Aso, kapa, nagyharang

Ahogy kijott a nyar es a joido, ugy jut eszembe egyre tobbszor eletem egyik legkedvesebb idoszaka: a tavalyi eskuvonk. Az egy dolog, hogy a Szerelmes Juniusom is megkoveteli, hogy kicsit visszamenjek az idoben es abrandozzak, de a Facebookon is azt vettem eszre, hogy nem en vagyok az egyeduli nosztalgiazo… hogy az ismeroseim is “felkaptak” az esemenyt, ujra elo-elo kerulnek a regi kepek…

Hat akkor kicsikeim nosztalgiazzunk kicsit!

Az egesz ugye ugy indult, hogy Ferkom gondolt egyet, es 2012 szeptembereben egy csodas napsuteses szombaton “elrangatott” Londonba (akkor meg a varoson kivul laktunk) es a Tower Bridge-dzsel a hatterben egy szerelmes level es vers kisereteben megkerte a kezemet. (En meg elbogtem magam, ez annyira jellemzo… 🙂 ) Aztan “minek varjunk” alapon bele is vettetuk magunkat az eskuvoszervezesbe! (Na jo, foleg en…) Mindenkepp Magyarorszagon akartuk megtartani az esemenyt, es en mindenkepp kinti, tehat nyari lagzit szerettem volna…

Ossze is jott. A jo idoert elmormolt imaim is meghallgatasra talaltak: julius vege, 40 fok arnyekban, felho egy szal se. Meg jo, hogy medences bulit szerveztunk! 🙂 Emlekszem az elejen meg mindenki megrokonyodve hallgatta, ahogy lelkesen ecseteltuk a tervunket.

Medences buli? Mi az, hogy medences buli? Es akkor oda furdoruhat is kell vinni…?

Vegul persze mindenki a vizben landolt (ki onszantabol, ki nem), sokan meg a ceremonia kezdese elott.

Ahogy mar irtam, eletem legszebb idoszaka volt az a ket het, es nem is csak az eskuvo, meg a naszut, hanem az elotte levo egy hetes hajra is.

Rengeteg segitseget kaptam, rengeteg szeretet vett korul. Mindenki szivet-lelket beleadta a maga kis feladataba, es torekedett arra, hogy minden a leheto legtokeletesebb legyen.

Emlekszem, ahogy a ruhaprobamon a fel Sugarbird iroda azon agyalt, hogy hogyan oldjuk meg, hogy a ruha mely hatkivagasanal ne csusszon ki a fehernemum pantja. (Vegul a patent lett a megoldas.) Vagy hogy milyen lelkesen osszehordtak az epuletben talalhato osszes sarga ruhat, mikor meghallottak, hogy a tanumnak meg nincs meg a rucija…

A szakacsunk is igencsak odatette magat, es olyan lelkesedessel tervezte a menut, mintha minimum az orszag elitjenek fozne…

A virag-, es diszlettervezonk pedig valami zsenialisat alkotott… de emlithetnem a sminekemet is, a hajamat, a fehernemut, amit meglepibe vettem a naszutra, vagy magat a zenekart is, akik eppugy elveztek a bulit, mint mi.

Mindannyian az ismerosi korunkbol kerultek ki, es mindannyian csodalatos munkat vegeztek. Remek bizonyiteka annak, hogy nem feltetlen a legdragabb, vagy a legfelkapottabb a jo… hanem az, ami szivbol jon. Ma se cserelnek le senkit a szerevezok kozul!

KF_077_k

A helyszin egyebkent a szulootthonomhoz kozel, Dunaegyhazan volt, egy par utcas faluban az Alfoldon. Van ott egy csodas nyaralohaz, hatalmas kerttel, medencevel, dzsakuzzival, sorkertel, a medence mellett barpulttal… hat ez volt a mi tokeletes helyszinunk!

