogy hol fogunk lakni, nem tudtuk, hogy nem 30 fok van majusban, mint otthon, hanem 15, nem tudtunk hollandul, nem tudtuk kikkel hoz ossze a sors… hogy Angliaba sodor az elet…

… mint ahogy azt se tudjuk, hogy mit tartogat a kovetkezo 3 ev.

De allunk elebe!

250776_1832112646496_1350794891_31728064_5933914_n

Home alone

Ez most megint egy elore nem tervezett, “kedves naplom” jellegu random bejegyzes lesz. Csak szolok. 🙂

Tortent ugyanis, hogy egyedul vagyok itthon, egy teljes hetig. Ami igencsak nagy szo, mert eszeveszett ritkan fordul elo velem.

Akik ismernek, tudjak, hogy nagyjabol soha eletemben nem eltem egyedul. Gimiben koleszos voltam, egyetem alatt meg csak kulon szobam se volt (ketten osztoztunk egyen 🙂 ❤ ), azota pedig – minimum – a parommal osztoztam mindig a lakhelyen. Az egyetlen kivetel az a par honap, amit Nemetorszagban toltottem Erasmusos diakkent, ott volt kulon szobam – de persze egy tobbszazfos kolesz kozepen.

Szoval a heten kicsit be voltam tojva, hogy akkor most mi is lesz velem egy hetig, amig a ferjecskem Magyarorszagon van. A hetkoznapok meg csak-csak elmennek, de a hetvegere ugy ereztem, hogy elore be kell terveznem egy csomo csabito programot, hogy kb wellness-nek tunjon a dolog. 🙂 Mivel a baratok most pont mind ide-oda vannak, es mivel amugy is lenne egy csomo dolgom, ezt a ket napot amolyan igazi elvonulos idoszaknak szantam.

Szoval mit is lehet csinalni egy ilyen apaca jellegu lelek-wellness hetvegen?

Az elso harom pontban egymas utan irnam, hogy olvasni, olvasni, es  olvasni! Sok ember nem tudja mit hagy ki, amikor egy jo konyv helyett a Blikk meg a hasonlo szennyvackok atfutasaban merul ki naluk a napi olvasas… En viszont befejeztem egy ultrakonnyu (na nem sulyra) Fejos Eva konyvet, amit meg az “utazni akarok” szivfajdalmam enyihetese vegett kezdtem el olvasni. Itt az ido tehat a “Melo majusom” enciklopediajanak: legkedvesebb multifunkcios testepito-kormanyzo-szinesz szomszedunk oneletrajzi konyvenek. Tokeletes valasztasnak igerkezik, mert erosen kotodik a sport temajahoz, azaz az aprilisomhoz (ami meg nincs ugye oly’ messze), ugyanakkor ahogy neztem nagyjabol Schwarzie elhivatottsagarol es motivaltsagarol szol az egesz nemi oneletrajzi sztoriba bujtatva. Tobb, mint 600 oldal aprobetus manna angolul (csak hogy a nyelvgyakorlas se maradjon el), ez kell most nekem! 🙂

wpid-img_20140509_183259.jpgwpid-img_20140510_082303.jpg

Aztan persze ha mar az angolnal tartunk… tanulnom is kell. Meg pontosan 120 oranyi online anyag valaszt el attol, hogy angol tanari kepesitesem legyen. Terveim szerint jo lenne nyar vegere befejezni a tanfolyamot, ami azt jelenti, hogy minden hetvegen 7,5-8 oranyi anyagot kell lenyomnom. Egyebkent a soronkovetkezo modul nem mas, mint 30 oranyi nyelvtan. Azt hiszem ez meg is magyarazza, hogy miert is blogolok epp a tanulas helyett. Mindenesetre abban megegyezhetunk, hogy ha az ember lanya egyedul van otthon, kevesebb az “elterito” inger, tehat jo alkalom egy kis fejtagitasra. A tanulas egyebkent szuper dolog, meg akkor is ha nincs konkret tetje… legyen az 7 uj szo egy idegen nyelven, vagy egy uj recept kiprobalasa, vagy akar csak egy TED eloadas vegignezese a neten, minden elme szomjazza az uj, minosegi informaciot, ebben biztos vagyok.

