Aso, kapa, nagyharang

Ahogy kijott a nyar es a joido, ugy jut eszembe egyre tobbszor eletem egyik legkedvesebb idoszaka: a tavalyi eskuvonk. Az egy dolog, hogy a Szerelmes Juniusom is megkoveteli, hogy kicsit visszamenjek az idoben es abrandozzak, de a Facebookon is azt vettem eszre, hogy nem en vagyok az egyeduli nosztalgiazo… hogy az ismeroseim is “felkaptak” az esemenyt, ujra elo-elo kerulnek a regi kepek…

Hat akkor kicsikeim nosztalgiazzunk kicsit!

Az egesz ugye ugy indult, hogy Ferkom gondolt egyet, es 2012 szeptembereben egy csodas napsuteses szombaton “elrangatott” Londonba (akkor meg a varoson kivul laktunk) es a Tower Bridge-dzsel a hatterben egy szerelmes level es vers kisereteben megkerte a kezemet. (En meg elbogtem magam, ez annyira jellemzo… 🙂 ) Aztan “minek varjunk” alapon bele is vettetuk magunkat az eskuvoszervezesbe! (Na jo, foleg en…) Mindenkepp Magyarorszagon akartuk megtartani az esemenyt, es en mindenkepp kinti, tehat nyari lagzit szerettem volna…

Ossze is jott. A jo idoert elmormolt imaim is meghallgatasra talaltak: julius vege, 40 fok arnyekban, felho egy szal se. Meg jo, hogy medences bulit szerveztunk! 🙂 Emlekszem az elejen meg mindenki megrokonyodve hallgatta, ahogy lelkesen ecseteltuk a tervunket.

Medences buli? Mi az, hogy medences buli? Es akkor oda furdoruhat is kell vinni…?

Vegul persze mindenki a vizben landolt (ki onszantabol, ki nem), sokan meg a ceremonia kezdese elott.

Ahogy mar irtam, eletem legszebb idoszaka volt az a ket het, es nem is csak az eskuvo, meg a naszut, hanem az elotte levo egy hetes hajra is.

Rengeteg segitseget kaptam, rengeteg szeretet vett korul. Mindenki szivet-lelket beleadta a maga kis feladataba, es torekedett arra, hogy minden a leheto legtokeletesebb legyen.

Emlekszem, ahogy a ruhaprobamon a fel Sugarbird iroda azon agyalt, hogy hogyan oldjuk meg, hogy a ruha mely hatkivagasanal ne csusszon ki a fehernemum pantja. (Vegul a patent lett a megoldas.) Vagy hogy milyen lelkesen osszehordtak az epuletben talalhato osszes sarga ruhat, mikor meghallottak, hogy a tanumnak meg nincs meg a rucija…

A szakacsunk is igencsak odatette magat, es olyan lelkesedessel tervezte a menut, mintha minimum az orszag elitjenek fozne…

A virag-, es diszlettervezonk pedig valami zsenialisat alkotott… de emlithetnem a sminekemet is, a hajamat, a fehernemut, amit meglepibe vettem a naszutra, vagy magat a zenekart is, akik eppugy elveztek a bulit, mint mi.

Mindannyian az ismerosi korunkbol kerultek ki, es mindannyian csodalatos munkat vegeztek. Remek bizonyiteka annak, hogy nem feltetlen a legdragabb, vagy a legfelkapottabb a jo… hanem az, ami szivbol jon. Ma se cserelnek le senkit a szerevezok kozul!

KF_077_k

A helyszin egyebkent a szulootthonomhoz kozel, Dunaegyhazan volt, egy par utcas faluban az Alfoldon. Van ott egy csodas nyaralohaz, hatalmas kerttel, medencevel, dzsakuzzival, sorkertel, a medence mellett barpulttal… hat ez volt a mi tokeletes helyszinunk!