KF_034_k

Volt viszont egy apro bokkenoje a dolognak: a mi anyakonyvezetonk “hatalma” nem ert el Dunaegyhazaig, az ottani pedig allitolag nem hajlando kimenni helyszinre… mi pedig nem akartunk csinnadrattas falun-keresztulvonulaszast. Igy csalashoz folyamodtunk: hivatalosan egy nappal elobb, a falunkban hazasodtunk ossze, a csaladom es a tanuk jelenleteben, (Utana pedig egy jo hangulatu dunaparti ebeddel – meg jopar palinkaval – folyottuk le az egeszet. :))

Egyebkent mar a lanybucsum se volt semmi! Azon szerencsesek koze tartozom, akinek szuper lelkes es iszonyat kreativ baratai vannak: nem hagytak csak ugy “siman” lereszegedni. Egy csomo – aljas – feladatot kellett megoldanom, mikozben vegigjartuk Budapest jonehany krimojat… kozben pedig tobbszor “belebotlottunk” a sracokba is. Termeszetesen a vegen a sztriptiztancos sem maradt el… 😉 Az estet vegul a fiuk csapataval egyesulve, egy kozos bulizassal zartuk…

1093861_10200336077666140_966530788_o

A lanybucsus polom dijnyertes kepe. Hugger agyament fantaziajat dicseri…

A masnapot aztan vegigszenvedtuk a rendkivul szolidalis tanummal egy budai lakas erkelyen, igy vegul hivatalosan csak hetfon “kerultem elo”. Igy volt tokeletes. 🙂

Ha bulizasrol van szo, a barati tarsasagunk egyebkent mindig kitesz magaert. Ne ertsetek felre, nem arra gondolok, hogy irgalmatlan mennyisegu pia elfogy, mindenki csatak keszen lesz es csokolom, hanem… az irgalmatlan pia resze vegulis stimmel, de valahogy megse “butulunk” el (teljesen). Cserebe olyan eszement sztorik kerekednek ki, amikrol meg hetekkel kesobb is vinnyogva-nevetve beszelunk.

Nem volt ez mashogy az eskuvon se.

A keszulodes, a ceremonia eletem legmeghatobb pillanatai voltak, nem is birtam siras nelkul. “Oltarhoz” vonulni apaval (aki szintugy meg volt hatodva, csak probalta nem mutatni :)), ahogy a vendegsereg meglat es megtapsol, ahogy a Ferko eloszor megpillant a ruhaban… a csodaszep koszoruslanykaim szepen sorban egymas mellett… na meg a sracok is ahogy a napszemcsiben feszitettek, mint valami testorok. Az anyakonyveztonk meghato beszede (amire igyekeztem nem odafigyelni, hogy ne bogjek folyamatosan). A legjobb barat emleke, aki sajnos mindezt nem lathatta… Az a sok kedves barat es csaladtag, aki csak a mi kedvunkert volt jelen, orult velunk es turte az irgalmatlan forro juliusi delutant…

Ennyi intenziv erzelem, illetve a szervezes miatti stressz megelese utan nem is vagytunk masra, csak egy onfeledt bulizasra.

Megkaptuk.

A medence persze – ahogy mar emlitettem – ebben vegul remek huzasnak minosult: uszott mindenki, az is aki akart, az is aki nem. Mi fiatalok orultunk, hogy egyutt lehetunk, az idosebbek pedig a parton uldogelve neztek nosztalgikusan az onfeledt szorakozast. (Na persze a tancbol aztan ok sem maradtak ki…)

Jo volt latni, ahogy a csaladtagjaink es a barataink “vegyulnek”, egyutt tancolnak es egyutt nevetnek.

Noha nem akartunk nagyon hagyomanyos lagzit, volt par dolog, amit nem lehetett kihagyni: az egyik cimborankat vofely szerepben, menyasszony-rablast, vagy a menyecske tancot.

