Foci, foci, foci… es egy kis nosztalgia :)

Az elso VB, amit mar erdeklodessel figyeltem, az 1998-as francia esemeny volt. Mar akkor is lenyugozott az egesz hangulata, es noha nem voltam (vagyok / leszek) nagy foci szakerto, nem esett nehezemre apa melle kuporodni a kanapen, es nezni, ahogy 20 ember kergeti a labdat. (A kapusokat direkt hagytam ki. :))

Azota se lettem vegul valami nagy futball-fan, de a VB meg mindig, szamomra is varva-vart, izgalmas esemeny.

Rengeteg kellemes, szines emlek kot ehhez a 4 evenkent bekovetkezo laza egy honaphoz. S hogy mi koze ennek a Szerelmes Juniusomhoz…?

2006 – nemetorszagi VB

Egy eve voltam a Pecsi Egyetem pszichologia szakos hallgatoja. Elveztem az eletet, imadtam Pecset, rengeteg kedves barat vett korul. Mienk volt a vilag, elveztuk minden pillanatat, a vizsgaidoszak veget, a fulledt nyari esteket.

Aprilis eleje ota alakult a parkapcsolatom, amely a hosszas bevezeto utan eleg gyors tempora kapcsolt: aprilis kozepen mar a Ferko es ket cimboraja is nalam vendegeskedett, hogy az en “csajaimmal” egyutt tomboljuk vegig a valaha volt legjobb egyetemi napokat az – akkor meg romos – Zsolnay gyarban. Igazi fesztival hangulat a nyar kezdete elott: ez volt a PEN.

Rengeteget nevettunk, rengeteget szorakoztunk, a ket barati tarsasag nagyon hamar megtalalta a kozos hangot. A fiuk dietas kajat foztek nekunk (bezony, mar akkor, 2006-ban is adtunk az egeszsegre! 🙂 ), a 2-es buszon pedig a Zsolnay fele zotykolodve elhangzott az elso “szeretlek” is.

Aztan elerkezett a junius, a VB, es mi muanyag poharbol ittuk a Szalon sort es fulledt satrakban, osszecsukhato sorpadon, nyujtott nyakkal neztuk vegig a meccseket. Kozben minduntalan ismerosbe botlottunk – mind Pecsen, mind Pesten.

4 evnyi tavkapcsolat kovetkezett: a Budapest – Pecs – Harta (Bacs-Kiskun megye) szentharomsag.

Ossze kellett volna szamolni a megtett kilometereket, a megvett menetjegyeket, az elkoltott forintokat.

2009gyenesdias

2009 nyara – uton Gyenesdias fele

2010 – del-afrikai VB

Negyedik evemet tapostam az egyetemen, es a kapcsolatunk is eppen megkezdte a negyedik evet. Tulelt mar egy felevnyi nemetorszagi tavolletet: februarban tertem haza az Erasmus felevemrol.

Majusban elhagytam Pecset es felkoltoztem Budapestre, hogy vegre egyutt lehessunk. Lezarult egy korszak, lezarult a tavkapcsolat.

Orultem, hogy otthon lehetek, de nagyon hianyoztak az Erasmuson megismert arcok, a sokfele nemzet, a sok izgalmas barat. Ezert aztan fogtam magam, es juniusban buszra pattantam. Meg sem alltam egeszen Frankfurtig, ahol a kerekeket sinre cserelve zotyogtem el a csodas Marburgig, hogy az ottmaradottakkal nosztalgiazzak egy kicsit. Minden este mas nemzetnek drukkoltunk, hatalmas atelessel, nyakig kifestve. Ha kellett brazil voltam, ha kellett olasz, harmadik nap pedig nemet. Nem a verseny volt a lenyeg, hanem hogy egyutt drukkoltunk egymas nemzeteert.

Egy heten keresztul megallas nelkul enekeltuk a “Waka waka“-t (a szamot egyebkent a mai napig nem sikerult megunnom), hazafele pedig patakokban csorogtak a konnyeim a “Wavin’ flag“-re. Feltem tole, hogy sok emberrel, akivel ebben az idoszakban imerkedtem meg, tobbet sose fogunk mar eloben talalkozni…

Hazaertem, sajgott a lelkem, fajt, hogy a vilag tul nagy ahhoz, hogy minden baratsagot “megtartsak”. Azota megtanultam, hogy ez a “vilaglatas” ara: tul sok kedves ember tul sok helyen, tul messze…

Szerencsere az otthoniak nem hagytak sokaig szomorkodni, mentunk egyutt szinte minden adando alkalommal a Szabasdag terre (“szabter”)  kivetiton nezni nezni a meccset. A kozeli, sas utcai lakasban halomra alltak a rekesz sorok, igy municio mindig volt, felidoben egy pisi szunettel egybekotve haza lehetett szaladni erte.

Ott voltunk a ter kozepen amikor csak lehetett, meg a Ferko szuletesnapjat is ott unnepeltuk. Szigoruan narancssargaban, elvegre a hollandoknak drukkoltunk, mar akkoriban is…! (Pedig meg fogalmunk sem volt rola, hogy kicsivel kesobb Amszerdamban fogunk kikotni.)

Orultunk, hogy vegre egyutt lakhatunk, a nagybetus Elet kuszoben alltunk: en fel labbal kint az egyetemrol, eletem elso teljes ideju allasaban, elhagyva a szamomra oly’ kedves Pecset.

2009Marburg

2009 november – Marburg

2014 – brazil VB 

Az utobbi 4 evben diplomat szereztem, es – mint ahogy mar 2010-ben is sejtettem  – elhagytuk az orszagot.

Sok embert megismertunk, sokat lattunk es meg tobbet tanultunk. Elfogadasrol, eletrol, halalrol, es talan egy kicsit mar arrol is, hogy mi fontos igazan az eletben.

Tavaly osszehazasodtunk (na az is meger egy kulon bejegyzest!), amely eletem egyik legszebb elmenye / idoszaka volt.

Iden meg csak a nyar es a VB elejen tartunk, de remelem, hogy kesobb ugyanilyen nosztalgiaval fogok visszagondolni “az angliai” VB-re is, mint az eddigiekre. Sok nevetes, leguritott cider es vegigszurkolt meccs emleke a fejemben levo “mosolyalbumba”.

Arra pedig hatalmas kivancsisaggal gondolok, hogy vajon a 2018-as VB hol es hogyan er majd minket? Az eddigiek alapjan bizton allithatom, hogy a kovetkezo 4 evben is sok meglepetesben lesz reszunk… tovabbra is egyutt.

2011Amszterdam(pink)

2011 nyara – Amszterdam

2012egyeveAms

2012 majus – egy eve Amszerdamban (Mennyi?!)

2012AMStengerpart

2012 nyara – Zandvoort tengerpart

2013eljegyzes

2012 szeptember – London – Az eljegyzes 🙂

2013RomeHoneymoon

2013 – Roma – naszut

*

Most meseljetek Ti! Kinek mi(k) a legkedvesebb VB-s emleke(i)?

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s