Apropo, a blogolast is beterveztem persze. Ha mar hangosan nem beszelgetek (nem leszek olyan, mint oreganyam), akkor legalabb irott formaban had’ adjam ki a kozles-kenyszeremet, nemde? 🙂

Szeretem egyebkent az irogatast, regen is szerettem, es orommel tapasztalom, hogy ismet jol esik. Majd’ ket ev “iroi valsag” utan ideje volt. (Na nem mintha az otthon toltott hetvegem taglalasa nagy iroi karriert vetitene a jovomre…)

Aztan ott a sport is. Senki se nez, senki se zavar, es mivel en osztom be az idomet, meg akar ra is tehetek egy lapattal. Esetemben sajnos reggel valami iszonytato rettenetes ido volt, de most mintha mar erolkodne a nap is… lesz meg ebbol ma futas is remelem, nem csak “pentekeniko”. (Apropo, vegre megjottek a tole rendelt edzos rucijaim, a szines nacit tenyleg illene ma felavatnom vegre… a Nike+ oramrol nem is beszelve!)

Edzes, blogolas… talan osszesitve ugy mondhatnam, hogy egy kis egyedullet a legjobb alkalom, hogy hodoljunk a hobbyjainknak. Ilyenkor lehet egy jot festeni, kotni, varrni, gyongyot fuzni… vagy csak benyomni nehany csajos zenet, es eszement modon riszalni ra. Ugyse lat senki… 🙂

Jo alkalom az egyedullet egy kis filmezeshez is. Szigoruan olyat tessek valasztani, amit mas tutibiztos nem nezne meg velunk, peldaul mert mondjuk ultraciki, vagy mar ezerszer lattuk. Hiaba na, ha egyszer nem lehet megunni…? 🙂 Szoval erosen gondolkodom mar megint az “Eat, pray, love”-on (tudom, tudom, kb 3 hete lattam :)), de ha tel lenne, az “Aludj csak, en almodom” lenne a kotelezo darab.

… es tessek agybol inni a kavet, abrandozni, nosztagiazni, ezer evig pepecselni valami aprosaggal, meg hasonlok. 

En igyekszem a “melo majusomrol” se megfeledkezni: a TED-en lattam par videot a sikerrol es a motivaciorol, ezekbe mindenkepp szeretnek belenezni. Gyujtenem kell nemi energiat a kovetkezo hethez, mert a het eleji sikerek utan a tegnapi nap megint erosen gyomorszajon vagott. Ujabb rossz hir, ami ujabb plusz munkat fog jelenteni, es ami miatt penteken is boszen szamolgattam 10-ig magamban. Tiszta hullamvasut. (Aminek az eredmenyekent ket uj rikito szinu koromlakk beszerzesevel “gyogyitottam” magam… Jut eszembe, nemi manikurt se artana bepasszintanom a kovetkezo napokba..)

Egyebkent kedden lesz a probaido-zaro elbeszelgetesem, amitol kicsit tartok… na nem azert, hogy mit fogok hallani, hanem inkabb azert, mert en nem tudom mit mondjak. Le kell tisztaznom a gondolataimat es erzeseimet addigra. Azt hiszem en lepodnek meg a legjobban, ha benyognem, hogy szivem szerint epp Balin tanitanek angolt… 🙂

bali

No de vissza a hetvegehez!

Amit meg veletlen se csinalj az egyedul toltott ido alatt:

Ne egyel sz@r kajat! Inkabb fozz magadnak valami finomat, ne csak kikapd az elso vackot, ami a hutoben a kezed ugyebe kerult…

Ne Facebookozz annyit!!! Tiszta elmebaj, hogy a Facebook mennyire addiktiv tud lenni, es hogy falja az idot… Fujj.