De azert akadtak oda nem illo elemek is: felfujhato gumi T-Rex, vagy epp a “sugarveszely” feliratu szalag, amivel meg az elejen a vacsora helyszinet keritettuk el… vagy a rendorok, akik becsuletbol kijottek, es szoltak, hogy kicsit csavarjuk mar lejjebb a zenekart…  🙂

Aztan ahogy haladt elore az este, ugy szallingoztak el a csaladtagok. Vegul szinte csak a barati tarsasag egy resze maradt, akikkel egyutt ultunk ruhastul-fehernemustul a kinti dzsakuzziban, es az utolso pohar pezsgoket kortyolgatva elveztuk a napfelkeltet…

Hajnalban, csuromvizesen, instant vigyorral mentunk el aludni, hogy aztan nehany oraval kesobb irgalmatlan autoriaszto-hang ebresszen minket, es nagyjabol a fel falut is. Az egyik cimbora autojanak biztonsagi rendszere meghibasodott az elazott slusszkulcs miatt, ezert szegeny BMW heves tiltakozassal adta mindenki tudtara, hogy o talan “el van lopva”.

A buli veszteseg listaja egyebkent a kovetkezo volt:

  • egy serult lab
  • egy elazott fenykepezogep
  • egy elazott mobiltelefon
  • egy szetazott TAJ-kartya
  • egy meghibasodott BMW amit vegul csak elvontatni lehetett
  • egy torott allolampa
  • egy tucat torott pohar
  • egy szanaszet azott menyasszonyi ruha

… es meg amirol nem szereztem tudomast. 🙂

Ellenben gazdagodtunk rengeteg remek pillanattal, emlekkel, sztorikkal amiket meg mind a mai napig emlegetunk, kepekkel, amiken mind a mai napig nevetunk.

Ime most  egy csokorra valo meg egyszer (ha kattintotok a kepre, megnezhetitek nagyobban is):

1012704_10201915623950997_1138422385_n

KF_089_k

KF_206_k

A vendegsereg

KF_257_k

Koszoruslanyok es a testorok 🙂

KF_284_k

🙂

KF_288_k

Superheroes

gopro

KF_300_k

KF_324_k

KF_312_k

KF_379_k

KF_389_k

A meg nem hivott “videki” vendegek 🙂

KF_404_k

KF_406_k

Menyasszony rablas

KF_416_k

Az egyik kedvenc kepem 🙂

KF_422_k

Visszavinni nehezebb volt

KF_429_k

Furdik a menyasszony!

KF_514_k

Ott a T-Rex!

KF_523_k

*

Vegul pedig egy tavalyi facebook-bejegyzesemet ideznem, amivel ismet koszonetet mondhatok, illetve talan egyesek fel nem tett kerdeseit is megvalaszolhatom:

“Két okból irom ezt a bejegyzést. Egyrészt, hogy még egyszer, naaagy nyilvánosság elött is megköszönjük mindenkinek a csodálatos munkáját és szuper hozzáállását, másrészt nem titkolt szándékom ezeket a remek embereket és a szolgáltatásaikat reklámozni is. Hosszú bejegyzés, de leendő házasulandóknak hasznos. 

Akkor tehát sorrendre való tekintet nélkül, köszönjük:
* a Forráspontnak (Dunaegyháza) a remek helyszint, és Krammer Zolinak az istenifinom vacsit. (A káposzta brutál jó volt!:))
* A Marcipán cukinak (Dunaföldvár) a tortát, ami pont úgy nézett ki, ahogy szerettük volna! Marcipán Cukrászda Dunaföldvár, Dunaújváros
Glam maker Szilvinek a csodás, viz, könny és hatezer fok álló sminket, no meg a remek társaságot!
Mirko Mark Photography-nak az elkapott pillanatokat…. aaannyira jók!
Fodrászat-Gortva Szilvia-nak a csodaszép hajkölteményt. Bármilyen ötlettel rukkolok elő, mindig megcsinálja!
* Gottschallné Zitának és családjának a diszletet, a meseszép csokrokat és a hajdisz virágokat. Imádtam a közös munkát! (Meg a napraforgó lopást. :))
* Adrinak a napsárga cipellőt! Már pont kezdtem feladni a reményt!  –http://adryszalon.hu/
* Jesszus, hát nem utolsó sorban a Sugarbird-nek a gyönyörű ruhákat, kreativitást, és azt, hogy mindenre találtak megoldást! (Még a tanunak is “túrtak” az utolsó utáni pillanatban egy csodaszép sárga rucit! :))
Horváth Eszter-nek a medálomat. Örök emlék, és nem is lehetett volna tökéletesebb! – http://www.meska.hu/Shop/index/14685
Veronika & The Wedding Boys-nak a hangulatot, az összes jó számot, “kecsapszongozást”… na jó, meg a mulatós zenét is!  Korosztálytól függetlenül nálunk már mindenki úgy emlegeti őket, mint a “világ legjobb partyzenekara”.
* szpesöl tenksz az FRKS Lingerie-nek és Zsófinak a… khm… “sikeres” nászutas fehérneműkért!

