Mi van veled Cukorhal?

– tehetitek fel tobben a kerdest. Jogosan.

Boldogsagtervem egy olyan szakaszaba ertem, amit maximum csak sejthettem az indulaskor.

Uj orszag, uj allas, uj lehetosegek – rengeteg feladat ami mellett nem volt erom kedvem az apro fogadalmakra, feladatokra koncentralni. (No persze a sport es a “ne egyel meg minden sz@rt” mukodott tovabbra is, nincs kifogas!)

Intenziv honapon, heteken, napokon vagyok tul.

Kikoltozes intezese, utazas es bekoltozes szervezese… elnagyolt bucsuzkodasok, sokszor megismetelt “ugyis-jovunk-nemsokara” mondatok. Egy-ket fako mosoly, egy-ket irigykedo tekintet.

S bar London meg mindig nem az en varosom, az utobbi napokban mintha mar kezdene megszepulni. Most, hogy nem jarok a belvarosban nap, mint nap, jo ujra a hatalmas felhokarcolok kozott setalni, a sok sieto arc nelkuli embert figyelni.

Az osz is megerkezett a parkba.

Kellemes beszelgetesek, atertekelt kapcsolatok.

Errol szolt a szeptemberem eddig.

Nem is banom. Az olyan kozhelyek, mint az “emlekezz miert kezdted”, illetve “az ut a fontos” most mintha szamomra is jelentessel telnenek meg. Mert emlekezni kell, most a leginkabb. Nem elbizonytalanodni. Elvezni.

Ujra felulni arra a bizonyos hullamvasutra. S noha neha en is hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nekunk a koltozes mar rutinbol megy, ra kell jonnom, hogy ezt nem lehet megszokni.

Minden hullamvasut mas.

Szoval a lenyeg a lenyeg, Cukorhal koszoni szepen jol van.

Csak most kicsit a szokasosnal is jobban el van varazsolva. 🙂

046063e7f7c89e68060ab278ec60-post

… rajt!

Lehajtott fejjel, lesutott szemmel sunnyogok eled Kedves Olvasom. Tudom, regen jelentkeztem be, nagyon regen.

Haboghatnek olyan kifogasokat, hogy “nyar van”, meg “porog az elet”, de hat… nyar van na.

Az Anti-Boldogsagterv tabort (mar ha van olyan) el kell ugyanakkor, hogy keseritsem: hallgatasom oka nem a tetlenkedes volt, oooo de nem am! Sot!

Nagyjabol az egesz Facebook ezt harsogja kozel, s tavol, megis megemlitem, hatha valaki lemaradt:

Maltara koltozunk.

Igen, Maltara. Oda.

Igen, az egy sziget. Egy kulonallo orszag. Bezony.

Igen, Europaban van, guglizd meg, ott van az olasz csizma alatt!

Igen, az a kis maszat a terkepen, az Malta.

Nem, nem az olaszokhoz tartozik, mondom, hogy kulonallo orszag!

Nem, nem kell mindenfele rettenetes nyelvet megtanulnunk, hivatalos naluk az angol is.

Hat igen, az ido meg meleg. (Evente 300 nap napsutes!!!)

Cserebe nincs futes, telen meg fogunk fagyni. (Meg bizony!)

Ja es vannak capak, meg meduzak. (Bocs anya!)

Szoval Malta.

Sokan ova intenek tole, talan ezert is akarjuk egyre jobban. Az into ervek altalaban ezek szoktak lenni: kicsi, tul kicsi, nagyon nagyon kicsi, mivel kulfoldi vagyok tuti mindenki at akar majd vagni, nyaron nagyon meleg van, hamar meg fogjuk unni… ja es nagyon kicsi.

Igazabol ilyenkor mosolyogva megjegyzem magamban, hogy mintha csak Magyarorszagrol beszelnenk…! Itt legalabb van tenger (meg meduza), csokolom.

S hogy miert Malta?

Mert mindig is vagytam egy kis mediterran eleterzesre, es ugy erzem ha nem probalnam ki, orok eletemben bannam. Nem allitom, hogy tutira itt fogunk megoregedni, de ezt az eletapasztalatot meg muszaj begyujtenem, mielott vegleg roghoz kotom magam.

A kis celpontunk egyebkent tobb szempontbol is idealis: mediterran (ugyebar), az angol is hivatalos nyelv, az elet joval olcsobb, mint Londonban, es nekem az utobbi evbol kifolyolag eleg sok munkakapcsolatom alakult ki a szigeten.

Ez tehat a “Hova?”

A “Miert?”-et azt hiszem nem nagyon kell magyaraznom – megtettem mar korabban annyiszor.

S noha volt olyan idoszak, amikor nagyon kellett koncentralnom, hogy a munkamat ne mokuskerekkent eljem meg, megis nagyon nehez az elvalas.

Kicsit tobb, mint egy hete mondtam fel, most fizetett felmondasi idon vagyok. A tavaszi nehezsegeken tullendultem, voltak sikereim, csatlakozott a csapathoz nehany remek uj kollega, osszessegeben nagyon jol ereztem magam.

A felmondasom elotti idoszakban volt, hogy ketelkedtem abban, hogy ez a jo megoldas-e? Hogy tenyleg jobbra torekszunk, vagy csak megfutamodunk?

Ilyenkor eleg volt reggelente a tukorbe neznem, behunynom a szemem fogmosas kozben, es elkepzelnem, ahogy reggel besut a nap a redonyon… az erkelyen reggelizunk, mikozben a kutyusunk ott szunyokal az asztal alatt… van egy tagas lakasunk, vendegszobank, ahol barmikor szeretettel latjuk a rokonokat, baratokat.

Mindez most karnyujtasnyira lehet!

Hat fogtam az osszes batorsagomat, es egy szep napon elmeseltem a terveinket a fonokomnek. Nehez volt, mert az utobbi ev baratokka kovacsolt ossze minket, kicsit ugy ereztem cserben hagyom…

A tenger felol erezni a sos levegot szagat, ahogy meglebegteti a fuggonyt…

Gyozott az alom kergetes, idillkovetes, bolondsag, naivitas, ki aminek hivja.

En kovetkezo lepcsonek.

Malta

Persze hazudnek, ha most azt mondanam, hogy minden “rozsaszin”, mert nem is latom az alagut veget.

Hosszu ido utan ez az elso alkalom, hogy ugy hagytam ott egy munkahelyet, hogy nem tudom hol lesz a kovetkezo.

Nem tudjuk hol fogunk aludni… es elni.

Milyen emberekkel hoz ossze a sors?

Miket kell elintezni? Milyen varatlan akadalyok gordulnek elenk? (Varatlan akadalyok mindig vannak…)

Sokan mar most irigyelnek minket, en viszont oszinten szolva most szinte barkivel szivesen cserelnek. Csak logunk a levegoben, es mindezt magunknak koszonhetjuk!

Hat, eleg hulye erzes.

Ami ugyanakkor megerosit es egyben megdobbent: az itteni kollegak, ismerosok kozul senki se kerdezte meg, hogy miert akarjuk elhagyni Londont? Senki. Ezen tenyleg nagyon meglepodtem, azt hittem ez azert egy kifejtos kerdes. Ugyanakkor sokak szemeben lattam egy apro villanast a terveink ecsetelese kozben… valami sovargo, egyben elismero es kicsit irigykedo tekintetet. Tucatnyi szemparban lattam ezt az utobbi hetekben.