Ne hanyagold a takaritast! Inkabb vegezz extra alapos munkat… 🙂

*

Oszinten szolva mikor nekiultem kiirni magambol az agymenesem, meg nem gondoltam, hogy ennek barmi koze is lesz / lehet a “melo majusomhoz”, de most visszaolvasva meg kell allapitsam, hogy az ertelmesen es okosan eltoltott pihenes legalabb olyan fontos resze a sikeres hetkoznapoknak, mint maga a munkaval valo foglalkozas.

Kell a valtas, a kikapcsolas, a tervezgetes, az abrandozas (es a napsutes)!

Ja, a ceges e-mailjeimhez pedig akkor se tudnek hozzaferni, ha szeretnek, ugyanis tegnap kioldodott a billentyuzar, mikozben a taskam legaljan lapult a kis hamis, es gondolom vagy ezer gomb benyomodott rajta, mert mostmar nem a biztonsagi PIN-t keri, amit en allitottam be, hanem valami jelszot, amirol abszolute fogalmam sincs.

Hogy fog engem szeretni a rendszergazdink hetfon… 🙂

*

No es ti mit terveztek a hetvegere?

napping-in-the-garden

Almodozok tovabbkepzoje

Szombat reggel fel 10. Nagyjabol ezidotajt vilagosodtam meg.

Ket percem volt arra, hogy arrol magyarazzak a velem szemben tagranyilt szemekkel, mosolygosan bologato spanyol holgynek, hogy mi szerettem volna lenni 6 evesen. Rezignalt mosolyabol, es abbol, hogy kicsit jobban az arcomba maszott, mint szerettem volna, arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy tuti nem erti amit itt angolul hadarok neki.

“Szoval igazabol fogalmam sincs, hogy mi szerettem volna lenni, en nem szerettem volna lenni semmi. Kicsit talan allatorvos, de nem, az se, mert sajnaltam a beteg allatokat. A legjobb baratnom fagyiarus akart lenni, de en nem tudom… Mondjuk sokszor azt jatszottam, hogy berendeztem a jatekaimnak egy osztalytermet. Az egesz szoba egy nagy osztalyteremme valtozott. Megcsinaltam a padokat, leultettem a jatekokat, meg fuzetet is gyartottam nekik…

Jesszus, talan tanarneni akartam lenni?!”

Mindezt a rogtonzott onanalizist tehat szombat reggel folytattam le, a TEFL kurzusom hetvegi, “face to face” teljesitendo 20 orajanak korubelul a 30. perceben.

A teremben nagy volt a zsivaly: minden parocska lelkesen meselt a 6 eves onmagarol. Korulneztem, hogy kikkel is leszek en tehat ket teljes napig osszezarva???

Vajon mi a kozos egy kozepkoru project managerben, egy Rihanna-ra nagyon hasonlito 25 koruli belga lanyban aki eros francia akcentussal beszel, vagy abban a nalam par evvel fiatalabb kereszteny brit sracban, aki meg a kezdes elotti par percben beszelgetest kezdemenyezett velem…?

Ahogyaztan haladtunk elore az idoben, ugy korvonalazodott ki egyre jobban mindannyionk tortenete, terve, eletszemlelete es ugy ertettem meg igazan, hogy mennyire hasonloak is vagyunk valojaban.

Jo persze, nyilvan mindannyian ugyanazon a TEFL (azaz Teach English as a Foreign Language) kurzuson ultunk, tehat mindannyian angolt szeretnenk tanitani a jovoben… Vagy legalabbis abban a  ropke pillanatban, amikor rakattintottunk a TEFL weboldalan a “megveszem” gombra, meg mind igy velekedtunk…

*

Chris olyan 50 ev koruli lehet, ahogy emlitettem Projekt Managerkent dolgozik. Nagyon jol tudja mit jelent a londoni elet, a munka, a hajtas. Elege van belole. Vietnamba szeretne koltozni, mar jart ott tobbszor es lelkesen tanulgatja a nyelvet. Eleinte tanitani szeretne, de kesobb nyitna egy sajat kis hotelt… Hogy mikor koltozne? Amint eladja a kocsijat, talan mar juniusban…