Kedves Péter Proity úrnak pedig nem ártana elgondolkodnia azon, hogy pályát tévesztett, mert tökéletes Ceremóniamester volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

….. és nem utolsó sorban köszönet a szüleinknek a sok-sok segitségért, és az összes résztvevőnek a remek hangulatért!!!!!!!!!!

Nos tehát, ennyi kell egy szuper lagzihoz! :))))”

 

Foci, foci, foci… es egy kis nosztalgia :)

Az elso VB, amit mar erdeklodessel figyeltem, az 1998-as francia esemeny volt. Mar akkor is lenyugozott az egesz hangulata, es noha nem voltam (vagyok / leszek) nagy foci szakerto, nem esett nehezemre apa melle kuporodni a kanapen, es nezni, ahogy 20 ember kergeti a labdat. (A kapusokat direkt hagytam ki. :))

Azota se lettem vegul valami nagy futball-fan, de a VB meg mindig, szamomra is varva-vart, izgalmas esemeny.

Rengeteg kellemes, szines emlek kot ehhez a 4 evenkent bekovetkezo laza egy honaphoz. S hogy mi koze ennek a Szerelmes Juniusomhoz…?

2006 – nemetorszagi VB

Egy eve voltam a Pecsi Egyetem pszichologia szakos hallgatoja. Elveztem az eletet, imadtam Pecset, rengeteg kedves barat vett korul. Mienk volt a vilag, elveztuk minden pillanatat, a vizsgaidoszak veget, a fulledt nyari esteket.

Aprilis eleje ota alakult a parkapcsolatom, amely a hosszas bevezeto utan eleg gyors tempora kapcsolt: aprilis kozepen mar a Ferko es ket cimboraja is nalam vendegeskedett, hogy az en “csajaimmal” egyutt tomboljuk vegig a valaha volt legjobb egyetemi napokat az – akkor meg romos – Zsolnay gyarban. Igazi fesztival hangulat a nyar kezdete elott: ez volt a PEN.

Rengeteget nevettunk, rengeteget szorakoztunk, a ket barati tarsasag nagyon hamar megtalalta a kozos hangot. A fiuk dietas kajat foztek nekunk (bezony, mar akkor, 2006-ban is adtunk az egeszsegre! 🙂 ), a 2-es buszon pedig a Zsolnay fele zotykolodve elhangzott az elso “szeretlek” is.

Aztan elerkezett a junius, a VB, es mi muanyag poharbol ittuk a Szalon sort es fulledt satrakban, osszecsukhato sorpadon, nyujtott nyakkal neztuk vegig a meccseket. Kozben minduntalan ismerosbe botlottunk – mind Pecsen, mind Pesten.

4 evnyi tavkapcsolat kovetkezett: a Budapest – Pecs – Harta (Bacs-Kiskun megye) szentharomsag.

Ossze kellett volna szamolni a megtett kilometereket, a megvett menetjegyeket, az elkoltott forintokat.

2009gyenesdias

2009 nyara – uton Gyenesdias fele

2010 – del-afrikai VB

Negyedik evemet tapostam az egyetemen, es a kapcsolatunk is eppen megkezdte a negyedik evet. Tulelt mar egy felevnyi nemetorszagi tavolletet: februarban tertem haza az Erasmus felevemrol.

Majusban elhagytam Pecset es felkoltoztem Budapestre, hogy vegre egyutt lehessunk. Lezarult egy korszak, lezarult a tavkapcsolat.