Ugy latszik London nem csak minket fojtogat.

Szoval ugy erzem most magam, mint a versenylovak a boxban, kozvetlen a startpisztoly eldordulese elott. Mennek, repulnek, belevetnem magam az uj eletbe. Szorfoznek (meg jol osszetornem magam), bikiniben flangalnek, hagynam a sot beleszaradni a hajamba, hajnalban levinnem a kutyat setalni (le en), bort innek a teraszon a naplementeben, beilleszkednek, kajakoznek, szoknam a kornyezetet, a levegot…

… ehelyett azonban meg csak az agyon ulve fantazialok egy olyan nyarrol, ami lassan elhaladt mellettem. Szamlakat nezek at, e-maileket irogatok, kenyszermosolygok a lakasmustrara erkezoknek, osszeszorult gyomorral veszem tudomasul az ujabb es ujabb be nem kalkulalt koltsegeket.

Csak dordulne mar el az a pisztoly!

93ce2bb270e46423d423bf578c31d5fd

Aso, kapa, nagyharang

Ahogy kijott a nyar es a joido, ugy jut eszembe egyre tobbszor eletem egyik legkedvesebb idoszaka: a tavalyi eskuvonk. Az egy dolog, hogy a Szerelmes Juniusom is megkoveteli, hogy kicsit visszamenjek az idoben es abrandozzak, de a Facebookon is azt vettem eszre, hogy nem en vagyok az egyeduli nosztalgiazo… hogy az ismeroseim is “felkaptak” az esemenyt, ujra elo-elo kerulnek a regi kepek…

Hat akkor kicsikeim nosztalgiazzunk kicsit!

Az egesz ugye ugy indult, hogy Ferkom gondolt egyet, es 2012 szeptembereben egy csodas napsuteses szombaton “elrangatott” Londonba (akkor meg a varoson kivul laktunk) es a Tower Bridge-dzsel a hatterben egy szerelmes level es vers kisereteben megkerte a kezemet. (En meg elbogtem magam, ez annyira jellemzo… 🙂 ) Aztan “minek varjunk” alapon bele is vettetuk magunkat az eskuvoszervezesbe! (Na jo, foleg en…) Mindenkepp Magyarorszagon akartuk megtartani az esemenyt, es en mindenkepp kinti, tehat nyari lagzit szerettem volna…

Ossze is jott. A jo idoert elmormolt imaim is meghallgatasra talaltak: julius vege, 40 fok arnyekban, felho egy szal se. Meg jo, hogy medences bulit szerveztunk! 🙂 Emlekszem az elejen meg mindenki megrokonyodve hallgatta, ahogy lelkesen ecseteltuk a tervunket.

Medences buli? Mi az, hogy medences buli? Es akkor oda furdoruhat is kell vinni…?

Vegul persze mindenki a vizben landolt (ki onszantabol, ki nem), sokan meg a ceremonia kezdese elott.

Ahogy mar irtam, eletem legszebb idoszaka volt az a ket het, es nem is csak az eskuvo, meg a naszut, hanem az elotte levo egy hetes hajra is.

Rengeteg segitseget kaptam, rengeteg szeretet vett korul. Mindenki szivet-lelket beleadta a maga kis feladataba, es torekedett arra, hogy minden a leheto legtokeletesebb legyen.

Emlekszem, ahogy a ruhaprobamon a fel Sugarbird iroda azon agyalt, hogy hogyan oldjuk meg, hogy a ruha mely hatkivagasanal ne csusszon ki a fehernemum pantja. (Vegul a patent lett a megoldas.) Vagy hogy milyen lelkesen osszehordtak az epuletben talalhato osszes sarga ruhat, mikor meghallottak, hogy a tanumnak meg nincs meg a rucija…

A szakacsunk is igencsak odatette magat, es olyan lelkesedessel tervezte a menut, mintha minimum az orszag elitjenek fozne…

A virag-, es diszlettervezonk pedig valami zsenialisat alkotott… de emlithetnem a sminekemet is, a hajamat, a fehernemut, amit meglepibe vettem a naszutra, vagy magat a zenekart is, akik eppugy elveztek a bulit, mint mi.

Mindannyian az ismerosi korunkbol kerultek ki, es mindannyian csodalatos munkat vegeztek. Remek bizonyiteka annak, hogy nem feltetlen a legdragabb, vagy a legfelkapottabb a jo… hanem az, ami szivbol jon. Ma se cserelnek le senkit a szerevezok kozul!

KF_077_k

A helyszin egyebkent a szulootthonomhoz kozel, Dunaegyhazan volt, egy par utcas faluban az Alfoldon. Van ott egy csodas nyaralohaz, hatalmas kerttel, medencevel, dzsakuzzival, sorkertel, a medence mellett barpulttal… hat ez volt a mi tokeletes helyszinunk!

KF_034_k

Volt viszont egy apro bokkenoje a dolognak: a mi anyakonyvezetonk “hatalma” nem ert el Dunaegyhazaig, az ottani pedig allitolag nem hajlando kimenni helyszinre… mi pedig nem akartunk csinnadrattas falun-keresztulvonulaszast. Igy csalashoz folyamodtunk: hivatalosan egy nappal elobb, a falunkban hazasodtunk ossze, a csaladom es a tanuk jelenleteben, (Utana pedig egy jo hangulatu dunaparti ebeddel – meg jopar palinkaval – folyottuk le az egeszet. :))

Egyebkent mar a lanybucsum se volt semmi! Azon szerencsesek koze tartozom, akinek szuper lelkes es iszonyat kreativ baratai vannak: nem hagytak csak ugy “siman” lereszegedni. Egy csomo – aljas – feladatot kellett megoldanom, mikozben vegigjartuk Budapest jonehany krimojat… kozben pedig tobbszor “belebotlottunk” a sracokba is. Termeszetesen a vegen a sztriptiztancos sem maradt el… 😉 Az estet vegul a fiuk csapataval egyesulve, egy kozos bulizassal zartuk…

1093861_10200336077666140_966530788_o

A lanybucsus polom dijnyertes kepe. Hugger agyament fantaziajat dicseri…

A masnapot aztan vegigszenvedtuk a rendkivul szolidalis tanummal egy budai lakas erkelyen, igy vegul hivatalosan csak hetfon “kerultem elo”. Igy volt tokeletes. 🙂

Ha bulizasrol van szo, a barati tarsasagunk egyebkent mindig kitesz magaert. Ne ertsetek felre, nem arra gondolok, hogy irgalmatlan mennyisegu pia elfogy, mindenki csatak keszen lesz es csokolom, hanem… az irgalmatlan pia resze vegulis stimmel, de valahogy megse “butulunk” el (teljesen). Cserebe olyan eszement sztorik kerekednek ki, amikrol meg hetekkel kesobb is vinnyogva-nevetve beszelunk.

Nem volt ez mashogy az eskuvon se.