KF_034_k

Volt viszont egy apro bokkenoje a dolognak: a mi anyakonyvezetonk “hatalma” nem ert el Dunaegyhazaig, az ottani pedig allitolag nem hajlando kimenni helyszinre… mi pedig nem akartunk csinnadrattas falun-keresztulvonulaszast. Igy csalashoz folyamodtunk: hivatalosan egy nappal elobb, a falunkban hazasodtunk ossze, a csaladom es a tanuk jelenleteben, (Utana pedig egy jo hangulatu dunaparti ebeddel – meg jopar palinkaval – folyottuk le az egeszet. :))

Egyebkent mar a lanybucsum se volt semmi! Azon szerencsesek koze tartozom, akinek szuper lelkes es iszonyat kreativ baratai vannak: nem hagytak csak ugy “siman” lereszegedni. Egy csomo – aljas – feladatot kellett megoldanom, mikozben vegigjartuk Budapest jonehany krimojat… kozben pedig tobbszor “belebotlottunk” a sracokba is. Termeszetesen a vegen a sztriptiztancos sem maradt el… 😉 Az estet vegul a fiuk csapataval egyesulve, egy kozos bulizassal zartuk…

1093861_10200336077666140_966530788_o

A lanybucsus polom dijnyertes kepe. Hugger agyament fantaziajat dicseri…

A masnapot aztan vegigszenvedtuk a rendkivul szolidalis tanummal egy budai lakas erkelyen, igy vegul hivatalosan csak hetfon “kerultem elo”. Igy volt tokeletes. 🙂

Ha bulizasrol van szo, a barati tarsasagunk egyebkent mindig kitesz magaert. Ne ertsetek felre, nem arra gondolok, hogy irgalmatlan mennyisegu pia elfogy, mindenki csatak keszen lesz es csokolom, hanem… az irgalmatlan pia resze vegulis stimmel, de valahogy megse “butulunk” el (teljesen). Cserebe olyan eszement sztorik kerekednek ki, amikrol meg hetekkel kesobb is vinnyogva-nevetve beszelunk.

Nem volt ez mashogy az eskuvon se.

A keszulodes, a ceremonia eletem legmeghatobb pillanatai voltak, nem is birtam siras nelkul. “Oltarhoz” vonulni apaval (aki szintugy meg volt hatodva, csak probalta nem mutatni :)), ahogy a vendegsereg meglat es megtapsol, ahogy a Ferko eloszor megpillant a ruhaban… a csodaszep koszoruslanykaim szepen sorban egymas mellett… na meg a sracok is ahogy a napszemcsiben feszitettek, mint valami testorok. Az anyakonyveztonk meghato beszede (amire igyekeztem nem odafigyelni, hogy ne bogjek folyamatosan). A legjobb barat emleke, aki sajnos mindezt nem lathatta… Az a sok kedves barat es csaladtag, aki csak a mi kedvunkert volt jelen, orult velunk es turte az irgalmatlan forro juliusi delutant…

Ennyi intenziv erzelem, illetve a szervezes miatti stressz megelese utan nem is vagytunk masra, csak egy onfeledt bulizasra.

Megkaptuk.

A medence persze – ahogy mar emlitettem – ebben vegul remek huzasnak minosult: uszott mindenki, az is aki akart, az is aki nem. Mi fiatalok orultunk, hogy egyutt lehetunk, az idosebbek pedig a parton uldogelve neztek nosztalgikusan az onfeledt szorakozast. (Na persze a tancbol aztan ok sem maradtak ki…)

Jo volt latni, ahogy a csaladtagjaink es a barataink “vegyulnek”, egyutt tancolnak es egyutt nevetnek.

Noha nem akartunk nagyon hagyomanyos lagzit, volt par dolog, amit nem lehetett kihagyni: az egyik cimborankat vofely szerepben, menyasszony-rablast, vagy a menyecske tancot.

De azert akadtak oda nem illo elemek is: felfujhato gumi T-Rex, vagy epp a “sugarveszely” feliratu szalag, amivel meg az elejen a vacsora helyszinet keritettuk el… vagy a rendorok, akik becsuletbol kijottek, es szoltak, hogy kicsit csavarjuk mar lejjebb a zenekart…  🙂

Aztan ahogy haladt elore az este, ugy szallingoztak el a csaladtagok. Vegul szinte csak a barati tarsasag egy resze maradt, akikkel egyutt ultunk ruhastul-fehernemustul a kinti dzsakuzziban, es az utolso pohar pezsgoket kortyolgatva elveztuk a napfelkeltet…

Hajnalban, csuromvizesen, instant vigyorral mentunk el aludni, hogy aztan nehany oraval kesobb irgalmatlan autoriaszto-hang ebresszen minket, es nagyjabol a fel falut is. Az egyik cimbora autojanak biztonsagi rendszere meghibasodott az elazott slusszkulcs miatt, ezert szegeny BMW heves tiltakozassal adta mindenki tudtara, hogy o talan “el van lopva”.