Orultem, hogy otthon lehetek, de nagyon hianyoztak az Erasmuson megismert arcok, a sokfele nemzet, a sok izgalmas barat. Ezert aztan fogtam magam, es juniusban buszra pattantam. Meg sem alltam egeszen Frankfurtig, ahol a kerekeket sinre cserelve zotyogtem el a csodas Marburgig, hogy az ottmaradottakkal nosztalgiazzak egy kicsit. Minden este mas nemzetnek drukkoltunk, hatalmas atelessel, nyakig kifestve. Ha kellett brazil voltam, ha kellett olasz, harmadik nap pedig nemet. Nem a verseny volt a lenyeg, hanem hogy egyutt drukkoltunk egymas nemzeteert.

Egy heten keresztul megallas nelkul enekeltuk a “Waka waka“-t (a szamot egyebkent a mai napig nem sikerult megunnom), hazafele pedig patakokban csorogtak a konnyeim a “Wavin’ flag“-re. Feltem tole, hogy sok emberrel, akivel ebben az idoszakban imerkedtem meg, tobbet sose fogunk mar eloben talalkozni…

Hazaertem, sajgott a lelkem, fajt, hogy a vilag tul nagy ahhoz, hogy minden baratsagot “megtartsak”. Azota megtanultam, hogy ez a “vilaglatas” ara: tul sok kedves ember tul sok helyen, tul messze…

Szerencsere az otthoniak nem hagytak sokaig szomorkodni, mentunk egyutt szinte minden adando alkalommal a Szabasdag terre (“szabter”)  kivetiton nezni nezni a meccset. A kozeli, sas utcai lakasban halomra alltak a rekesz sorok, igy municio mindig volt, felidoben egy pisi szunettel egybekotve haza lehetett szaladni erte.

Ott voltunk a ter kozepen amikor csak lehetett, meg a Ferko szuletesnapjat is ott unnepeltuk. Szigoruan narancssargaban, elvegre a hollandoknak drukkoltunk, mar akkoriban is…! (Pedig meg fogalmunk sem volt rola, hogy kicsivel kesobb Amszerdamban fogunk kikotni.)

Orultunk, hogy vegre egyutt lakhatunk, a nagybetus Elet kuszoben alltunk: en fel labbal kint az egyetemrol, eletem elso teljes ideju allasaban, elhagyva a szamomra oly’ kedves Pecset.

2009Marburg

2009 november – Marburg

2014 – brazil VB 

Az utobbi 4 evben diplomat szereztem, es – mint ahogy mar 2010-ben is sejtettem  – elhagytuk az orszagot.

Sok embert megismertunk, sokat lattunk es meg tobbet tanultunk. Elfogadasrol, eletrol, halalrol, es talan egy kicsit mar arrol is, hogy mi fontos igazan az eletben.

Tavaly osszehazasodtunk (na az is meger egy kulon bejegyzest!), amely eletem egyik legszebb elmenye / idoszaka volt.

Iden meg csak a nyar es a VB elejen tartunk, de remelem, hogy kesobb ugyanilyen nosztalgiaval fogok visszagondolni “az angliai” VB-re is, mint az eddigiekre. Sok nevetes, leguritott cider es vegigszurkolt meccs emleke a fejemben levo “mosolyalbumba”.

Arra pedig hatalmas kivancsisaggal gondolok, hogy vajon a 2018-as VB hol es hogyan er majd minket? Az eddigiek alapjan bizton allithatom, hogy a kovetkezo 4 evben is sok meglepetesben lesz reszunk… tovabbra is egyutt.

2011Amszterdam(pink)

2011 nyara – Amszterdam

2012egyeveAms

2012 majus – egy eve Amszerdamban (Mennyi?!)

2012AMStengerpart

2012 nyara – Zandvoort tengerpart

2013eljegyzes

2012 szeptember – London – Az eljegyzes 🙂

2013RomeHoneymoon

2013 – Roma – naszut

*

Most meseljetek Ti! Kinek mi(k) a legkedvesebb VB-s emleke(i)?

Szinesfutas!

Hat gyerekek ez egy “orom-poszt” lesz, mert mar alig vartam, hogy megoszthassam veletek a hetvegi Color Run elmenyeket.

Gondolom sokan lattatok a kepeket (ha nem, gorgess lejjebb), es lejon roluk, hogy bizony eszmeletlen jo moka volt, a maga apro hibaival egyutt.