A keszulodes, a ceremonia eletem legmeghatobb pillanatai voltak, nem is birtam siras nelkul. “Oltarhoz” vonulni apaval (aki szintugy meg volt hatodva, csak probalta nem mutatni :)), ahogy a vendegsereg meglat es megtapsol, ahogy a Ferko eloszor megpillant a ruhaban… a csodaszep koszoruslanykaim szepen sorban egymas mellett… na meg a sracok is ahogy a napszemcsiben feszitettek, mint valami testorok. Az anyakonyveztonk meghato beszede (amire igyekeztem nem odafigyelni, hogy ne bogjek folyamatosan). A legjobb barat emleke, aki sajnos mindezt nem lathatta… Az a sok kedves barat es csaladtag, aki csak a mi kedvunkert volt jelen, orult velunk es turte az irgalmatlan forro juliusi delutant…

Ennyi intenziv erzelem, illetve a szervezes miatti stressz megelese utan nem is vagytunk masra, csak egy onfeledt bulizasra.

Megkaptuk.

A medence persze – ahogy mar emlitettem – ebben vegul remek huzasnak minosult: uszott mindenki, az is aki akart, az is aki nem. Mi fiatalok orultunk, hogy egyutt lehetunk, az idosebbek pedig a parton uldogelve neztek nosztalgikusan az onfeledt szorakozast. (Na persze a tancbol aztan ok sem maradtak ki…)

Jo volt latni, ahogy a csaladtagjaink es a barataink “vegyulnek”, egyutt tancolnak es egyutt nevetnek.

Noha nem akartunk nagyon hagyomanyos lagzit, volt par dolog, amit nem lehetett kihagyni: az egyik cimborankat vofely szerepben, menyasszony-rablast, vagy a menyecske tancot.

De azert akadtak oda nem illo elemek is: felfujhato gumi T-Rex, vagy epp a “sugarveszely” feliratu szalag, amivel meg az elejen a vacsora helyszinet keritettuk el… vagy a rendorok, akik becsuletbol kijottek, es szoltak, hogy kicsit csavarjuk mar lejjebb a zenekart…  🙂

Aztan ahogy haladt elore az este, ugy szallingoztak el a csaladtagok. Vegul szinte csak a barati tarsasag egy resze maradt, akikkel egyutt ultunk ruhastul-fehernemustul a kinti dzsakuzziban, es az utolso pohar pezsgoket kortyolgatva elveztuk a napfelkeltet…

Hajnalban, csuromvizesen, instant vigyorral mentunk el aludni, hogy aztan nehany oraval kesobb irgalmatlan autoriaszto-hang ebresszen minket, es nagyjabol a fel falut is. Az egyik cimbora autojanak biztonsagi rendszere meghibasodott az elazott slusszkulcs miatt, ezert szegeny BMW heves tiltakozassal adta mindenki tudtara, hogy o talan “el van lopva”.

A buli veszteseg listaja egyebkent a kovetkezo volt:

  • egy serult lab
  • egy elazott fenykepezogep
  • egy elazott mobiltelefon
  • egy szetazott TAJ-kartya
  • egy meghibasodott BMW amit vegul csak elvontatni lehetett
  • egy torott allolampa
  • egy tucat torott pohar
  • egy szanaszet azott menyasszonyi ruha

… es meg amirol nem szereztem tudomast. 🙂

Ellenben gazdagodtunk rengeteg remek pillanattal, emlekkel, sztorikkal amiket meg mind a mai napig emlegetunk, kepekkel, amiken mind a mai napig nevetunk.

Ime most  egy csokorra valo meg egyszer (ha kattintotok a kepre, megnezhetitek nagyobban is):

1012704_10201915623950997_1138422385_n

KF_089_k

KF_206_k

A vendegsereg

KF_257_k

Koszoruslanyok es a testorok 🙂

KF_284_k

🙂

KF_288_k

Superheroes

gopro

KF_300_k

KF_324_k

KF_312_k

KF_379_k

KF_389_k

A meg nem hivott “videki” vendegek 🙂

KF_404_k

KF_406_k

Menyasszony rablas

KF_416_k

Az egyik kedvenc kepem 🙂

KF_422_k

Visszavinni nehezebb volt

KF_429_k

Furdik a menyasszony!

KF_514_k

Ott a T-Rex!

KF_523_k

*

Vegul pedig egy tavalyi facebook-bejegyzesemet ideznem, amivel ismet koszonetet mondhatok, illetve talan egyesek fel nem tett kerdeseit is megvalaszolhatom:

“Két okból irom ezt a bejegyzést. Egyrészt, hogy még egyszer, naaagy nyilvánosság elött is megköszönjük mindenkinek a csodálatos munkáját és szuper hozzáállását, másrészt nem titkolt szándékom ezeket a remek embereket és a szolgáltatásaikat reklámozni is. Hosszú bejegyzés, de leendő házasulandóknak hasznos. 

Akkor tehát sorrendre való tekintet nélkül, köszönjük:
* a Forráspontnak (Dunaegyháza) a remek helyszint, és Krammer Zolinak az istenifinom vacsit. (A káposzta brutál jó volt!:))
* A Marcipán cukinak (Dunaföldvár) a tortát, ami pont úgy nézett ki, ahogy szerettük volna! Marcipán Cukrászda Dunaföldvár, Dunaújváros
Glam maker Szilvinek a csodás, viz, könny és hatezer fok álló sminket, no meg a remek társaságot!
Mirko Mark Photography-nak az elkapott pillanatokat…. aaannyira jók!
Fodrászat-Gortva Szilvia-nak a csodaszép hajkölteményt. Bármilyen ötlettel rukkolok elő, mindig megcsinálja!
* Gottschallné Zitának és családjának a diszletet, a meseszép csokrokat és a hajdisz virágokat. Imádtam a közös munkát! (Meg a napraforgó lopást. :))
* Adrinak a napsárga cipellőt! Már pont kezdtem feladni a reményt!  –http://adryszalon.hu/
* Jesszus, hát nem utolsó sorban a Sugarbird-nek a gyönyörű ruhákat, kreativitást, és azt, hogy mindenre találtak megoldást! (Még a tanunak is “túrtak” az utolsó utáni pillanatban egy csodaszép sárga rucit! :))
Horváth Eszter-nek a medálomat. Örök emlék, és nem is lehetett volna tökéletesebb! – http://www.meska.hu/Shop/index/14685
Veronika & The Wedding Boys-nak a hangulatot, az összes jó számot, “kecsapszongozást”… na jó, meg a mulatós zenét is!  Korosztálytól függetlenül nálunk már mindenki úgy emlegeti őket, mint a “világ legjobb partyzenekara”.
* szpesöl tenksz az FRKS Lingerie-nek és Zsófinak a… khm… “sikeres” nászutas fehérneműkért!

Kedves Péter Proity úrnak pedig nem ártana elgondolkodnia azon, hogy pályát tévesztett, mert tökéletes Ceremóniamester volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

….. és nem utolsó sorban köszönet a szüleinknek a sok-sok segitségért, és az összes résztvevőnek a remek hangulatért!!!!!!!!!!

Nos tehát, ennyi kell egy szuper lagzihoz! :))))”

 

Foci, foci, foci… es egy kis nosztalgia :)

Az elso VB, amit mar erdeklodessel figyeltem, az 1998-as francia esemeny volt. Mar akkor is lenyugozott az egesz hangulata, es noha nem voltam (vagyok / leszek) nagy foci szakerto, nem esett nehezemre apa melle kuporodni a kanapen, es nezni, ahogy 20 ember kergeti a labdat. (A kapusokat direkt hagytam ki. :))

Azota se lettem vegul valami nagy futball-fan, de a VB meg mindig, szamomra is varva-vart, izgalmas esemeny.