*

Marine eredetileg a Kongoi Koztarsasagban szuletett, de het eves kora korul elhagytak a csaladjaval az orszagot, mert a belga-olasz edesapjat nem turtek meg a feketek. Elt Belgiumban, majd Olaszorszagban is, az csalad most megint Belgiumban van… ujsagirokent vegzett, jelenleg a megirt cikkekbol es francia tanitasbol el. Az 50 oras munkahetekkel 30 eves koraban leszamolt (merthogy 33 lesz, es nem 25!), azota szabaduszo. Nemreg felvettek onkentesnek egy afrikai programba; visszater szulohazajaba es az utcan csellengo gyerekeket fogja tanitani angolul. 

*

Will 24 eves es jazz dobolast tanult az egyetemen (!). Tavaly vegzett, azota onkenteskent dolgozik az egyik helyi kereszteny gyulekezetnek. Rengeteg orszagban jart mar rajtuk keresztul. Erdekli a lingvisztika, az egyik gyulekezeti tagtol pedig kantonezul tanul. Japanba szeretne majd koltozni – ahol meg egyebkent sosem jart-, es ott angolt tanitani, illetve a zenei elet aktiv tagja lenni. (Mint megtudtam Angliaban es Amerikaban a jazz kezd egyre inkabb halvanyulni, mig a Tavol-Keleten hihetetlen modon viragzik.)

*

Kate nemreg lett 28 eves, jelenleg fajvadaszkent dolgozik Central Londonban, es noha szereti a munkajat, elege van a londoni tempobol, lassan o is “leszamolna” az 50 oras munkahetekkel. Eleg gyors dontes hozomanya, hogy itt landolt a tanfolyamon, de egyre inkabb ugy erzi, hogy neki talaltak ki a tanitast. Szeretne utazgatni es elni meg par szep helyen, mielott letelepednenek a  ferjevel. Nagyon remeli, hogy megvalosul a tervuk, es szeptemberben (vegre) elhagyjak Londont, hogy Maltara koltozzenek, ami valoszinu a fohadiszallasul szolgalna a kovetkezo evekre. 

*

Csak par pelda a kurzuson resztvevo 12 emberbol.

Ez a ket nap rengeteg inspiraciot es energiat adott: amellett, hogy megtanultam jo nehany gyakorlati dolgot a tanitasrol es egyre inkabb ugy erzem, hogy “ezt tudnam is csinalni”, rettenetesen jo volt kiszakadni a kornyezetembol, es ideiglenesen uj embereket megismerni. Olyanokat, akik hasonloan gondolkodnak mint en, hasonlo almaik vannak, es hasonloan orultek ahhoz, hogy ezt meg is valositsak.

Mert valahol mindannyian azert ultuk vegig a 20 orat es tanultunk lelkesen az angol, mint idegen nyelv tanitasarol, hogy kozelebb keruljunk a celjainkhoz: utazashoz, erdekes emberek megismeresehez, vilaglatashoz, tapasztalatszerzeshez, egy szelesebb latokor kialakitasahoz, a konvencionalis nyugati “trend” porba tiprasahoz.

Mindannyian arra jutottunk, hogy ehhez jo eszkoz a tanitas es mindannyian ezert aldoztuk be pont ezt a hetvegenket.

1907952_820204678009310_1116568881301803275_n

Tehat angol tanitas. Ez a nagy terv.

Rengeteg akkreditalt vegzettseget ado ceg letezik, en kozuluk a TEFL -t valasztottam. A csomag, amit megvettem az egyik legkiterjedtebb, 140 oranyi anyagot tartalmaz. Ebbol 20 ora gyakorlat, amit szemelyesen kell elvegezni es 120 ora elmeleti anyag, online. Nem ok adjak a legszuperebb vegzettseget, de a vilagon rengeteg orszagban elfogadottak, illetve kiterjedt halozattal rendelkeznek. A celjuk tehat nem elsodelegesesen az angol iskolak szamara tanarokat “kitermelni”, hanem a vilag mas orszagaiba, fokent Spanyolorszagba es Azsiaba. (Utobbiban jelenleg hatalmas “piaca” van az angoltanaroknak.)