Nagyon vartam mar az esemenyt, igaz egy ici-picit tartottam is tole, mindazok ellenere, hogy a szervezok eleg vilagossa tettek: itt nem a teljesitmeny, hanem az elvezet a lenyeg. Ha futsz, az is jo, ha setalsz az is, vagy tancolhatsz, vagy vegig mehetsz kezen allva, hason csuszva, ahogy tetszik. En ugyanakkor nyilvan allitottam bizonyos elvarasokat magam fele, plusz ugye sose voltam futoversenyen azelott (max. csak szurkolni)… a lenyeg, hogy szombat delelott mar ugy be voltam sozva, hogy a Ferko alig birt velem, es igaz ami igaz a tortentek utan meg a mai napig kicsit hiperaktiv (es a szokottnal dilisebb) vagyok. 🙂

Az egesz sztori egyebkent ott kezdodik, hogy amennyire vartam a futos csomagocskamat (polo, fejpant, meg egyeb aprosagok), annak epp annyira nem akarodzott megerkeznie. A Ferkoet szepen kiszallitottak, itt lengette elottem minden nap, en meg ketnaponta zaklattam a szervezoket ketsegbeesesemben.

Vegul sajat poloban indultam neki a napnak – az igeret az volt, hogy atvehetem a paksametat a kezdes elott, a szigoruan pink szinu info sator elott.

Emiatt masfel oraval a rajt elott mar a helyszinen kellett lennunk… am legyen.

Vegul tenyleg megkaptam a pakkot, orultem is neki mint Nyilas Misi. 🙂 (Hianyzott a hazszam, igy a posta visszakuldte a csomit a feladonak… ez ram olyan jellemzo… :))

pakk

Milyen jo kis Wembley-koszoru van a fejemnel! A kezemben pedig a bizonyos kezbesitetlen csomag.

Az esemenyre egyebkent beszereztem egy szuper szines edzo nacit is, amit meg a futas napjan kicsit meg kellett buheralni, mert felo volt, hogy a 2. km kornyeken egyszercsak szepen lecsusszan majd rolam. Magyarul megfogalmazva kicsit nagy, foleg derekban.

Ezert aztan a sufni tuning megoldas az lett, hogy az edzos rovidnacimbol szo szerint kirantottam a madzagot, es azt befuztuk (pontosabban a draga ferjecskem befuzte!) a naciba a derek-gumi melle, majd jol megkotottuk.

Szerencsere nem esett le, plusz az angol lanyok irigykedtek is nagyban, meg kerdeztek, hogy honnan van ilyen nacim… hat made in Hungary, bocsesz!

color

Azt hiszem kelloen az esemenyhez oltoztunk.

colorrunner

A fejpanttal kicsit megszenvedtunk. 🙂

Miutan megkaparintottam a futos felszerelesemet, szuttyogtunk kicsit a Lidl parkolojaban, ahol a nep gyulekezett, illetve bevartuk a fonokomet meg a baratnojet… nem is lehetne szebben befejezni a “Melo Majust” mint egy mocskos jo bulival a fonokommel. 🙂

A hangulat egyre jobban alakult, a tomeg egyre duzzadt, a nap egyre jobban sutott, minden a helyen volt…

Szolt a zene, volt bemelegites, ugyhogy mar a rajthoz vezeto sorbanallaskor elegge felporogtunk…

…de hiaba…

Mivel csekely 18 ezren sorakoztunk fel, igy nyilvan nem indulhatott mindenki egyszerre. A futokat nagyjabol 1000 emberenkent inditottak utnak, igy eltartott egy jo darabig, amig lassan elaraszoltunk a rajthoz. A “jo darabig” egyebkent azt hiszem eleg enyhe kifejezes, es nem fedi a valosagot: BAROMI SOKAIG alltunk sorba. Azert probaltuk megorizni a jokedvet, meg a fonokom se nyavogott annyit, mint altalaban szokott (jesszusom ezt most remelem nem olvassa itt valami gugli forditoval!).

Aztan az inditasnal megint kis zene, meg hangulat fokozas – nekem ennel a pontnal asszem kb egy zabszem se fert volna be a seggembe… es RAJT!