Rengeteg kellemes, szines emlek kot ehhez a 4 evenkent bekovetkezo laza egy honaphoz. S hogy mi koze ennek a Szerelmes Juniusomhoz…?

2006 – nemetorszagi VB

Egy eve voltam a Pecsi Egyetem pszichologia szakos hallgatoja. Elveztem az eletet, imadtam Pecset, rengeteg kedves barat vett korul. Mienk volt a vilag, elveztuk minden pillanatat, a vizsgaidoszak veget, a fulledt nyari esteket.

Aprilis eleje ota alakult a parkapcsolatom, amely a hosszas bevezeto utan eleg gyors tempora kapcsolt: aprilis kozepen mar a Ferko es ket cimboraja is nalam vendegeskedett, hogy az en “csajaimmal” egyutt tomboljuk vegig a valaha volt legjobb egyetemi napokat az – akkor meg romos – Zsolnay gyarban. Igazi fesztival hangulat a nyar kezdete elott: ez volt a PEN.

Rengeteget nevettunk, rengeteget szorakoztunk, a ket barati tarsasag nagyon hamar megtalalta a kozos hangot. A fiuk dietas kajat foztek nekunk (bezony, mar akkor, 2006-ban is adtunk az egeszsegre! 🙂 ), a 2-es buszon pedig a Zsolnay fele zotykolodve elhangzott az elso “szeretlek” is.

Aztan elerkezett a junius, a VB, es mi muanyag poharbol ittuk a Szalon sort es fulledt satrakban, osszecsukhato sorpadon, nyujtott nyakkal neztuk vegig a meccseket. Kozben minduntalan ismerosbe botlottunk – mind Pecsen, mind Pesten.

4 evnyi tavkapcsolat kovetkezett: a Budapest – Pecs – Harta (Bacs-Kiskun megye) szentharomsag.

Ossze kellett volna szamolni a megtett kilometereket, a megvett menetjegyeket, az elkoltott forintokat.

2009gyenesdias

2009 nyara – uton Gyenesdias fele

2010 – del-afrikai VB

Negyedik evemet tapostam az egyetemen, es a kapcsolatunk is eppen megkezdte a negyedik evet. Tulelt mar egy felevnyi nemetorszagi tavolletet: februarban tertem haza az Erasmus felevemrol.

Majusban elhagytam Pecset es felkoltoztem Budapestre, hogy vegre egyutt lehessunk. Lezarult egy korszak, lezarult a tavkapcsolat.

Orultem, hogy otthon lehetek, de nagyon hianyoztak az Erasmuson megismert arcok, a sokfele nemzet, a sok izgalmas barat. Ezert aztan fogtam magam, es juniusban buszra pattantam. Meg sem alltam egeszen Frankfurtig, ahol a kerekeket sinre cserelve zotyogtem el a csodas Marburgig, hogy az ottmaradottakkal nosztalgiazzak egy kicsit. Minden este mas nemzetnek drukkoltunk, hatalmas atelessel, nyakig kifestve. Ha kellett brazil voltam, ha kellett olasz, harmadik nap pedig nemet. Nem a verseny volt a lenyeg, hanem hogy egyutt drukkoltunk egymas nemzeteert.

Egy heten keresztul megallas nelkul enekeltuk a “Waka waka“-t (a szamot egyebkent a mai napig nem sikerult megunnom), hazafele pedig patakokban csorogtak a konnyeim a “Wavin’ flag“-re. Feltem tole, hogy sok emberrel, akivel ebben az idoszakban imerkedtem meg, tobbet sose fogunk mar eloben talalkozni…

Hazaertem, sajgott a lelkem, fajt, hogy a vilag tul nagy ahhoz, hogy minden baratsagot “megtartsak”. Azota megtanultam, hogy ez a “vilaglatas” ara: tul sok kedves ember tul sok helyen, tul messze…

Szerencsere az otthoniak nem hagytak sokaig szomorkodni, mentunk egyutt szinte minden adando alkalommal a Szabasdag terre (“szabter”)  kivetiton nezni nezni a meccset. A kozeli, sas utcai lakasban halomra alltak a rekesz sorok, igy municio mindig volt, felidoben egy pisi szunettel egybekotve haza lehetett szaladni erte.

Ott voltunk a ter kozepen amikor csak lehetett, meg a Ferko szuletesnapjat is ott unnepeltuk. Szigoruan narancssargaban, elvegre a hollandoknak drukkoltunk, mar akkoriban is…! (Pedig meg fogalmunk sem volt rola, hogy kicsivel kesobb Amszerdamban fogunk kikotni.)

Orultunk, hogy vegre egyutt lakhatunk, a nagybetus Elet kuszoben alltunk: en fel labbal kint az egyetemrol, eletem elso teljes ideju allasaban, elhagyva a szamomra oly’ kedves Pecset.

2009Marburg

2009 november – Marburg

2014 – brazil VB 

Az utobbi 4 evben diplomat szereztem, es – mint ahogy mar 2010-ben is sejtettem  – elhagytuk az orszagot.

Sok embert megismertunk, sokat lattunk es meg tobbet tanultunk. Elfogadasrol, eletrol, halalrol, es talan egy kicsit mar arrol is, hogy mi fontos igazan az eletben.

Tavaly osszehazasodtunk (na az is meger egy kulon bejegyzest!), amely eletem egyik legszebb elmenye / idoszaka volt.

Iden meg csak a nyar es a VB elejen tartunk, de remelem, hogy kesobb ugyanilyen nosztalgiaval fogok visszagondolni “az angliai” VB-re is, mint az eddigiekre. Sok nevetes, leguritott cider es vegigszurkolt meccs emleke a fejemben levo “mosolyalbumba”.

Arra pedig hatalmas kivancsisaggal gondolok, hogy vajon a 2018-as VB hol es hogyan er majd minket? Az eddigiek alapjan bizton allithatom, hogy a kovetkezo 4 evben is sok meglepetesben lesz reszunk… tovabbra is egyutt.

2011Amszterdam(pink)

2011 nyara – Amszterdam

2012egyeveAms

2012 majus – egy eve Amszerdamban (Mennyi?!)

2012AMStengerpart

2012 nyara – Zandvoort tengerpart

2013eljegyzes

2012 szeptember – London – Az eljegyzes 🙂

2013RomeHoneymoon

2013 – Roma – naszut

*

Most meseljetek Ti! Kinek mi(k) a legkedvesebb VB-s emleke(i)?

Szinesfutas!

Hat gyerekek ez egy “orom-poszt” lesz, mert mar alig vartam, hogy megoszthassam veletek a hetvegi Color Run elmenyeket.

Gondolom sokan lattatok a kepeket (ha nem, gorgess lejjebb), es lejon roluk, hogy bizony eszmeletlen jo moka volt, a maga apro hibaival egyutt.

