3 ev

“Menj kulfoldre, tanulj nyelvet, szerezz tapasztalatot!” – miota az eszemet tudom, ezt hallottuk a hugommal Apatol.

Emlekszem, hogy meg ovis (esetleg kisiskolas?!) koromban Apa maga is aktivan tanulta az angol nyelvet. Mindenhol papirok meg konyvek hevertek, es ami a legtutibb: felvette magnora a sajat felolvasasat, hogy visszahallgatva javithasson a kiejtesen. Ha jol emlekszem egyszer a Huggerral felenekeltunk valami gyereknotakat a kazira, amig Apa 5 percre eltunt valamiert…

Egyebkent meg a mai napig is elkepeszto szokincse van, illetve a kiejtese is kenterbe veri jopar londoni lakoset… Az elso angol szavakat is tole tanultam, emlekszem az “exercise book” valamiert kulonosen megragadott, szerettem izlelgetni a szot.

Anya se maradt ki a jobol. Egy idoben az egyik anyuka estenkent angol orat tartott felnotteknek, amire o is lelkesen eljart. A szines, “BEGINNERS”  feliratu tankonyv minden aktualis lapja tele volt labjegyzetekkel…

Hogy miert meselem el mindezt?

Hogy ertsetek. Mar a Hugom is, en is kulfoldon elunk, s neha megkapom a kerdest, hogy hogy lehet az, hogy mi mindketten ilyen messzire sodrodtunk, tobb nyelvet beszelunk folyekonyan, es hogy ennyire nem felunk az ujtol, az idegentol.

Ilyenkor szoktam elmeselni a fenti szosszeneteket, hogy erzekeltessem, hogy nekunk ez nagyjabol termeszetes. Ebben nottem fel. Annyit hallottam, hogy a “kulfold” jo es latni kell es beszelni kell, hogy oszinten szolva nekem kicsit csalodas volt azt tapasztalnom sok-sok evvel kesobb, hogy ez a kivandorlo magyarok szamara egyaltalan nem termeszetes hozzaallas, egyaltalan nem magatol ertetodo. Nekem, nekunk az.

Egyebkent Apa is a szuleitol kaphatta a “gellert”, mert tudom, hogy az akkori viszonyokhoz kepest rengeteg orszagban jartak turistaskodni. A nagyim meg ovis koromban is tobbszor fogta magat egy busznyi hasonlo idos holggyel, es elmentek par napra Isztambulba shoppingolni. Nem tudom akkor hangosan kifejtettem-e (szerintem igen), de mindig nagyon vele szerettem volna menni…

Ugy dereng, hogy nagyanyam meselt egyszer egy tortenetet arrol is, hogy majdnem Spanyolorszagban “felejtettek” magukat, legalabbis ez egy aktivan megtargyalt terv volt. Vegul Apum vagy a tesoja megvetozta a dolgot, igy felszalltak a visszafele tarto jaratra is…

Ugy gondolom ezek utan nem csoda, hogy bennem es a Hugomban miert halmozodott fel hatvanyozottan a “kulfold” iranti merhetetlen szerelem. (Aki nem tudja: Hugger egyebkent legiutaskiserokent eli ki ezt a perverziojat mostanaban…:))

Van viszont egy masik oka is, amiert szeretek kapni az alkalmon es a szuleim nyelvtanulasarol meselni.

Merhetetlenul buszkeve tesz.

Sokan a generaciombol elismeroen bolintanak, hogy “ejha”, es ez nagyon jo. Foleg Anyara vagyok buszke (nyugi Api rad is): eltunk Magyarorszag kozepen egy svab faluban, megvolt a napi teendo, minden, es o megis angolul tanult. Csak ugy, hobbibol. Mert hasznos. (Lehet persze titkon kulfoldre keszultunk, de errol en nem tudok. :))

Hanyan tanulnak ma azert nyelvet, mert hasznos? Mert valahol – az en nezopontom szerint – az altalanos tudas resze kell(ene) hogy legyen? Hat valljuk be, a fiatal generacioktol eltekintve (akik meg a nyelvvizsgara hajtanak) nem sokan. Meg azok se, akik pedig tavozni keszulnek. Meg azok se, akik mar egy masik orszagban elnek…

Anya viszont angolozott. Estenkent, Hartan (aka a vilag kozepe), “csakugy”. Apa meg segitett neki a haziban. Igaz ugyan, hogy o nem jutott “messzire”, nem is igen erti a nyelvet, de legalabb megizlelte. (Mellesleg ujra elkezdeni sose keso… ;))

S hogy miert meselem el mindezt?

Mert a tegnapi nap egy – szamomra – keseredes evfordulo volt: pontosan 3 eve, hogy elhagytuk kis hazankat.

Amszterdam volt az uticel, mindent jo elore kitalaltunk, szerveztunk, honapokig keszultunk. Akkor ugy gondoltuk, hogy csak 1-2 evrol, tapasztalatszerzesrol es nyelvtanulasrol van szo. Roviddel tavozasunk utan viszont akkorat fordult a vilag, hogy mindenkitol azt hallottunk: “orultek vagytok, ha visszajottok”.

Ezert keseredes kicsit szamomra ez a nap. Nem igy terveztuk, es pont ezert egy reszem a mai napig hazavagyik: a csaladhoz, a baratokhoz, vissza a Bazilika kozelebe, vissza a budapesti nyarba. Tomeny es neha fajo nosztalgia az egesz.

Mostanra mar kicsit atalakult bennem az erzes, mar en magam sem akarok hazaterni… mert ahova visszaternenk, az nem a 3 evvel ezelotti Magyarorszag lenne. Sokat valtoztak az otthoniak, es rengeteget valtoztam en is. Tartok attol, hogy “otthon” hamar csodabogarnak szamitanek a mentalitasommal, hozzaallasommal, nyitottsagommal.

Inkabb meghagyom azt a nosztalgikus illuziot, ami bennem el az “otthonrol”, mintsem hogy egy hazateressel leromboljam azt.

Harom eve viszont minderrol meg mit sem sejtettunk. Csak azt tudtuk, hogy jo lesz, izgatottak voltunk es rettenetesen optimistak. (Meg ahogy az a lenti kepen latszik elegge faradtak is.)

airport

Nem tudtuk, hogy hol fogunk lakni, nem tudtuk, hogy nem 30 fok van majusban, mint otthon, hanem 15, nem tudtunk hollandul, nem tudtuk kikkel hoz ossze a sors… hogy Angliaba sodor az elet…

… mint ahogy azt se tudjuk, hogy mit tartogat a kovetkezo 3 ev.

De allunk elebe!

250776_1832112646496_1350794891_31728064_5933914_n

Reklámok

3 ev” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s