A Wembley-t futottuk nagyjabol korbe, es a szakasz rogton egy egesz baratsagos “kis” emelkedovel kezdodott. Na hat ha valami nincs a hetvegi csatornaparti futopalyamon, az pont az emelkedo, de azert tisztesseggel vettem az akadalyt. Aztan kb az elso kilometer utan jott az elso szinkapu (pink!), amin jo Color futo modjara vegig is rongyoltam – na mar ugy a magam kis tempojaban.

Hat… nem kellett volna, mert a torkom jol tele ment a por-festekkel. Ebbol tanulva a tobbi kapunal lassitottam es inkabb setaltam, ez egyebkent azert se volt egy rossz otlet, mert akadt, akik bizti ami bizti alapon lefekudt a foldre, es jol meghempergett a festekben… na amilyen festekfelho volt, egy ilyen egyenen tuti keresztulvagodtam volna a nagy “nyargalaszasban”. Szoval ennyi seta kb muszaj volt.

Sokan gyalogoltak egyebkent, igy rajottem, hogy a nalad lassabbakat kerulgetni bizony igencsak faraszto!

Hiaba futkosok 5 kilometereket a kis kacsausztatomnal is, bevallom noiesen, hogy a nemi seta ellenere, a kerulgetes es a szintkulonbsegek miatt nekem lelkesito kihivas volt a tav megtetele. Mondjuk a vegen megallapitottuk, hogy szerintunk nem volt teljes 5 km a tav, de en azert igy is megereztem a vegere, hogy “futottam na”.

A celnal aztan kaptunk vizet meg kis fekete zacskoban festekeeeeeet, es indulhatott a moka! A festek celja az lett volna, hogy a party kozben dobaljuk szet oket, de persze senki nem birt magaval, igy mar a cel utani par meteren hatalmas szincsata alakult ki.

Aztan mindenki eszmelt, hogy kicsit arrebb a szinpadnal mar bombol a zene es gyulekezik a nep, ugyhogy nemi festekgyujto korut utan mi is oda vettuk az iranyt.

A zenet valami DJ szolgaltatta, de kb a youtube-rol is nyomhattak volna (lehet onnan nyomtak), igazabol fokent mostani ugralos party-zenek szoltak. Volt egy srac a szinpadon, o vegig lelkesitette a tomeget, illetve neha visszaszamolt, hogy ezzel szabalyozza, hogy mikor bontsuk es dobjuk mind egyszerre a festekeket (mert az ugye baromi jol nez ki).

festek

Merenyletre keszulok egy zacsi festekkel a kezemben.

buli

Festekfelho a buli kozben.

Konkretan ugy pattogtunk vagy egy oran keresztul mint egy megveszett gumilabda, a futas utan meg siman felert egy istenes kardioval a dolog!

 Talaltam egyebkent egy rovid videot, ami a buli egyik legjobb pillanatat orokitette meg: kb 18 ezer ember egyszerre nyomja a Village People YMCA cimu szamat. Nem tudom, hogy erre direkt keszultek-e a szervezok, de meg amikor a rajthoz araszoltunk, akkor is benyomtak – tobbek kozott – ezt a szamot is, es a kornyeken allo par ezer ember automatikusan, osszebeszeles nelkul mutogatta a betuket a refrenre.

Igy a futas utani party alatt ez a szam mar kb kotelezo darab volt.

Szerintem atadja a hangulatot 🙂 :

Na hat kerem igy nyomtuk mi “szinesfutas” modra, mondhatnam piszkosul elveztuk, kacc-kacc.

Gondolom nem kell nagyon magyaraznom, hogy miert is regisztraltunk be nagyjabol mar masnap a szeptemberi brightoni futasra is. Ebbol kerem sose eleg! 🙂

Vegezetul pedig a mocskos valosag:

selfie2

selfie

 

Hazaerve az este folyaman egy darabig vakargattuk magunkrol a festeket… illetve a feher Nike sportmelltartom meg mindig lilas arnyalatban jatszik…

Ennyit boven megert a dolog. 🙂

after

Az “utana” kep.