Nagyon vartam mar az esemenyt, igaz egy ici-picit tartottam is tole, mindazok ellenere, hogy a szervezok eleg vilagossa tettek: itt nem a teljesitmeny, hanem az elvezet a lenyeg. Ha futsz, az is jo, ha setalsz az is, vagy tancolhatsz, vagy vegig mehetsz kezen allva, hason csuszva, ahogy tetszik. En ugyanakkor nyilvan allitottam bizonyos elvarasokat magam fele, plusz ugye sose voltam futoversenyen azelott (max. csak szurkolni)… a lenyeg, hogy szombat delelott mar ugy be voltam sozva, hogy a Ferko alig birt velem, es igaz ami igaz a tortentek utan meg a mai napig kicsit hiperaktiv (es a szokottnal dilisebb) vagyok. 🙂

Az egesz sztori egyebkent ott kezdodik, hogy amennyire vartam a futos csomagocskamat (polo, fejpant, meg egyeb aprosagok), annak epp annyira nem akarodzott megerkeznie. A Ferkoet szepen kiszallitottak, itt lengette elottem minden nap, en meg ketnaponta zaklattam a szervezoket ketsegbeesesemben.

Vegul sajat poloban indultam neki a napnak – az igeret az volt, hogy atvehetem a paksametat a kezdes elott, a szigoruan pink szinu info sator elott.

Emiatt masfel oraval a rajt elott mar a helyszinen kellett lennunk… am legyen.

Vegul tenyleg megkaptam a pakkot, orultem is neki mint Nyilas Misi. 🙂 (Hianyzott a hazszam, igy a posta visszakuldte a csomit a feladonak… ez ram olyan jellemzo… :))

pakk

Milyen jo kis Wembley-koszoru van a fejemnel! A kezemben pedig a bizonyos kezbesitetlen csomag.

Az esemenyre egyebkent beszereztem egy szuper szines edzo nacit is, amit meg a futas napjan kicsit meg kellett buheralni, mert felo volt, hogy a 2. km kornyeken egyszercsak szepen lecsusszan majd rolam. Magyarul megfogalmazva kicsit nagy, foleg derekban.

Ezert aztan a sufni tuning megoldas az lett, hogy az edzos rovidnacimbol szo szerint kirantottam a madzagot, es azt befuztuk (pontosabban a draga ferjecskem befuzte!) a naciba a derek-gumi melle, majd jol megkotottuk.

Szerencsere nem esett le, plusz az angol lanyok irigykedtek is nagyban, meg kerdeztek, hogy honnan van ilyen nacim… hat made in Hungary, bocsesz!

color

Azt hiszem kelloen az esemenyhez oltoztunk.

colorrunner

A fejpanttal kicsit megszenvedtunk. 🙂

Miutan megkaparintottam a futos felszerelesemet, szuttyogtunk kicsit a Lidl parkolojaban, ahol a nep gyulekezett, illetve bevartuk a fonokomet meg a baratnojet… nem is lehetne szebben befejezni a “Melo Majust” mint egy mocskos jo bulival a fonokommel. 🙂

A hangulat egyre jobban alakult, a tomeg egyre duzzadt, a nap egyre jobban sutott, minden a helyen volt…

Szolt a zene, volt bemelegites, ugyhogy mar a rajthoz vezeto sorbanallaskor elegge felporogtunk…

…de hiaba…

Mivel csekely 18 ezren sorakoztunk fel, igy nyilvan nem indulhatott mindenki egyszerre. A futokat nagyjabol 1000 emberenkent inditottak utnak, igy eltartott egy jo darabig, amig lassan elaraszoltunk a rajthoz. A “jo darabig” egyebkent azt hiszem eleg enyhe kifejezes, es nem fedi a valosagot: BAROMI SOKAIG alltunk sorba. Azert probaltuk megorizni a jokedvet, meg a fonokom se nyavogott annyit, mint altalaban szokott (jesszusom ezt most remelem nem olvassa itt valami gugli forditoval!).

Aztan az inditasnal megint kis zene, meg hangulat fokozas – nekem ennel a pontnal asszem kb egy zabszem se fert volna be a seggembe… es RAJT!

A Wembley-t futottuk nagyjabol korbe, es a szakasz rogton egy egesz baratsagos “kis” emelkedovel kezdodott. Na hat ha valami nincs a hetvegi csatornaparti futopalyamon, az pont az emelkedo, de azert tisztesseggel vettem az akadalyt. Aztan kb az elso kilometer utan jott az elso szinkapu (pink!), amin jo Color futo modjara vegig is rongyoltam – na mar ugy a magam kis tempojaban.

Hat… nem kellett volna, mert a torkom jol tele ment a por-festekkel. Ebbol tanulva a tobbi kapunal lassitottam es inkabb setaltam, ez egyebkent azert se volt egy rossz otlet, mert akadt, akik bizti ami bizti alapon lefekudt a foldre, es jol meghempergett a festekben… na amilyen festekfelho volt, egy ilyen egyenen tuti keresztulvagodtam volna a nagy “nyargalaszasban”. Szoval ennyi seta kb muszaj volt.

Sokan gyalogoltak egyebkent, igy rajottem, hogy a nalad lassabbakat kerulgetni bizony igencsak faraszto!

Hiaba futkosok 5 kilometereket a kis kacsausztatomnal is, bevallom noiesen, hogy a nemi seta ellenere, a kerulgetes es a szintkulonbsegek miatt nekem lelkesito kihivas volt a tav megtetele. Mondjuk a vegen megallapitottuk, hogy szerintunk nem volt teljes 5 km a tav, de en azert igy is megereztem a vegere, hogy “futottam na”.

A celnal aztan kaptunk vizet meg kis fekete zacskoban festekeeeeeet, es indulhatott a moka! A festek celja az lett volna, hogy a party kozben dobaljuk szet oket, de persze senki nem birt magaval, igy mar a cel utani par meteren hatalmas szincsata alakult ki.

Aztan mindenki eszmelt, hogy kicsit arrebb a szinpadnal mar bombol a zene es gyulekezik a nep, ugyhogy nemi festekgyujto korut utan mi is oda vettuk az iranyt.

A zenet valami DJ szolgaltatta, de kb a youtube-rol is nyomhattak volna (lehet onnan nyomtak), igazabol fokent mostani ugralos party-zenek szoltak. Volt egy srac a szinpadon, o vegig lelkesitette a tomeget, illetve neha visszaszamolt, hogy ezzel szabalyozza, hogy mikor bontsuk es dobjuk mind egyszerre a festekeket (mert az ugye baromi jol nez ki).

festek

Merenyletre keszulok egy zacsi festekkel a kezemben.

buli

Festekfelho a buli kozben.

Konkretan ugy pattogtunk vagy egy oran keresztul mint egy megveszett gumilabda, a futas utan meg siman felert egy istenes kardioval a dolog!

 Talaltam egyebkent egy rovid videot, ami a buli egyik legjobb pillanatat orokitette meg: kb 18 ezer ember egyszerre nyomja a Village People YMCA cimu szamat. Nem tudom, hogy erre direkt keszultek-e a szervezok, de meg amikor a rajthoz araszoltunk, akkor is benyomtak – tobbek kozott – ezt a szamot is, es a kornyeken allo par ezer ember automatikusan, osszebeszeles nelkul mutogatta a betuket a refrenre.

Igy a futas utani party alatt ez a szam mar kb kotelezo darab volt.

Szerintem atadja a hangulatot 🙂 :

Na hat kerem igy nyomtuk mi “szinesfutas” modra, mondhatnam piszkosul elveztuk, kacc-kacc.