Kicsit rovidre sikerult gondolkodasi ido utan belevagtam, mert ugy erzem, hogy jo tapasztalataim es kepessegeim vannak a tanitashoz, illetve az utobbi ket evben a nyelvet is elsajatitottam mar egy olyan szinten, hogy nemi celzott “ujratanulas” utan azt erdemben es minosegben tudjam tovabb adni masok szamara.

Barhol a vilagon. Ha akarom, akar szabaduszokent is.

.

…es hogy mi lesz Chris-szel, Marine-nel meg a tobbiekkel? Nagyon remelem, hogy az internet segitsegevel hallok majd feloluk, annak dacara, hogy csak felszines ismerettseg alakult ki kozottunk.

Mindig hasznos, ha az embernek van egy “ismerose” mondjuk Vietnamban, vagy Afrikaban… 🙂

someplace-far-away-tema43kq-311910-475-356

Hello melo!

Itt vagyunk tehat a majus kapujaban. Uj honap, uj tervek, uj celok, uj fogadalmak. A meglevoek melle persze. 🙂

Ahogy azt mar meglebegtettem: a majus a munkarol fog szolni. Illetve annal azt hiszem sokkal tobbrol. A munkamhoz fuzodo viszonyomrol, az munkan keresztul kozvetitett identitasomrol, motivaciorol es nagy adagban a munka altal meghatarozott jovomrol.

Vicces egyebkent, hogy ugyan a Boldogsagtervet jo egy honapja dolgoztam ki, ennel jobb idopontra nem is tehettem volna a melo-honapot, mert akaratlanul is ugy alakult, hogy mostanra muszaj ezzel foglalkoznom. Foleg az utolso ponttal, ami talan az egyik legmeghatarozobb motivuma lesz a kovetkezo heteimnek – noha marciusban ezt meg nem is sejtettem.

De kezdjuk az eredeti tervvel!

Azt mar ugye mindannyian tudjatok, hogy nagyjabol mivel is foglalkozom. (Aki lemaradt volna, az kattintson ide.) Valahol egyebkent teljesen mindegy, szerintem eleg egy fokkal absztraktabban nezni a kepet: tipikus irodai melo a maga oltozekevel, atmoszferajaval, attitudjeivel, elvarasaival. Napi szinten ernek kisebb-nagyobb stresszhatasok, negativumok amiket sajnos nem, vagy csak kevesbe tudok befolyasolni. (Palyazo visszamondja az interjut, a kollega sokkal jobban teljesit, mint en, a fonok agybajos valami miatt, valami statisztika nem ugy fest, ahogy kellene, stb…)

Marciusban kezdtem kicsit elveszni a reszletekben es tulsagosan ragorcsolni dolgokra: hogy nem erem utol magam, hogy jaj mi lesz a kovetkezo heten, hogy jaj hogyan utom meg az elvart szintet es ugy altalaban, hogy jaj mi lesz a kovetkezo feszko. Most mar tudom, hogy valami iszonyatosmod frusztralt voltam, meg a hetvegen is a munkan es a kozelgo hetfon jart az agyam. Ebbol (is) lett aztan az a jol sikerult “kis” hiszti ugyebar…

Azota javult is a helyzet, meg nem is.