A buli veszteseg listaja egyebkent a kovetkezo volt:

  • egy serult lab
  • egy elazott fenykepezogep
  • egy elazott mobiltelefon
  • egy szetazott TAJ-kartya
  • egy meghibasodott BMW amit vegul csak elvontatni lehetett
  • egy torott allolampa
  • egy tucat torott pohar
  • egy szanaszet azott menyasszonyi ruha

… es meg amirol nem szereztem tudomast. 🙂

Ellenben gazdagodtunk rengeteg remek pillanattal, emlekkel, sztorikkal amiket meg mind a mai napig emlegetunk, kepekkel, amiken mind a mai napig nevetunk.

Ime most  egy csokorra valo meg egyszer (ha kattintotok a kepre, megnezhetitek nagyobban is):

1012704_10201915623950997_1138422385_n

KF_089_k

KF_206_k

A vendegsereg

KF_257_k

Koszoruslanyok es a testorok 🙂

KF_284_k

🙂

KF_288_k

Superheroes

gopro

KF_300_k

KF_324_k

KF_312_k

KF_379_k

KF_389_k

A meg nem hivott “videki” vendegek 🙂

KF_404_k

KF_406_k

Menyasszony rablas

KF_416_k

Az egyik kedvenc kepem 🙂

KF_422_k

Visszavinni nehezebb volt

KF_429_k

Furdik a menyasszony!

KF_514_k

Ott a T-Rex!

KF_523_k

*

Vegul pedig egy tavalyi facebook-bejegyzesemet ideznem, amivel ismet koszonetet mondhatok, illetve talan egyesek fel nem tett kerdeseit is megvalaszolhatom:

“Két okból irom ezt a bejegyzést. Egyrészt, hogy még egyszer, naaagy nyilvánosság elött is megköszönjük mindenkinek a csodálatos munkáját és szuper hozzáállását, másrészt nem titkolt szándékom ezeket a remek embereket és a szolgáltatásaikat reklámozni is. Hosszú bejegyzés, de leendő házasulandóknak hasznos. 

Akkor tehát sorrendre való tekintet nélkül, köszönjük:
* a Forráspontnak (Dunaegyháza) a remek helyszint, és Krammer Zolinak az istenifinom vacsit. (A káposzta brutál jó volt!:))
* A Marcipán cukinak (Dunaföldvár) a tortát, ami pont úgy nézett ki, ahogy szerettük volna! Marcipán Cukrászda Dunaföldvár, Dunaújváros
Glam maker Szilvinek a csodás, viz, könny és hatezer fok álló sminket, no meg a remek társaságot!
Mirko Mark Photography-nak az elkapott pillanatokat…. aaannyira jók!
Fodrászat-Gortva Szilvia-nak a csodaszép hajkölteményt. Bármilyen ötlettel rukkolok elő, mindig megcsinálja!
* Gottschallné Zitának és családjának a diszletet, a meseszép csokrokat és a hajdisz virágokat. Imádtam a közös munkát! (Meg a napraforgó lopást. :))
* Adrinak a napsárga cipellőt! Már pont kezdtem feladni a reményt!  –http://adryszalon.hu/
* Jesszus, hát nem utolsó sorban a Sugarbird-nek a gyönyörű ruhákat, kreativitást, és azt, hogy mindenre találtak megoldást! (Még a tanunak is “túrtak” az utolsó utáni pillanatban egy csodaszép sárga rucit! :))
Horváth Eszter-nek a medálomat. Örök emlék, és nem is lehetett volna tökéletesebb! – http://www.meska.hu/Shop/index/14685
Veronika & The Wedding Boys-nak a hangulatot, az összes jó számot, “kecsapszongozást”… na jó, meg a mulatós zenét is!  Korosztálytól függetlenül nálunk már mindenki úgy emlegeti őket, mint a “világ legjobb partyzenekara”.
* szpesöl tenksz az FRKS Lingerie-nek és Zsófinak a… khm… “sikeres” nászutas fehérneműkért!

Kedves Péter Proity úrnak pedig nem ártana elgondolkodnia azon, hogy pályát tévesztett, mert tökéletes Ceremóniamester volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

….. és nem utolsó sorban köszönet a szüleinknek a sok-sok segitségért, és az összes résztvevőnek a remek hangulatért!!!!!!!!!!

Nos tehát, ennyi kell egy szuper lagzihoz! :))))”

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s