Gondolom nem kell nagyon magyaraznom, hogy miert is regisztraltunk be nagyjabol mar masnap a szeptemberi brightoni futasra is. Ebbol kerem sose eleg! 🙂

Vegezetul pedig a mocskos valosag:

selfie2

selfie

 

Hazaerve az este folyaman egy darabig vakargattuk magunkrol a festeket… illetve a feher Nike sportmelltartom meg mindig lilas arnyalatban jatszik…

Ennyit boven megert a dolog. 🙂

after

Az “utana” kep.

 

 

Majus vegi agymenes

Itt a vege egy ujabb honapnak. Fuss el vele. (Holnap a Color Run kereteben el is fogok!)

Itt az ideje tehat megint egy kis osszegzesnek es elore tekintesnek.

A “Melo Majusra” sok mindent megfogadtam, volt, amit betartottam, volt amit nem, osszessegeben meg is elegedett vagyok.

Osszehoztam 3 elhelyezest es szerzodest kotottem egy uj ceggel. Ezzel igy eddig ez a honapom lett hivatalosan is a legjobb. Kaptam is erte egy 50 fontos vasarloi kartyat, amit hol mashol, mint a SportsDirectben fogok elloni? 🙂

Ahogy mar elozo heten utaltam ra, a mazlifaktoron kivul egy dolognak tudom be a majusi sikert: hogy feltettem a szemellenzot es csak micro-szinten koncentraltam a feladataimra: szepen, egyikrol haladtam a masikra, anelkul, hogy nagyon belegondoltam volna, hogy a mozaikokbol mi fog a vegen kijonni, vagy mi az elvart, minek kellene kijonnie…

Kozben felepitettem egy alom varat is, es ennek esetleges megvalositasahoz elkezdtem angol tanarnak tanulni. Letudtam egy hiper-szuper inspiralo hetvegi tanfolyamot rogton a honap elejen, megismertem nehany erdekes embert, rajottem, hogy vannak meg rajtam kivul fejlovott emberek. 🙂

Hogy utaljak kicsit az “Aktiv Aprilisomra” is: valtoztattam kicsit az etrendemen, azt hiszem jo iranyba, mert egyre kevesebbet “csalok”, sot a multkor mar a Cadburry csoki se izlett. Lehet lazat kellett volna mernem, mert ez tuti valami nagy betegsegre utal. Ja, leszoktam a kesudiorol is. Helyette raszoktam a mandulara, ami csak fel fokkal jobb. De legalabb ott az a fel fok, juniusban majd leszokok a mandularol is, segond. Ugyis jon a nyar, a sok csabito, illatos szines gyumolcs, na azokert meg leszek feszulve az tuti.

22b6124f553f8d241a045b9e94033feb

Az edzesemen is valtoztatnom kellett, mert sajnos a zsir nem megy le olyan gyorsan, mint ahogy az izom (bezonyam) maszik felfele, ugyhogy kezdett kicsit NDK-s uszonos beutesem lenni. Na hat azt mar nem, ugyhogy mar ket hete szigoru kardio-ugrabugran vagyok. Nem szandekozom sokaig csinalni, mert hosszutavon nem lottyedt tejeszacskora szeretnek hajazni, raadasul – kimondom batran – elegge utalom a kardiot ahhoz, hogy ne akarjam sokaig nyomatni. Ja, meg vettem egy sulyzokeszletet, osszesen 18 kg, a futarsrac allitolag alig birta felvonszolni a masodikra. A kis majom gondolom sose edzett 20 kilos “visszuk haza a kiolvasott konyeveket meg a teliruhakat” boronddel. Bezzeg mi. Na mindegy, szoval mivel nem akarom, hogy a Ferko tobbet lobalja az EN sulyzoimat, mint en :), meg mert ugye tejeszacsko-effektust sem akarunk, ezert ma szepen kidolgozom a sajat kis edzestervemet. Lesz benne kis Insanity is, meg Pentek Enci is, meg a heti 1-2 futas is persze. Meg mindig a kardio marad majd tulsulyban, egy honap mulva majd meglatom mire megyek ezzel.

Visszazokkenve a majushoz, nagy fogadalmam volt ugye, hogy jobban “jelen leszek” online is. Nos, ez egyebkent nagyon elgondolkodtatott, es nem is vetettem magam bele akkora elannal, mint elsore terveztem…

Ugyanis en az ekkora foku “jelenletben”, “kitarulkozasban” eleg nagy veszelyt latok.

Vegyunk egy atlagos embert – mondjuk engem – aki csak a fobb oldalakon kepviselteti magat, a specialisabbakat (mint pl a zenei oldalak, vagy Forsquare-t pl hagyjuk is).

Szoval en, mint egy “mezei” felhasznalo jelen vagyok…

Facebookon

Google+ -on (mert oda kb ugy lettem “beregelve” a draga jo Google altal, hogy nem volt beleszolasi jogom.), ami egyben Youtube is

Instagramon

Pinteresten

Twitteren

LinkedIN-en es Xing-en (utobbi a LinkedIn nemet verzioja)

es itt WordPressen ugye… meg meg ami nem is jutott eszembe.

Ez – szerintem – rengeteg. Ennyi erovel az utcara is kiplakatolhatnam az arcomat.

Mert hiaba van meg minden oldalnak a celja es a celkozonsege, hacsak nem kulonbozo nevekkel regelsz be mindenhova, nagyon hamar nyomonkovetheto leszel. Hiaba valogatod meg az ismeroseidet Facebookon, vagy Google+on, hiaba szukited a fokuszt a munkara a Twitteren vagy LinkedIN-en, hiaba vagy alneven WordPressen… igazabol fel oras munka maximum valakinek atjutni az egyik profilrol az osszes masikra. Szepen at lehet fuzni az egeszet… WordPressrol Twitterre, onnan Instara, Facebookrol Worpressre… Twitterrol LinkedIN-re… es igy tovabb. Mindegyik ossze van kotve valamelyik masikkal es szepen lanckent futnak tovabb.

Hogy mi ezzel a bajom?

Hiaba nem osztom meg a lakhelyemet mondjuk Twitteren, ha nemi kutakodas utan siman ki lehet lyukadni egy olyan profilomon, ahol meg ott van. Vagy hiaba nem teszem ki a privat eletemet LinkedInre, megintcsak hamar megtalalhato leszek… es onnantol kezdve hiaba vagyok itt “Cukorhal”, ha mashol meg – nyilvan – a sajat becsuletes nevemmel es adataimmal szerepelek.

Ennyi erovel minek szabalyozom, hogy melyik profilon mennyit mutatok magambol? Kb omleszteni is lehetne az egeszet…

Guglizz ra magadra! Mit talalsz? Na es ha a “nicknevedet” hasznalod?

Akarmennyire is szeretnenk azt hinni, hogy a kezunkben a kontroll, hogy hol, mi, es mennyi jelenik meg rolunk…. ez marhara nem igy van. A Google raadasul nem felejt. Nekem pl. az osszes erofeszitesem ellenere meg mindig a neten kering a holland telefonszamom… persze mar nem el a szam lassan ket teljes eve, de akkor is.

A net veszelyes hely, fokent, mivel az ember nagy letszamban birkacsorda modjara tud viselkedni… plane ha meg adott esetben egy fantazianev jotekony “takarasat” is elvezi.

A netes “jelenleted” pedig olyan helyeken is landolhat, amikre nem is szamitasz (pl. rendorsegi aktaban).