Lazultam. Mostanaban szerencsere ki tudom kapcsolni az agyamat a hetvegere, koszonhetoen annak is, hogy nem vagyok hajlando rapillantani a ceges telefonomra… egesz hetvegen. Bezony. Eloszor kicsit aggodtam, hogy hajjjajj, mi lesz, ha nem nezek e-mailt ket teljes napig, de aztan rajottem, hogy nem agysebesz vagy surgossegis mentos vagyok, nem mulnak eletek ezeken a nyomorult e-maileken. Varhat a rossz es a jo hir is hetfoig…

Tovabba rajottem, hogy mi zavar mostanaban, mi az, ami miatt nem jarok be szivesen a munkahelyre. Olyan ez, mint egy parkapcsolatban amikor erzed, hogy valami nem jo, de fogalmad sincs, hogy mi. Ha sokat agyalsz, vegul tisztul a kep, es ahogy megfogalmazhatova es kezzelfoghatova teszed, hogy mi a gond, onnantol tudsz is dolgozni rajta. Sokaig en se tudtam mi a bibi. Szeretem a kollegaimat, a ceget, szeretek az emberekkel beszelni, nyuzsogni…. mi hat a problema? Aztan – ahogy feljebb mar emlitettem – lassan osszeallt a sok kis apro stresszkelto momentum, amit nem is vettem eszre mindaddig, amig tudatosan el nem kezdtem figyelni es szamba venni oket… egy ingerultebb mondat, egy bunko kollega (azert akad par), egy megbizhatatlan palyazo… vagy kliens… na, szoval akad boven. Ezek persze aprosagok, es biztosan mindenki be tudja oket helyettesiteni valami massal a sajat foglalkozasara vetitve. Emelle jonnek meg az “extrak”, az aprilisi dijnyertes pl. a kovetkezo eset volt: egy palyazom, aki januarban kezdett az altalam mentoralt uj munkahelyen, varatlanul felmondott… jott a kliens ertetlenul, hogy hohooo, a portekamnak laba kelt es tavozni szeretne… Lenyeg a lenyeg, mivel meg a 3 honap “gari-idon” belul mondott fel az ipse (2 het hijjan…), igy ingyen kell valakit a helyere talalnom. Tehat ez plusz munka. Remek.

Szerencsere a nagy onanalizisemben mar eljutottam odaig, hogy felismerjem: tok mindegy, hogy hogy reagalok, a szitu ugyanaz marad. Igy joparszor elszamoltam 10-ig, ittam egy zold teat, sohajtottam egy nagyot (meg meg egyet, meg meg egyet..), felvettem a “leszarom” arckifejezest, es tudomasul vettem, hogy ezt is be kell iktatnom a teendoim koze. Mi mast is tehettem volna?

1465283_413029852159420_393395720_n

Hat ennyi, es nemtobb. Itt tartunk most. Uj erot, uj motivaciot kell gyujtenem, es arra a reszre koncentralnom, amit szeretek a munkamban, es ami mozgat. Olyan ez, mint egy spiral: elkezdesz a pozitiv dolgokkal foglalkozni, ami szepen lassan csak meg tobb jo dolgot vonz be… es meg tobbet, es tobbet. Ebbe az orvenybe kell kicsit visszatalalnom.

Eppen ezert az elso fogadalmam a “Melo Majusra”:

Tobbet nem panaszkodom a munkamrol! – Ezt a bejegyzest se annak szantam (bar elegge nyavajgas szagu lett), de ugy erzem fontos megemliteni ezeket az apro tenyezoket, mozzanatokat, mert kulonben hogyan is varnam, hogy megertsetek, tamogassatok, vagy epp (jotekonyan) kritizaljatok? Egy baratnomnek meseltem a minap ugyanezekrol… es kicsit megdobbenve mondta, hogy nem gondolta, hogy a mindennapokban ez igy nez ki. Miert is gondolta volna? En se tudom milyen nehezsegekkel nez szembe egy orvos, vagy egy tanar, egy takarito vagy mondjuk egy postas a mindennapi munkavegzese soran. Pedig biztosan akad jopar trukkos pillanat.

Valamint jol esik megfogalmazni azt, ami lassan “osszeallt” bennem. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk valamin, elso lepeskent ki kell mondani. En ebben hiszek.

Szoval leirtuk, kimondtuk, hurra, lapozzunk.

Tehat, fo a pozitivum, a nyavogast koszonjuk, ennyi eleg volt.