Szoval lehet paranoiasnak hivni, de szerintem valami elkepesztoen ovatlanok vagyunk, ami az internetes jelenletunket illeti…

Na, de a nagy para-keltes utan inkabb evezzunk megint kellemesebb vizekre!

Itt a “Szerelmes Junius”!

Juheeeejjjj!

Ez a honap a szerelemrol es a draga Ferjecskemrol fog szolni. Romantika es tomeny nosztalgiazas minden mennyisegben. 🙂

Persze kicsit nehez dolgom lesz, mert a juniusom foszereploje is aktiv olvasoja a blogomnak. Ezert kicsit forditanom kell a bevett szokason es csak utolag kozolhetem, hogy mik voltak a terveim, fogadalmaim.

Elso kozos programnak holnap itt is van a Color Run, egy kis futas, sok szin, megtobb moka!

Ennel jobban nem is lehetne kezdeni a nyarat!

1982285_10152314164693729_1396012530_n

We <3 LinkedIn

Meg a par hettel ezelotti angol tanfolyamon kerult szoba a LinkedIn es annak hasznossaga. A tanarno ugy velte, hogy felesleges felregisztralni, mert nem ott fogunk tanari allast talalni. Teljesen ledobbentem es a nem egyetertesemet persze nyilvan azonnal ki is fejtettem.

Szerintem ugyanis nincs a vilagon olyan felnott ember, akinek felesleges lenne LinkedIn-re felregisztralnia.

De mi is az a LinkedIn?

Ha roviden, tomoren akarom megfogalmazni, akkor azt mondom, hogy a Facebook “business” verzioja. Itt is profilt keszithetsz, informaciokat oszthatsz meg magadrol (leginkabb azokat, amiket az oneletrajzodba is beirnal), van egy hirfolyam falad, sot, meg a like-okat is osztogathatod boszen. A kulonbseg csupan csak annyi, hogy itt nem a reg (vagy kevesbe reg) elfeledett barataidat gyujtod magad kore elsodlegesen, hanem a munkaval, karrierrel kapcsolatos kontaktjaidat. A LinkedIn ismerkedesi kodexe eppen ezert valamivel nyitottabb: olyanokat is bejelolhetsz (persze megfelelo indolkas mellett), akiket nem, vagy csak alig ismersz – ennel fogva ez a kozossegi oldal kivaloan alkalmas a “networking”-re, azaz a hasznos kapcsolati halo felepitesere.

Mi fejvadaszok eppen ezert szeretjuk olyan nagyon: konnyebben es kellemesebben tudunk a “celpontjaink” kozelebe ferkozni. En sokszor azt a taktikat valasztom, hogy eloszor ismerosi felkerest kuldok a delikvensnek, es miutan elfogadta, csak akkor hivom fel telefonon. Megiscsak “baratibb” egy olyan hivas, ahol ugy kezdhetem a mondandomat, hogy “LinkedIn-en mar voltunk kapcsolatban”.

Ugyanakkor azt veszem eszre, hogy a LinkedIn egyfajta nyug a magyarok szamara, sokaknak nem akarodzik foglalkozni vele…  hat bizony, angolul van a menu, ez van, ezt kell szeretni. Sokan talan ugy is vannak vele, hogy mivel nem tudnak angolul, ezert felesleges “jelen lenni”, de ez szerintem nagy butasag. Ha nincsenek nemzetkozi torekveseink, egy magyar nyelven kitoltott profil is hasznos lehet: fokent mert egyre tobb magyar felhasznaloja lesz az oldalnak, es mert (es ez a legfontosabb) ingyen reklamot csapunk magunknak.

De mielott meg jobban belerohanok a surujebe, had magyarazzam el a hasznossagot a sajat peldamon keresztul!

Messze nem voltam meg fejvadasz, amikor regisztraltam az oldalra; akkoriban Amszterdamban dolgoztam a TomTom-nak egy mezei ugyfelszolgalatoskent. Emlekszem napokat toltottem az oldal bongeszesevel, hihetetlen sztorikat olvastam arrol, hogy kinek hogy hullott az olebe valami szuper uj munka a LinkedIn aldasos folyomanyakent. Nezegettem, toltogettem, csinositgattam. Kitoltottem mindent, amit csak tudtam, az egyetem mellett vegzett felszolgaloi munkatol kezdve a golyatabori aktivkodasomig mindent megemlitettem, amit fontosnak, relevansnak ereztem. Amikor kitalaltam, hogy erdekel a HR es a toborzas vilaga, hat nem restelltem azt se megemliteni a bemutatkozo reszben.

Igy adodott, hogy a kesobbi kolleganom rambukkant, felhivott, beszeltunk, interjuztam es vegul Angliaban kotottem ki. Fejvadaszkent. Ha jol emlekszem egy evvel a regisztralasom utan mondhatni berepult a sult galamb a szamba. En csak annyit tettem, hogy kiirtam a profilomra: “szeretnek sult galambot a szamba”, es kaptam is.

Gondolom igy mar ertitek, hogy miert rohogom elbol arcon azt, aki nekem azt meri mondani, hogy LinkedIn-re regisztralni felesleges. Ezt kijelenteni is az.

Ugyanakor az elejen melo van vele, az biztos. De gondoljunk csak bele! Fogod magad, egyszer odaulsz, kicsit inspiralodsz, majd kitoltod, rendesen kitoltod, lelkiismeretesen, ugy, hogy a vegen azt mondd, hogy “na, ez kiraly lett, ez vagyok en” es ennyi. Onnantol kezdve annyi a dolgod, hogy neha azert felnezel az oldalra, hogy kaptal-e levelet… onnantol kezdve ez a profil kepvisel teged, kershetove valsz, ha ugyes voltal, talalatkent feljon a neved a gugliban, anelkul terjed a hired, novekszik az a bizonyos kapcsolati halod, hogy igazabol foglalkoznal vele. Ha meg meg kihasznalsz egy-ket extra funkciot (ezekrol kesobb) akkor tenyleg semmi sem allithat meg.

Tudom en persze, hogy honnan az unszimpatia: az emberek utalnak oneletrajzot irni, es lenyegeben ez is az. A konnyebbsege viszont az, hogy ez mar elore strukturalt, itt tenyleg csak a tartalmat kell hozzaadni, anelkul, hogy agyalnal rajta, hogy elobb a munkatapasztalatodat emlitsd meg, vagy a sulikat. (Itt ragadnam meg az alkalmat: a munkatapasztalatot tessek a CV-ben eloszor emliteni, a suli ugyanis nem feltetlen erdekes… ja es az Europass-t tessek szepen elfelejteni, koszontem.)

Szoval a tartalom, azt bizony oda kell potyogni, ki kell talalni. Jo hir viszont, hogy ez kb ugyanaz lehet, mint az oneletrajzban. Szepen sorban meg lehet adni a munkahelyeket, datumot… es tessek arrol is irni par mondatot, hogy mit is csinaltal konkretan!

Tok egyszeru. Ha azt latom, hogy Kovacs Jolanka 2013 junius ota ugyviteli asszisztenskent dolgozik a T-Systemsnel, abbol meg en marhara nem fogom tudni, hogy mit takar az, hogy “ugyviteli asszisztens”. Kavet foz? Fenymasol? Netan egy egesz projektet koordinal? Na ugye!

Ezert aztan az elso nagy titok, amit a LinkedIn profil sikeressegevel kapcsolatban meg kell hogy osszak igen prozai: tessek rendesen kitolteni. Ahogy emlitettem, ha nem angolul, akkor magyarul, az is jo.

Van egyebkent egy rossz hirem is: elsore nem lesz tokeletes. Ugyanaz van ezzel is, mint az oneletrajzzal, tobbszor at kell olvasni, ra kell nezni “friss” fejjel, csinositgatni, stb…

De aztan megvan, ott van es kesz.

Amire meg ki kell hogy terjek: a fenykep. Legyen. Mindenkepp. Nem, nem a mult evi nyaralason keszult foto lecci. Ugyan nem tolem szarmazik a kovetkezo otlet, de nagyonis tetszik: olyan fotot valassz, amin ugy nezel ki, mint munkavegzes kozben szoktal. Ha kiskosztumben dolgozol, a kepen is abban legy, ha bohocruhaban, akkor szintugy, ha meg kinyult Metallica-s poloban… akkor meg inkabb a celjaidhoz oltozz. 🙂

Szoval nyaralos kep kilove. Lattam fejvadasz csajt bikinis fotoval… meg csak jo teste sem volt, ugyhogy ezt tenyleg nem nagyon tudtam hova tenni. Egyebkent tavol alljon tolem, hogy bunko legyek, de a brit fejvadasz lanyoknak rendkivul jo erzekuk van ahhoz, hogy valami rendkivul unprofesszionalis kepet tegyenek ki magukrol: leginkabb a mult szombat esti pub-ba menes elott keszult selfie (azaz onmagarol keszitett kep) csucsoritos verzioit, meg hasonlok… eleg ketsegbeesett igy levadaszni a kis kockasinges fejleszto sracokat… (Na jo, elragadtattam magam, bocsi.)

Visszakanyarodva a lenyeghez: van jo kepunk, van kitoltott profilunk… mehet a “kapcsolodas”. Noha a LinkedIn felkinal egy sablon szoveget, amivel elkuldhetjuk a kapcsolodasi felkeresunket, itt megint csak “lecci lecci” azt toroljetek ki es irjatok valami szemelyeset. Ha azert szeretnek Belaval kapcsolatba kerulni mert szep kek szeme van a profilkepen, akkor ezt irom: “Kedves Bela, szeretnelek felvenni az ismeroseim koze, mert szep kek szemed van a kepen. Elore is koszonom, kellemes napot! Kata” Remelem ezt most akkor nem kell tulragoznom.

Van profilunk, kepunk, Belank meg meg par ismeros… tegyuk fel, hogy aktiv, konkret celjaink vannak a jovore tekintve: uj munka, uj vallalkozas, uj orszagba koltozes, vagy barmi, ami miatt jol johetnek a kapcsolatok, vagy az, hogy minket minel tobben megtalaljanak. Ket fontos trukkot erdemes ezzel kapcsolatban megemliteni:

Az egyik a kereshetoseg. Minel tobb kulcsszo van elrejtve a profilodon, annal elobb jossz fel talalatkent. Nagyon bagatell pelda: ha te piros orru bohoc vagy, akkor emlitsd meg joparszor a “piros orru bohoc” fogalmat a profilodon, es ne feltetlen szinonimakat keress! Illetve minden olyan fogalmat, aminek meg a titlushoz szoros koze van, hasznalj batran! Peldaul ha en ugye ezt a bizonyos bohocot keresem, akkor olyan szavakkal fogom telepakolni a keresesem, mint “piros orr”, “bohoc”, “cirkusz”, “nagy lab”, “vicc”, “nevetes”, “szorakoztatoipar”, meg mittudomen. Ha ezek a szavak – hogy hogynem – pont szep szamban szerepelnek a profilodon, akkor bezony a gugli talalati listajan eleg hamar fel fog bukkanni a neved! Mint az also kepen lathato, a Google-lista a nevet, es a nev alatti titulust mutatja, igy azt az egy sort tenyleg erdemes relevans kulcsszavakkal telepakolni. Nalam is jol nezne ki, hogy “Bognar Katalin – orok almodozo es blogger”, de igy az eletben nem fogok ertelmes talalatkent megjelenni sehol, az tuti. (Plusz a fonokom agyon is utne…)

linkedinresults

Igy jelenik meg a LinkedIn profilunk talalatkent a Google-n: nev, titulus, hely.

A masik nepszerusito trukk a LinkedIn-en letrehozott csoportok (groups) aktiv hasznalata. Van mar csoport szerintem minden temanak. A piros orru bohocunknal maradva, neki mindenkepp erdemes a “cirkuszosok”, “bohocok”, “eljen a piros orr” meg hasonlo csoportokba belepnie. Meg ha nem is aktiv tagja a csoportnak, a hasonlo erdeklodesuek, szakmabeliek konnyebben ra fognak bukkanni, mintha messzire keruli ezeket a tomoruleseket.

Vegul, de nem utolso sorban: a LinkedIn nem Facebook. Noha itt is van hirfolyam fal, itt is meg lehet osztani kepeket, linkkeket, ezek tobbsegenek illik a munkaba, foglalkozasunkba vagnia. Neha persze johet egy kis humor, vagy valami szemelyesebb dolog, de a “nagy igazsagokat” hirdeto motivacios kepek, meg tarsaik pl. mar kezdenek unalmasak lenni, a tobbi “nepszeru” hulyesegrol nem is beszelve. Az altalanos szabaly pedig: egy nap lehetoleg csak egyet! Mint emlitettem, itt a “komolyabbik” oldalunkat kell mutatnunk, tehat ez nem az a felulet, ahol az este folyaman minden szogbol lefotozott vacsorankat kell 60 kepben kiposztolnunk… (Pedig en tuti megtennem.)

Zaraskent pedig, hogy ne erje szo a haz elejet, ne csak az eszt osszam, hanem szemleltessek is:

Nezzetek meg a kovetkezo peldat* (katt a szora)! Direkt olyan embert igyekeztem keresni, akirol nem gondolnatok, hogy barmi haszna lehet egy LinkedIn profilbol. Nem IT-s, nem manager, vagy valami “atyauristen”, hanem egy foszakacs ez a draga uriember. Azt hiszem a profilja magaaert beszel. (Hogy a LinkedIn “nyitottsagat” illusztraljam: siman bejeloltem ismerosnek azzal a szoveggel, hogy nagyon tetszik a profilja, es felhoznam peldakent a magyar nyelvu blogomban ha nem banja. Remelem nem fogja, kulonben kereshetek valaki mast….)

No es persze az en profilom* (megint katt) se hianyozhat. Hozza teszem, hogy az en esetemben a ceg aminel dolgozom kisse beleszol, hogy milyen szoveg legyen fent, vagy mi legyen a fejlecemben, de azt hiszem ez a mostani helyzetem szerint csak elonyere valt a profilomnak. Azert igy is igyekeztem a szemeyisegemet benne hagyni… a felszolgaloi multammal egyutt. 🙂

linkedin

Sok sikert a profil gyartashoz, ha kerdes, eszrevetel, ohaj-sohaj van, ne habozzatok irni!

*A profilokat teljes pompajukban sajnos csak akkor tudod megtekinteni, ha be vagy regisztralva es lepve LinkedIn-re. Maskulonben a tartalom elerheto, de a forma sokkal egyszerubb, “lebutitottabb”. Magyarul ronda.