A kovetkezo – igen fontos – pont: hetvegere kikapcsolom a ceges mobilt. Vagy legalabbis elo se veszem a taskam melysegebol. (Jobban jarok, ha kikapcsolom, addig se merul feleslegesen…) Ez alol kivetelek azok a napok, amikor Angliaban munkaszuneti nap van, de Europa java reszen viszont duborog a business. (Azt hiszem ketto ilyen nap is van majusban.)

Fontos fogadalom – ugyanakkor mar reszben teljesitettem – hogy legyen valamifele “time management”-em, azaz legyen egy tiszta strukturaja a napomnak. A szakmamban ez elengedhetetlen, illetve ezt a fonok inditvanyozasabol amugy is atgondoltuk aprilisban, igy ez nagyjabol rendben van. Valamifele strukturat viszont nem art majd adnom a hetvegeimnek se. Az aprilis a lazulasrol szolt, de bizonyos teendok miatt (amire kesobb kiterek) a kovetkezo hetekben oda kell figyelnem a hetvegeimre is, es meg kell talalnom az egyensulyt a pihi es a fontos tennivalok kozott.

A time management-hez szorosan hozzatartozik a kovetkezo, igencsak foldhozragadt fogadalom: valaszold meg idoben az e-mailjeidet! Szornyu mennyire el tudok maradni a kevesbe fontos uzenetekkel… ezzel valamit kezdenem kell. Surgosen.

Egyebkent jo kislany voltam es par hete rendbe tettem a privat e-mail fiokomat; kitoroltem az osszes felesleges e-mailt. Atlathatobb, uresebb. Meg jol is esett. Egyebkent vigyazat! A virtualis rendrakas tud olyan pepecselos lenni, mint az offline verzioja: az ember siman el tud nosztalgiazni egy-egy oskovulet e-mail felett…!

Sajnos nekem egyebkent nem csak a privat inboxomat kellene kipucolnom, hanem a kulonbozo “social media” profiljaimat se artana rendbe raknom. Mint fejvadasz, ket business kapcsolatokat epito es apolo weboldalon is fent vagyok: LinkedIN-en es Xing-en. Itt is jonnek az uzenetek boszen, sajnos ezekre semmi idom nem marad. Ezen kivul a Xing-profilomat es kapcsolataimat se artana atneznem, rendbe tennem, mert elegge elhanyagoltam az utobbi idoben – inkabb a LinkedIn-t hasznalom napi szinten. Ha van ra igeny, talan irok majd ezekrol az oldalakrol egy bejegyzest; miert hasznosak, hogy mukodnek, mire erdemes figyelni… van mar mondjuk ezeregy ilyen cikk, de azokat pont nem en irtam. 🙂

Apropo, ha mar a szortirozasnal tartunk: a melos ruhataramat is at kellene neznem. Valahogy az az erzesem, hogy mindig ugyanazt hordom. Jon a nyar (illetve itt inkabb meg csak a tavasz), ideje egy kicsit a szekreny melyere turnom. Tovabba ujra hozza kell szoknom ahhoz, hogy hordjam a magassarkuimat. A mostani munkahelyemen nem kovetelmeny, en meg szepen lassan le is szoktam rola. (Egy-egy izomlaz utan ugy voltam vele, hogy nem fogom magam megkinozni a tusarkakkal.) Ugyanakkor azt vettem eszre, hogy konnyebben atkattan az agyam “business uzemmodba”, ha magasban vagyok. Aki magassarkut hord tobb magabiztossagot is sugaroz… es nem mellesleg magasabbnak, es vekonyabbnak tunik, hehe. 🙂

walking-in-a-hard-world

Mivel a szakmamban (meg szerintem az osszesben) is jatszik a “jo pap holtig tanul” bolcselet, ezert hetvegi, vagy ebedszunetes olvasnivalonak mindenkepp fel akarok kutatni egy-ket toborzassal kapcsolatos blogot. Sajna eleg sok gagyi cikk van fent a neten, amik legalabbis eleg semmitmondoak, de meg a jo multkor talaltam egy erdekesnek tuno oldalt, ezt elobanyaszom megint, illetve keresek meg hozza mast is.

Ugyanigy fel szeretnek fedezni nehany uj “csatornat” is, amin keresztul potencialis uj palyazokkal erintkezhetek. A fejvadaszat manapsag mar nem (csak) annyi, hogy megszerzem a celpont telefonszamat, vagy ravetem magam a munkahelyen… a social media hozzank is egyre inkabb begyuruzik, ki kell hasznalni! Noha a Facebook-ot soha, de soha nem fogom keverni a munkammal (nem vagyok ra hajlando), a sokaig hanyagolt Twitteremen is kezdek egyre aktivabb lenni, valamint fel szeretnek regelni egy ket olyan oldalra, amit az en “celcsoportom” (alias IT-sok, fejlesztok), most egyre inkabb hasznal (pl. GitHub, Stackoverflow).

Mas szoval a neten valo kutakodas es gep elott guzules szerves resze lesz a majusomnak. Elsore kicsit megijeszt, hogy hogy fogom ezek mellett tartani a sportolast, meg a “jo idoben kint kell lenni a szabad levegon” frazist, de aztan rajottem, hogy a munkahelyen, ebedszunetben is foglalkozhatok ezekkel a dolgokkal, illetve a laptopot barmikor magammal vihetem egy kis vasarnap delutani szabadlevegon ucsorgesre… (No meg ehhez kell a time management ugyebar…)

Meg egy pont arvalkodik az anno kezzel firkantott kis listamon: “uj celok, strategia”. Ennyi. Akkor meg nem tudtam pontosan, hogy ez mit is takar, de ugy voltam vele, hogy raerek ezzel majd majusban foglalkozni.

Azota kicsit tisztult a kep. (Komolyan, ugy tunhet, mintha valami tejfol kodben eltem volna egesz marcius vegeig, pedig nem. :)) Fokent az utobbi heten agyaltam – ismet – sokat azon, hogy hogyan is kellene folytatni a jovot, es mit is szeretnek pontosan.

Az a jo a hangos toprengesben, hogy nem csak en hallom. Ha mas nem is, hat a ferjem tutira tanuja az ilyen brainstorming-monologjaimnak… es szerencsere neki olyan gondolatok is kipattannak az agyabol, ami nekem nem.

Egyenlore legyen eleg annyi, hogy egy igencsak hirtelen otlettol vezerelve elkezdek egy olyan (javareszt online) kepzest, aminek a mostani szakmamhoz nem sok koze van, de ha elvegzem es kepesitest szerzek, uj kapuk nyilnak meg elottem. Remenyeim szerint olyanok is, amelyek lehetoseget adnak egy “gyokertelenebb”, felfedezo eletmodra… hogy elutazhassak Balira, vagy Franciaorszagba, vagy nagyjabol barhova es mindamellett dolgozzak is. (Sot, pont hogy a munka miatt menjek oda.)

Nagyon hirtelen tortent az egesz, az otlet megszuletett ket hete, elozo hetvegen pedig nemi utanajaras utan mar be is fizettem a kepzesre: reszben mert epp akcios aron volt, es reszben mert ugy voltak megadva a hetvegi (20 oras) tanfolyamok idopontjai, hogy a most kovetkezo hetvegere meg volt hely… az utana levo alkalmak viszont nekem egyeb mas elfoglaltsagok miatt nem jok. Igy nem volt idom sokat hezitalni, de szerencsere (?) nem vagyok az a sokat agyalos tipus.

Szoval hetvegen tanfolyamon leszek. Aminek semmi koze a fejvadaszathoz. (Igerem majd meselek reszletesen es konkretabban.)

Hat, marciusban meg nem igy terveztem… Kezd ez a “boldogsagtervezes” egyre izgalmasabb lenni… 🙂

.

Ami viszont nagyon erdekel: ti hogyan motivaljatok magatokat, ha kiegtek? Van valami motivalo trukkotok?

daily routine

Addig nem valtozik meg az eleted, amig nem valtoztatsz valamin, amit naponta cselekszel. A sikered titka a mindennapjaidban rejlik.